A valaha volt legnagyobb edzőgéniusz, vagy csak egy tréner, aki kizárólag a „tutiba beülve”, illetve a játékospiacon gigászi összegeket költve tud sikeres lenni? Két szélsőséges vélemény Pep Guardioláról, aki mostanság már harmadik klubjával halmoz rekordot rekordra, és akivel kapcsolatban az igazság, mint mindig, valahol a kettő között lehet.
Az bizonyára örökké vita tárgya lesz, hogy melyik a világ legerősebb futballbajnoksága, de hogy a topligák közül a legkiegyensúlyozottabb címet a Premier League érdemli ki, abban a többség alighanem egyetért. A legalább 6 nagy csapattal és számos „veszélyes kicsivel” teli angol ligában már egy rövidebb sikerszériát is nagy bravúr felépíteni, nemhogy egy lassan fél szezon óta tartót! Márpedig a Swansea gárdájának e heti 4-0-s kiütésével a Manchester City sorozatban 15 győzelemnél jár, átadva a múltnak az Arsenal 2002-ből származó 14-es csúcsát. A csapatot 2016 óta dirigáló Pep Guardiola irányításával a manchesteri kékek az elmúlt fél évben szép lassan Európa leglátványosabb fociját mutatják be: a bajnokságban 17 mec?- csen 52 góljuk van, azaz kicsivel több, mint 3 gólt szereznek mérkőzésenként.
A 46 esztendős Guardiolának nem Anglia az első állomáshelye, ahol hihetetlen sorozatot fut aktuális klubjával, a Barcelonával a 2010/11-es idényben 14, a Bayern Münchennel a 2013/14-es szezonban pedig 19 találkozót nyert meg egyhuzamban, mindkettő rekordnak számít az adott országban. De nem maradtak el a címek sem, a Barcával 4 év alatt 14 trófeát nyert (volt, hogy 1 év alatt 6-ot), míg a Bayernnel 3 esztendő alatt 7-et. A katalánoknál eltöltött időszakába még a legkeményebb kritikusai is nehezen tudnak belekötni, legfeljebb rosszmájúan azt mondhatják, hogy a – többek közt – Messi, Iniesta, Xavi fémjelezte csapattal bárki eredményes lett volna. Közben persze ő maga épített be olyan klasszisokat az együttesbe, mint Pique vagy Busquets, az általa tökélyre vitt „tiki-taka” stílusra pedig, bár sok néző átkozta, sokáig nem volt ellenszere a riválisoknak.
A müncheni évek már ellentmondásosabbak, hiszen ott 2013-ban a triplázás (bajnokság, kupa, Bajnokok Ligája) után elköszönő Jupp Heynckes helyét vette át, és bár a bajoroknál „kötelezőnek” számító bajnoki címek jöttek, a BL-ben háromból háromszor az elődöntő jelentette a végállomást. A többévnyi nemzetközi sikertelenség némiképp megrongálta arenoméját, főleg, hogy a már Guardiola érkezésekor is bombaerős keret ez idő alatt olyan ászokkal erősödött, mint Götze, Lewandowski, Xabi Alonso és Vidal.
A Manchester City mostani szárnyalása kapcsán is sokan hozzáteszik, hogy „ennyi pénzből könnyű”. Való igaz, az idei nyáron Guardiola mindenki másnál többet, mintegy 250 millió eurót költött játékosokra.
Más kérdés, hogy a csapat szekerét elsősorban nem is az új szerzemények húzzák, hanem az olyan évek óta ott játszó klasszisok, mint Agüero, De Bruyne vagy David Silva.
Akárhogy is, a City az idény során még egyetlen téttel bíró meccset sem vesztett el – a BL utolsó csoportkörében kikapott ugyan Donyeckben, de addigra már biztosan csoportelső volt. Guardiola azért óvatos, a friss győzelmi csúcs kapcsán például megjegyezte, „az egész nem ér semmit, ha végül nem nyerjük meg a bajnokságot”.
A szurkolók közben messzebb merészkednek, néhányan ugyanis már egy veretlenül megszerzett Premier League- címet vizionálnak, amelyre utoljára a 2003/2004-es kiírásban az Arsenal volt képes. Ezen az úton már most hétvégén jön a következő nagy falat, a City ugyanis szombat este a Tottenhamet fogadja.
Az igazi erőpróbák pedig majd a BL egyenes kieséses szakaszában várnak Guardiolára, hiszen leginkább ott kell nagyot dobnia ahhoz, hogy a bevezetőben említett két vélekedés közül idővel inkább az előbbi, vagyis a „minden idők legjobbja” kerekedjen felül.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!