Az embernek az az érzése, hogy ilyen is csak nálunk fordulhat elő.
Egy héttel vagyunk a minden képzeletet felülmúlóan sikeres kajak-kenu világbajnokság után, a 17 érem, közte 7 arany helyett azonban a legtöbb szó arról esik, hogy még mindig bizonytalan a szövetségi kapitány, Storcz Botond jövője. Többen már az elmúlt évek rendre legsikeresebb magyar sportágának lezüllesztéséről, mások pedig a kapitány elleni személyes hadjáratról beszélnek.
Storcz Botond már az olimpia után is csak féléves szerződésekkel dolgozott, a mostani szeptember 30-án jár le, hogy ezt követően mi lesz, azt egyelőre nem tudja. A szövetség jelenleg szakmai igazgatót keres, a posztra szeptember 10-ig lehet jelentkezni, a pályázatokat ezt követően 10 nap alatt bírálják el. Az újdonsült szakmai igazgató feladata lesz egy vezetőedző („head coach”) kinevezése, aki tulajdonképpen a jelenlegi szövetségi kapitány feladatait végzi majd. Dr. Baráth Etele, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke lapunknak elmondta, ez a személy minden további nélkül lehet Storcz Botond, aki maga is kész betölteni a tisztséget – amennyiben a szakmai igazgató őt kéri fel.
Baráth Etele nem titkoltan szomorú és kissé indulatos is, hogy a kiváló eredmények helyett ismét egy kellemetlen ügyé a főszerep, de kérdésünkre igyekezett megvilágítani a hátteret. „A szövetség már két éve letette a voksát a sportág, egy mindent átfogó stratégia mentén történő átalakítása mellett. Nem járható út, hogy tisztán állami pénzből éljünk meg, mint ahogy az sem, hogy egy-egy nagyvállalat szponzorációjától függjön a jövőnk. Éppen ezért sok kicsi sokra megy alapon szélesíteni kell a kajak-kenu társadalmi bázisát, minél több gyereket kell megtanítani »vízen járni«, és családokat lecsalni a vízpartra. Turisztikai jellegű szolgáltatásokat kell nyújtanunk, hirdetni az egészséges életmódot, a víz közelségének és a szabad levegőnek a jótékony hatásait. Ehhez egy alapvetően menedzsertípusú szakmai igazgatóra van szükség, aki a gyerektől a felnőttkorosztályokig átlát mindent, beleértve a sárkányhajózást, a vadvízi kajakozást és más szakágakat.” Baráth hozzátette, nagyon sajnálja, ha az utóbbi napokban bárkinek is úgy tűnt, az átalakításnak a válogatott keret a vesztese lehet. Mint mondta, az új rendszer bevezetéséről már a londoni olimpia előtt szó volt, de éppen azért vártak vele, nehogy megzavarja a felkészülést.
Most azonban van elég idő, hogy az esetleges kezdeti nehézségek után a riói játékokra már zökkenőmentes legyen az együttműködés a sportág egészéért felelős szakmai igazgató és a „zászlóshajót”, azaz a válogatottat kormányzó vezetőedző közt. Újdonság lesz ugyanis, hogy a vezetőedző döntéseit (pl. a csapathajók összeállítását) a szakmai igazgató egy személyben felülbírálhatja, ami vezethet vitákhoz – főként, ha a szakmai igazgató adott esetben nem a sportág berkein belülről érkezik. Baráth Etele kérdésünkre elárulta, az általa eddig ismert pályázók között vannak olyanok, akiknek szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen, de a pozíció sokak számára bizonyul vonzónak.
Tisztán látni tehát szeptember 20. után lehet majd. Addig is elmondható, hogy az elnök által ismertetett stratégia és a nemzetközi mezőnyben több helyen is jól működő vezetési rendszer reményeink szerint hosszú távon garantálja a sportág fennmaradását és sikerességét. Ennek ellenére nem csodálkozhatunk azon, hogy a Storcz Botond körüli jelenlegi helyzetet sokan méltatlannak tartják. Egy páratlanul sikeres kapitánynak talán tényleg járt volna annyi, hogy biztosan tervezhesse a jövőt – a válogatott élén vagy azon túl. A bizonytalanságot ráadásul az sem csökkenti, hogy Storczot a héten nem hívták meg arra az eseményre, amelyen a Magyar Olimpiai Bizottság bejelentette kiemelt edzői programját, és ahol a legsikeresebb sportágaink szövetségi kapitányai – őt kivéve – alá is írták az első szerződéseket. De hát ilyen is csak nálunk fordulhat elő.
Másodállás helyett
Százötvennégy szakember került be a Magyar Olimpiai Bizottság kiemelt edzői programjába, amelynek első szerződéseit a héten öt szövetségi kapitány, Benedek Tibor (férfi vízilabda), Kiss László (úszás), Kovács István (férfi torna), Mocsai Lajos (férfi kézilabda) és Pálvölgyi Miklós (öttusa), illetve Csipes Ferenc kajakedző írta alá. A program célja, hogy a legsikeresebb vagy épp legígéretesebb sportolóink trénereinek a jelenleg gyakorlattal ellentétben ne kelljen sokszor másod- vagy harmadállást vállalniuk, azaz minden erejükkel a versenyzőik felkészítésére koncentrálhassanak.
A szövetségi javaslatokra beválasztott edzőket négy kategóriába sorolták. A legmagasabb osztályban (londoni olimpia 1–3. helyezettek edzői) nettó 650 ezer és egymillió, a másodikban (londoni 4–6., valamint az elmúlt négy év vb 1–3. helyezettjeinek edzői) 450–600 ezer, a harmadikban (utóbbi négy év világbajnoki 4–6. helyezett és Európa-bajnok versenyzők edzői) pedig 250–400 ezer forint között kereshetnek havonta. A negyedik kategóriába az olimpiára kijutott, ám a világversenyek dobogóiról lemaradt versenyzők edzői kerültek, nekik 200–400 ezer forint juthat havonta. Fábián László MOB-sportigazgató szerint mindez a legtöbb szakember esetében két-háromszoros fizetésemelést jelent. Mint mondta, az akár havi egymilliót kereső edzők körébe 20-25-en tartoznak.
Az edzők itthon tartása mellett nem titkolt cél a szép számmal külföldre került mesterek hazacsábítása. Szabó Bence MOB-főtitkár például Németországban dolgozó olimpiai bajnok vívótársát, Bujdosó Imrét említette, aki már érdeklődött, miként tudna Magyarországon munkát vállalni, de a hírek szerint az úszók is készülnek egy egyelőre titkolt „nagyágyú” visszatérésére.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!