Csak vártam, hogy kitörjön a lázadás. A Manchester Citytől hazai pályán elszenvedett 0-3-s vereség után kitört. A bajnokcsapat csalódott szurkolói nem csak David Moyest, a menedzsert „kárhoztatták” hangosan, hanem – ami igazi szentségtörés volt – az igazgatói páholyban ücsörgő Sir Alex Fergusont is, a mentort, aki a Unitednél érinthetetlennek számít. Olyannyira, hogy biztonsági embereket kellett az Old Trafford Stretford End névre hallgató lelátójához küldeni, nehogy a dühöngő drukkerek lerángassák a „The Chosen One” („A Kiválasztott”) feliratú, Sir Alex döntése előtt tisztelgő, Moyes képmásával ellátott molinót.

 
A Kiválasztott – hirdeti a molinó a Manchester United stadionjában. A kudarcok nyomán azonban a David Moyest méltató transzparenst a szurkolók egy csoportja „Rossz választás – Moyes kifelé” felirattal váltaná le

A Manchester United ebben az idényben hatodszor kapott ki otthon, ezúttal valószínűleg a Premier League legjobb csapatától, a városi riválistól, de nem „nagy küzdelemben”, hanem esély nélkül. A produkciót látva érthetővé vált, hogy miért hullott ki a két hazai kupából, miért kétséges, hogy egyáltalán odaér az Európa Ligát (hm) jelentő, számára megalázó 5. helyre, miért várja mindenki, hogy simán elbukik a BL-ben Európa alighanem legjobb klubcsapatával, a Bayern Münchennel szemben.

A produkció kulcsa Ferguson jelöltje és támogatottja, David Moyes, akit az Evertonból hoztak át. Ez a szorgalmas, de közepes képességű ember nem tudott mit kezdeni azzal a pompás kerettel, amelyet Sir Alextől örökölt. (Ellentétben, mondjuk, Pep Guardiolával, aki ott folytatta a Bayernnél, ahol Heynckes abbahagyta…) Kétszer olyan jó futballistákat kapott a keze alá, mint amilyenekkel a „kisebbik” liverpooli csapatban dolgozott. De – szigorú vagyok – azon kívül, hogy Wayne Rooneynak mindig, mindenkor helye van és a hátvédsor két szélén Rafael és Evra játszik, a maradék huszon-egynéhánynak képtelen stabil helyet találni.

A Manchester United igazi ereje mindig is a középpálya volt. Ha valakinek nem tűnt volna fel, a csapat egyetlen olyan meccset sem játszott Moyes keze alatt, ahol ugyanaz a négy ember szerepelt volna középen. Ráadásul ez az amúgy hol szeretni, holsajnálni való, állandóan saját magát ostorozó ember rendre olyan „mix”-eket talál ki, akik soha korábban nem játszottak együtt. A City ellen például (4-3-3-as rendszerben) három középpályást játszatott csak: a régen nem látott Cleverleyt, az alibipasszairól híres Fellainit és a játékszervezésre totálisan alkalmatlan Carricket, miközben az igazán ide való Juan Matát kitolta jobbszélre, haszontalankodni. Rooney meg kétségbeesetten rohangászott a középpálya és a tizenhatos között, merthogy ő az egyetlen, aki játékot is tud szervezni, gólt is tud lőni.

Moyesnak fogalma sincs róla, mit játsszon a United. Igaz, van Persie és Vidic kiválásával szerencséje sincs. De ez nem mentség. Amikor a pályán voltak, akkor se volt jobb a csapat. Mert mit gondoljak én, mint nem egészen laikus, arról a menedzserről, aki egy ponton észbe kap, lehozza Cleverleyt és Fellainit, s a helyükre behozza harmadik jobbszélsőnek (Rafael és Mata mellé??) Valenciát és Carrick helyére Kagawát, aki nem tudja, mit kezdjen magával? Védekezzen, támadjon? A végeredmény: egy massza, amelyik legfeljebb azzal tűnik ki, hogy a két szélső hátvéd ívelget, és a legtöbb labda soha nem talál csatárt.

Moyesnak nincs mentsége. De élvezi a „board” (igazgató testület) bizalmát – mindezek után is. Ha elküldenék, annyit jelentene, hogy Sir Alex tévedett. Pályafutása során először: megcsalta az ösztöne. És – perverz módon – olyan erős a szolidaritás az élő legendával, az utánozhatatlan sikerkováccsal, hogy Sir Bobby Charltontól a szakmai stáb tagjaiig mindenki amellett van: adjunk Moyesnak időt. Végtére is Sir Alexnek három évébe tellett, amíg csapatot csinált a Unitedből. Ez igaz. Csakhogy Ferguson egy félig-meddig szedett-vedett gárdát vett át anno, miközben Moyes (Scholes visszavonulását nem számítva) egy érintetlen bajnokcsapatot. Erről azonban csak a sajtó ír. A United vezérkarában akkora a belső összetartás, hogy még csak fel sem merül a bukáskovács menesztése. Ma még. Sőt az Aston Villa elleni szombati győzelem nyilván levegőhöz juttatja Moyest. Előbb-utóbb – vélhetően az idény végén – azonban elkerülhetetlen lesz a döntés.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!