Valami dereng a homályban: az európai nagycsapatok szemében mintha hajszállal fontosabbá váltak volna a hazai kupák, mint eddig voltak. Ha végigpillantunk az öt „nagy” bajnokság (angol, spanyol, német, olasz, francia) negyed-, illetve elődöntőinek mezőnyén, azt látjuk, hogy a sztáregyüttesek közül voltaképp csak három hiányzik: a Real Madrid, a Chelsea és a Manchester City. A többiek mind ott vannak, csak imitt-amott engedték maguk mellé vagy elé a kiscsapatokat.
Kinek ezért fontos a kupa, kinek azért, lehet válogatni. Sok helyütt az edzők presztízse forog kockán.
Luis Enriquének a Bilbao elleni kupadöntőben majd bizonyítania kell, hogy jó választás volt, amikor a Bayernhez távozott Guardiola székébe ültették. Ha a Barcelona nyer, márpedig a Messi– Neymar–Suarez trióval aligha tud veszíteni, meglesz neki az első „családi ezüst”, ahogyan mondani szokták.
Louis van Gaalnak, aki elköltött 150 millió fontot új játékosokra – csupa nagy sztárra –, azért kéne az FA Kupa Angliában, mert ha a csapata bajnok lenni (valószínűleg már nem tud), ezt az arrafelé valóban irigyelt trófeát meg tudja mutatni a tulajdonosoknak. Itt jegyezném meg, én mint a Manchester United nagy híve, egyszer nem láttam igazán jól játszani a csapatomat ebben az idényben. Most pedig a negyeddöntőben az az Arsenal fut vele szemben, ahol ugyancsak az edzőnek, Arsene Wengernek fontos, hogy a csapata ne annak lássék, amit a BL-ben a Monaco ellen (1-3) mutatott. A MU–Arsenal meccs így is az idei FA Kupa negyeddöntőjének igazi csemegéje lesz, de legalábbis az lehet.
És még egy megjegyzés. José Mourinhónak sem volt közömbös hogy a 2. számú angol kupában, a Liga Kupában hozza az elsőbbséget a Tottenhammel szemben, mert 2012 óta senkivel semmit nem nyert.
És hogy el ne felejtsem. Ott lappang van Gaal, Wenger és Mourinho mögött a Liverpool roppant tehetséges menedzsere, Brendan Rogers, aki, ha eljut az FA Kupa döntőjéig, ékes bizonyítékkal szolgál, hogy tavaly miért volt csapatával majdnem bajnok és miért volt képes visszahozni az élbolyba az idén a ’Poolt a kezdeti „pokolmélységből”.
Papírforma szerint három bajnokesélyes csapattól – Bayern, Barcelona, PSG – aligha lehet elvenni a kupát. Többen ide sorolják a Juventust is, amely az elődöntő első meccsén csak egygólos hátrányba került a Fiorentinával szemben. A különbség az, hogy a Barcelona döntős, a PSG és a Juventus elődöntős, viszont a Bayern még csak a negyeddöntőben van, és ha már egyszer a bajnoki címet nem lehet tőle elvenni, az összes rivális az ő skalpjára vadászik. Márpedig ezek között ott a Wolfsburg, a Bayer Leverkusen, a Dortmund, a Borussia Mönchengladbach. Egyelőre nem tudni, kit kapnak a bajorok ellenfélnek, de hogy izzadni fognak a későbbiekben, az bizonyosra vehető. Mint ahogyan az is, hogy Guardiola halálosan komolyan fog venni minden meccset, mert triplázni akar: nyerni a Bundesligában és a BLben, s a tetejébe megszerezni a kupát. A németek szerint „csak” ez volna méltó a Bayernhez.
Egyébiránt nyugtázandó, hogy ekkora átfedés a Bajnokok Ligája és a honi kupák aspiránsai között, mint az idén, talán még nem volt.
A BL-ben „érdekelt” a Barcelona, az Arsenal, a Juventus, a PSG, a Bayern, a Dortmund, a Leverkusen – valamennyien a nyolcaddöntőben, az egyenes kieséses szakaszban vannak. Olyan „kupavesztesek” társaságában, mint a Real, az Atletico Madrid, a Chelsea vagy épp a Manchester City.
A végére jusson valami a kiscsapatoknak is. Az angol FA arról híres, hogy minden megtörténhet benne. Az idén a harmadosztályú Bradford volt a szerencsés: kiverte a Chelsea-t és a Sunderlandet a negyeddöntőig vezető úton. Önbizalma határtalan. De akadt egy másik harmadosztályú is – Németországban – a szebb napokat látott Arminia Bielefeld, amelyik a nyolcaddöntőben kiütötte a Werder Brement. Az, hogy az angol FA negyeddöntőjében két másodosztályú csapat, a Blackburn és a Reading szerepel, nem meglepetés – ezek ugyanis, ismerve a Championship színvonalát, nem kiscsapatok.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!