Először azt hittem, Vitray rögeszméje, hogy az angol bírók konzekvensen tévednek.
Amikor még a DigiSportban beszélgettünk hétről hétre, ő támadott, én meg (anglománia!) védtem a mundér becsületét. Idővel azonban megadtam magam. Webb, Clattenburg, Poll, Foy olyan tömeg szarvashibát követett el a szemem előtt, hogy a beléjük vetett hitem megingott. Kompromisszumot Vitrayval úgy kötöttünk, hogy Webbék becsületéhez kétség nem fér (nem csalnak szándékosan), de a szemük nem ott van, ahol lennie kéne.
Angliában akkortájt az volt az úzus, hogy ha az edző meccs közben átkozta a bírót, fölküldték a lelátóra; ha meg lefújás után a „sporit” tette felelőssé csapata vereségéért, akkor a szövetség jól meg is büntette (lásd még: Vilas-Boas, akkori Chelsea-menedzser úgy 4 millió forintos büntetését egy QPR-meccs után, tavaly). Ha a kamerák előtt vitatta egy 11-es jogosságát, akkor nem történt semmi.
Olvasom, hogy az MLSZ is szigorítani készül, mivel a magyar edzők hajlamosak bíróellenes hangulatkeltésre. Megtiltani készül „a klubok, illetve alkalmazottaik részéről a játékvezetői tevékenységet értékelő, minősítő kommunikáció mindennemű formáját”. Na, ez erős és rejtélyes fogalmazás. Szeretném tudni, hogy meccs közbeni vagy meccs utáni „értékelésről” van-e szó, továbbá: mire terjedhet ki az „értékelés” és kik azok a klubalkalmazottak, akikre szájzárat tenne a szövetség? Mivel manapság nem teremtésben, hanem tiltásban vagyunk éllovasok, legyen akármiről is szó, van bennem rokonszenv a berzenkedő edzők (Csank és társai) iránt. Jó, tudom, amit tudok. A fehérvári Sousa például egyenes összefüggést vélt találni a játék és a bíráskodás színvonala között, ami úgy hülyeség, ahogy van. Ez nem támogatandó magatartás. De a szájzár se az.
Precízen rögzíteni kéne (kell!), mi az, ami a bíráskodás kritikájában megengedett, mi nem; s ha megengedett vagy nem az, akkor kinek a részéről. Mert hogy „klubalkalmazott” a gyúró és a szertáros is, nem csak a vezető edző. Ha a pálya szélén előbbiek utálkoznak és küldik a bírót az anyjába, annak semmi súlya nincsen. Legföljebb a negyedik asszisztens elparancsolhatja őket, minden más (jelenlegi) szankció nélkül. De még így sem értem, mi az „a kommunikáció mindennemű formája”, amit szankció követhet. (Mi van akkor, ha az értékelés netán pozitív, hm?) Uraim, a testületi és egyéni bíróellenes kommunikációnak a klub weblapjától a tulajdonos nyilvános morgásáig annyi, de annyi formája lehetséges, hogy ebben a tömegben világos, az apró részletekig precizírozott szabályok nélkül rendet vágni: lehetetlen. Ezeket várjuk, ha már annyira szükséges.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!