Voltaképp nem görgetném tovább a Szerbiába kivándorló, s a továbbiakban szerb színekben versenyző háromszoros magyar olimpiai bajnok, Janics Natasa történetét, ha a honi bosszúszomj, amelyről egy hete, ugyanezeken a hasábokon értekeztem, nem kezdene alakot ölteni.
Egyszeres és többszörös olimpiai bajnokok – jelesül Buzánszky Jenő, az Aranycsapat jobbhátvédje és Storcz Botond kajakozó (pillanatnyilag szövetségi kapitány is) – azon törik a fejüket, hogy miként lehetne majd elvenni Natasától azt az életjáradékot, melyre, mint háromszoros olimpiai aranyérmes, öt év múlva lenne jogosult. Ha jól olvasom az idézett kiválóságok szavait, ők, ha tehetnék, olyképp módosítanák a magyar sporttörvényt, hogy annak szövegébe indirekt módon az „érdemtelenség” és a „hálátlanság” is bekerüljön: két olyan kategória, amely ráhúzható volna a (vélhetően majd) „magyarok ellen is” versenyző szerb – de kettős állampolgár, 2014-ben a honi választásokon szavazóképes – Janicsra.
A hálátlan ember arról ismerhető fel, hogy a saját fészkébe piszkít, azaz (Storczot idézve) „az ország ellen” tesz. (Még jó, hogy nem mondott „nemzetet”, mert annak mostanság nagyobb divatja van.) Jenő bá’-ról meg nem tudom, hogy dacára iskolázottságának (Lóránton kívül egyedül neki volt az Aranycsapatban érettségije), hogyan is érti ezt: „35 éves koruk betöltése után csak azok kaphatnak életjáradékot, akik nem versenyeznek magyarok ellen.” Úgy-e, hogy akik 35 fölött indulnak magyarok ellen (nota bene: elképzelhető, hogy Janics öt év múlva még versenyezni fog, bár ezt kötve hiszem), avagy úgy, hogy akik a jogosultsági korhatár előtt csalták meg a magyar nemzeti színeket?
Persze az egész vita az angyalok szárnyáról folyik, mert Natasa pillanatnyilag 30 éves, tehát az önkéntes jogalkotóknak még öt évük van arra, hogy a 2017-től esedékes pénzt (az akkori átlagfizetés plusz annak 40 százaléka havonta a törvény mai betűje szerint) milyen címen tagadják meg tőle. (Állampolgárság, helyben lakás szóba sem jöhet. Utóbbit már a „járadékos” edzőktől sem követeli meg a sporttörvény.) De mielőtt megtagadják, kérem, elmélkedjenek egy pillanatig arról, hogy „versenyeztek-e” már magyar olimpiai bajnokok magyarok ellen, s akarják-e büntetni őket? A végeredmény, megjósolom, rémes lesz. Tudniillik, ha nem csal az emlékezetem, a magyar vízilabda olyan, többszörös olimpiai bajnok kiválóságai, mint Benedek Tibor vagy Kásás Tamás bizony „versenyeztek” olasz színekben magyar klubcsapatok ellen. Ja, hogy az csak klubszínekben történt, nem válogatott szinten? Akkor a jogalkotó a hála és az érdem mérlegelésénél alkalmazzon ilyen distinkciót is. Ha megéri. Kétlem.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!