A VH értesülése szerint Janics Natasa és Benedek Dalma után Paksy Tímea is eljuttatta országváltó kérelmét a magyar szövetséghez. Janics és Benedek Szerbia, Paksy Ausztria, míg a képzeletbeli távozó négyes negyedik tagja, a vb-bronzérmes Sarudi Aliz Ciprus felé „lapátol”. Családi, megélhetési ok, és az itthoni túl nagy konkurencia – mind-mind közrejátszik döntéseikben. Vajon lehet-e az elválás békés, és távozásuk ronthatja-e az olimpiai sikersport, a magyar női kajak jövőbeli esélyeit?

Ábrahám Attila olimpiai bajnok, a Magyar Kajak-kenu Szövetség főtitkára, lapunknak elmondta: annak, aki nem a magyar színekben kívánja folytatni pályafutását, a szabályzat szerint szeptember 30-ig kell benyújtania kérelmét a szövetséghez. A kérelmet az elnökség bírálja el, dönthet úgy, hogy hozzájárul, de úgy is, hogy nem adja ki a versenyzőt. Ez utóbbi esetben a kérelmező a következő két szezonban nem vehet részt nemzetközi versenyen és csak ezt követően indulhat a választott ország színeiben. A határozatról november 30-ig kell értesíteni a nemzetközi kajak-kenu szövetséget. Ábrahám nagyon sajnálja, hogy Janics Natasa a váltás mellett döntött. Mint megjegyezte: „a személyes bejelentés már megtörtént, az átigazolásához a szerb olimpiai bizottságnak és az ottani szövetségnek a kérelme is szükséges, de olimpiai bajnokunknak még több szálat is el kell varrnia, így az egyéni szponzorokkal is egyeztetnie kell”. Mi lehet az oka annak, hogy egy háromszoros olimpiai bajnok távozni szeretne? – kérdeztük. „Mint hírlik, férje, Adrian Douchev visszautasíthatatlan edzői állást kapott Szerbiában, de Natasa talán majd többet is elárul. Mi sokat adtunk Natasának és sokat is kaptunk tőle, de az is igaz, hogy egy családot szétválasztani nem egészséges.” Ez azt jelenti, hogy elengedik? – vetettük közbe. „Erre még nem tudok konkrét választ adni” – felelt a főtitkár. (Érdemes emlékeztetni rá, hogy bár Janics helyzete, főleg az anyagi ügyek miatt, jócskán megváltozott az elmúlt évtizedben, a szerb szövetség semmilyen módon nem gátolta, hogy 2001-től magyar színekben versenyezzen.)

Miután már korábban ismertté vált, hogy Benedek Dalma is szerb színekben kívánja folytatni a versenyzést – döntését családi okok mellett szerb férje állásával, valamint a hőn áhított olimpiára való kijutás nagyobb esélyével (kisebb konkurencia) indokolja –, kitudódott az is, hogy újabb két követőjük akadt: a vb bronzérmes Sarudi Aliz Ciprusra menne, míg Paksy Tímea, sokszoros világbajnok Ausztriába készül. Utóbbi lapunk megkeresésére azt válaszolta, hogy erről egyelőre senkinek sem kíván nyilatkozni. Ábrahám Attilától annyit tudtunk meg, hogy „Dalma ügye már folyamatban van és Tímea kérelme is megérkezett. Ha nehezen is, de megértem a lányok szempontjait. Távozásuk nagy veszteséget jelenthet a magyar kajak-kenu sport számára, de az is tény, hogy a kiemelkedően erős hazai mezőnyben nehéz kijutni a nagy világversenyekre.” Ez a „vérveszteség” milyen következményekkel járhat a sportág jövőjét tekintve? – tettük fel a kérdést. „A probléma komoly, de szerencsére a közvetlen utánpótlás-versenyzők között vannak igen tehetséges fiatalok, akik egy-két éven belül odaérhetnek a legjobbak közé.”
Storcz Botond szövetségi kapitány szerint nem lesz jó érzés, amikor egy világversenyen magyarok magyarok ellen küzdenek más-más nemzet színeiben. Ugyanakkor – mint mondta – a motiváció érthető. „Nálunk nagy a konkurencia, márpedig minden versenyzőnek az a célja, hogy ott lehessen az olimpián, illetve a világ- és Európa-bajnokságon, ahová a sportág szabályrendszerében meghatározott létszám miatt csak nagyon kevesen juthatnak el.”
„Van, amikor a bőség zavara okozza a gondot – mondta Hüttner Csaba, a kajak-kenu utánpótlás válogatott szövetségi kapitánya. – A világon talán sehol nincs olyan erős mezőny, mint Magyarországon, ezért bizony néhány fiatal, aki nem tudta kivárni azt az időt, amíg a legjobbak közé kerülhet, inkább befejezte, és sajnos akadtak köztük világ- és Európa-bajnokok is. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy az elmúlt négy év a magyar kajak-kenu sportág történetében a legeredményesebb, már ami a fiatalok szereplését illeti, és nagyon bízom benne, hogy lesz türelmük kivárni, amíg rájuk kerül a sor. Hogy csak egy példát említsek, annak idején Kovács Kati, a háromszoros olimpiai és 31-szeres világbajnok is jó néhány évet várt, amíg a klasszisok közé került.” Kérdésünkre, hogy kik azok a tehetségek, akik a kellő türelem mellett beválthatják a hozzájuk fűzött reményeket, a szövetségi kapitány így válaszolt: „Jelenleg Kárász Anna, Farkas Diamóna, Lucz Dóra, aki korosztályában a nemzetközi mezőnyből is kiemelkedik, de jó néhány nevet sorolhatnék még. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen tehetséges női versenyzőink vannak, és a háttér is nagyszerű.”
Baráth Etele szövetségi elnök a VHnak azt mondta: „Természetesen oda kell figyelni arra, ha klasszisok hagyják el hazánkat, de erre már korábban is volt példa. Ennek főként az az oka, hogy a magyar bajnokság nagyon erős, és nehéz betörni a legnagyobbak közé. Például, aki nálunk a válogatókon a második helyre szorul, az már nem juthat ki a nagy világversenyekre, legalább is egyes hajóban, noha talán Németország kivételével más ország színeiben, bármely világversenyen ott lehetne a dobogón. Sajnos más sportágaktól eltérően nálunk nagyon korlátozott a részvételi lehetőség is, mert például atlétikában, úszásban, tornában az adott versenyszámban akár két-három versenyző is képviselheti a hazáját. Benedek Dalmát és Paksy Tímeát megértem, hogy új lehetőségeket keresnek, hiszen már nem tartoznak a legfiatalabbak közé és szeretnének még kijutni az olimpiá ra.” Hüttner Csaba úgy nyilatkozott – vetettük közbe –, hogy az utánpótlásversenyzőnők körében nagyon sok tehetséges fiatal van, közülük is kiemelte Kárászt, Farkast és Luczot. „Egyetértek, sőt én még Vad Ninettát és Farkasdi Ramónát is ide sorolnám.” Janics Natasa indokairól mit lehet tudni – tettük fel a kérdést. „A döntésében nyilván szerepet játszott, hogy a férjének Magyarországon nem volt állása, és egyébként is, Natasa Jugoszláviából jött hozzánk.” Arra a megjegyzésre, hogy annak idején az ottani szövetség könnyen kiadta, Baráth Etele így reagált: „Az akkori és a mostani helyzet merőben más. Natasa 1999-től Magyarországon élt, magyar edző készítette fel és nagyrészt ennek eredményeként lett a sydneyi olimpián jugoszláv színekben egyéniben negyedik. És bár ez Natasára nem vonatkozik, de a személyes indokoktól eltekintve azért azt is el kell mondanom, hogy egyes kluboknál nem fordítottak kellő gondot a versenyzők menedzselésére, a megfelelő körülmények biztosítására, és amit leginkább nem értek, hogy miért nem szólalnak meg az egyesületek.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!