Megrázó hírrel kezdődött, de reményt keltő fejleményekkel folytatódott a hét Akeem Adams állapotával kapcsolatban. A Ferencváros labdarúgócsapatának trinidadi légiósa lassan három hete fekszik a Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinika intenzív osztályán, miután néhány nappal az Újpest elleni derbi után otthonában szívinfarktust kapott.
Azóta több életmentő műtéten is túl van, keringését műszív tartja fenn. Az orvosi stáb a hét elején úgy döntött, Adams életben maradási esélyeit növelendő amputálni kell a bal lábát, amely fertőzéses góccá vált. A játékos laboreredményei ezek után javulni kezdtek, láza is lement, így csütörtökre felébreszthették a mesterséges kómából. Azóta már kommunikált is a környezetével, tud az amputációról, és a hírek szerint csapattársainak azt üzente, sajnálja, hogy nem tud segíteni nekik a pályán. „Természetesen időre van még szüksége, hogy igazából felfogja, megeméssze, ami az elmúlt hetekben történt vele” – mondta dr. Szelid Zsolt, az FTC orvosa. Adams mostanra önerőből lélegzik, így van ok bizakodni, hogy „eljut a szívtranszplantációig”.
A tragikus eset kapcsán ismét fókuszba került az elmúlt évek egyik legrettegettebb kifejezése, a hirtelen szívmegállás, amely élsportolóknál az utóbbi időben túl gyakran bizonyult végzetesnek. Sokan feltették például a kérdést, hogy fordulhat elő, hogy napjaink szigorú orvosi vizsgálatai mellett nem vették észre előre a bajt Adamsnél. Stern John, a trinidadi válogatott gólrekordere például egyenesen a Ferencvárost hibáztatta, amely nyáron igazolta le a 22 éves futballistát. Szelid Zsolt leszögezte, természetesen Adams orvosi tesztjeinél is az UEFA és FIFA előírásainak megfelelően jártak el. A probléma az, hogy a játékos a kérdőíves vizsgálat során nemleges választ adott arra a kérdésre, előfordult- e a családjában szívhalál – pedig röviddel az eset után kiderült, édesapját szívroham vitte el 40 évesen. Ha ezt bevallja, alighanem a legmodernebb képalkotókkal (MR, CT) is megvizsgálhatták volna, amelyek a szakemberek szerint a hirtelen szívhalálhoz vezető betegségek 85-90 százalékát kiszűrik. A titkolózás miértje persze világos, hiszen Adams ekkora rizikófaktor mellett vélhetően nem kapott volna szerződést, sem a Fradinál, sem máshol, ami számára egyet jelentett volna egyedüli kenyérkeresete megszűnésével. A magyar orvosoktól pedig aligha várható el, hogy „nyomozóhatóságként” minden hozzánk érkező futballista családjának utánanézzenek. A bajt a játékos hazájában észlelhették volna, ám a karibi országban jelentős kívánnivalókat hagy maga után a sportegészségügy.
Magyarországon szerencsére jobb a helyzet, a Semmelweis Egyetem városmajori klinikáján az utóbbi 5 évben 3-4000 sportoló fordult meg Dr. Merkely Bélánál és munkatársainál. A fordulópontot Kolonics György 2008-as halála jelentette, azóta a szakma és a sportolók is nagyobb hangsúlyt fektetnek a kardiológiai szűrésre. Az intézet egyelőre saját tudományos kutatásainak „kontójára” vizsgálja a sportolókat, külső segítséget nem kapnak, de a versenyzőknek és egyesületeknek sem kellett még soha fizetnie a tesztekért (pedig egy CT- vagy egy MR-vizsgálat költsége 100-100 ezer forint). Ez hosszú távon aligha tartható fenn, bár a klinikán, ahogy stílszerűen fogalmaznak, „szívügy” a magyar sport krémjének kardiológiai szűrése.
A magyar sportolókat ért közelmúltbeli tragédiák (Dárdai Balázs, Fehér Miklós, Zavadszky Gábor, Kolonics György, Ocskay Gábor – és a lista sajnos közel sem teljes…) miatt az embernek az az érzése, a hirtelen szívhalál mindenkinél jobban veszélyezteti az élsportolókat. Nos, ehhez nyilván hozzájárul a fokozott médiavisszhang is, ennek ellenére tény, hogy az országos adatokhoz viszonyítva az élsportolók közt 3-4-szeres arányban fordul elő a hirtelen szívmegállás. Ebből azonban még nem következik az, hogy élsport beteggé teszi az embert. Mint Merkely Béla professzor lapunknak korábban elmondta, arról van szó, hogy a sportolók közt is éppúgy vannak olyanok, akiknek beteg a szívük, csak míg egyes betegségekkel egy hétköznapi ember akár panasz nélkül leélheti az életét, addig az élsporttal járó „csúcsrajáratás” a beteg szívnek végzetes lehet. A klinikán megfordult sportolók közül sokaknál találtak elváltozásokat, de mintegy 50 esetben ez kisebb műtéttel orvosolható volt. Többeket szoros kontroll alá vontak, de 8 sportolót végleg el kellett tiltani a versenyzéstől.
Imént az „eltiltás” szót használtuk, azonban a helyzet korántsem ilyen egyértelmű. Főszabályként az ember, amíg tudatánál van, szabadon dönthet a saját sorsáról, azaz a kardiológusi csapat csak vázolhatja a fokozott fizikai terhelés esetén fellépő kockázatokat, amit a versenyzőnek kell mérlegelni. Dr. Pavlik Gábor, aki 26 évig a vízilabda-válogatott orvosaként dolgozott, pedig emlékeztet rá, hogy eltiltást – a sportorvosi engedély visszatartásával – csak a sportorvos adhat. Ráadásul mindig lehet „másodvélemény”, ugyanazt a rizikófaktort egyes orvosok a sportolóval konzultálva még vállalhatónak tarthatják. Emlékezetes a jégkorongos ifj. Ocskay Gábor esete, akinél 2004-ben diagnosztizáltak szívizombetegséget, ami után több orvos azt mondta, nem sportolhat tovább. Dr. Papp Lajos szívsebész viszont a sportorvosokat is meggyőzve azt javasolta, szigorú kontroll mellett folytassa a pályafutását, amiért Ocskay 2009-es halála után el is ismerte felelősségét. Papp Lajos mondata, miszerint számára az a dilemma merült fel, hogy „a lelkét ölöm meg, vagy veszélyeztetem az életét” jól mutatja, hogy egy az életét a sportnak szentelő ember eltiltása esetén a szakmai szempontok mellett a morális és emberi tényezők is szerephez jutnak.
A tendenciák egyébként országosan kedvezőek, az utóbbi években sikerült felére csökkenteni a hirtelen szívhalálok számát (igaz, még mindig évi mintegy 20-25 ezer esetről van szó). Eközben az élsportolók esetén legfeljebb stagnálásról beszélhetünk. Merkely Béla szerint áttörést a technika fejlődése és elterjedése jelenthet, cél például, hogy minden sporttelepen legyen legalább egy félautomata defibrillátor. Ennél is fontosabb talán, hogy az újraélesztést valamilyen módon oktassák az iskolákban.
Hozzá kell tenni, a kardiológiai szűréseknek van egy korlátja, mégpedig az élsportban tagadhatatlanul jelen lévő tiltott teljesítményfokozók, amelyek élettani hatásait nem tudják vizsgálni, pedig rendkívül károsak a szívre. Ennek ellenére a szakemberek ígérik, a jövőben kevesebb sportolónkat veszítjük el hirtelen szívhalál miatt. Merkely professzor szerint például ideális rendszer esetén 99,9 százalékos biztonság érhető el. 100 százalék nincs.
Már szerencsésnek érzi magát
Koch Renáta junior-világbajnokként és U23-as vb-bronzérmesként a magyar triatlonsport legnagyobb reménysége volt, egészen addig, amíg egy tavaly őszi rosszullét után szívbetegséget nem diagnosztizáltak nála, ami az orvosok szerint az aktív sport folytatása esetén hirtelen szívhalálhoz vezethetett volna. „Mérlegeltem, hogy ha szeretném látni felnőni a gyerekemet, akkor le kell mondjak arról, ami 12 éves korom óta az életemet jelentette” – idézte fel a számos vizsgálat után meghozott döntését a 28 éves sportoló a Vasárnapi Híreknek.
Mondhatta volna, hogy folytatni akarja, ahogy például Kolonics Györgynek is hiába mondták, hogy veszélyes számára az élsport, de a családját szem előtt tartva a visszavonulásra voksolt. Mint mondja, nem tudta, talán nem is lehet feldolgozni, hogy minden tilos számára, ami korábban kitöltötte a mindennapjait, és a fia óvodájáig történő séta a legaktívabb engedélyezett testmozgás.
Ennek ellenére most, jó pár hónappal a történtek után már kezd felülkerekedni benne az az érzés, hogy valójában szerencsés, hogy él, ellentétben sokakkal, akiknél nem vették időben észre a bajt. A triatlontól igyekszik nem elszakadni, tartja a kapcsolatot bajai egyesületével, és keserűséggel vegyes érdeklődéssel ugyan, de követi a versenyeredményeket is, egyszer talán edzősködésre adja a fejét.
A helyzet persze nem csak sportolói oldalról nehéz, Koch Renáta kezelőorvosa, Dr. Komka Zsolt is az egyik legnehezebb szakmai és emberi kérdésnek nevezte, amikor dönteni kell és közölni a versenyzőkkel, hogy a sportolás mostantól számukra „ellenjavallt”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
