Adatokból focizni - Ha megtudod a hibát, ki is javíthatod

– Úgy tűnik, nem egy zseniális edző vagy egy új taktikai variáció változtatta meg gyökeresen a mai labdarúgást, hanem az adatok. Egy-egy csapatról, játékosról, mérkőzésről valós időben gyakorlatilag korlátlan mennyiségű szám áll rendelkezésre. Ezek szerint ma az nyeri meg a meccset, aki érti ezeket?

– Az, hogy léteznek ezek az adatok, csak itthon számít újdonságnak. A világ labdarúgása ma már elképesztő mennyiségű adattal dolgozik. Az InStat és az MLSZ révén a magyar csapatoknak is évek óta rendelkezésére állnak ezek a számok. A szűk keresztmetszet az elemző vagy elemzők személye volt. Ezt a fajta adatelemzést itthon nem tanítják. A válogatott mostani sikerének egyik fontos tényezője, hogy a korábban soha nem látott mennyiségű adatot profi szakemberek elemezték, és az eredmények alapján alakították ki például a játékosok étrendjét, edzéstervét.

– Hogyan állnak össze ezek az adatok? A tévés meccseken bizonyára minden játékos mozgását külön kamera követi, de mi van a többi mérkőzéssel?

– Az InStattal szerződésben álló csapatok rendszeresen küldik a mérkőzéseikről készített felvételeket. Náluk, a cég moszkvai központjában 800 elemző dolgozik, az anyagok hozzájuk kerülnek. Átfuttatják a felvételt egy szoftveren. Minden játékost megjelölnek, innen kezdve az ő mozdulatait a program rögzíti. Amikor egy akció fut a pályán, akkor az elemző annak a mozdulatsornak megfelelő billentyűkombinációt nyomja le.

– Úgy, mint a népszerű számítógépes focijátékban? Ctrl+Shift+D = lapos passz előre?

– Nagyjából. Csak itt minden fordítva működik, előbb az akció, utána a kombináció. Ezekből a kombinációkból aztán statisztikai adatok és videorészletek lesznek. Ha te vagy az edző, és azt látod az elküldött elemzésben, hogy egy játékosod általában elveszíti a fejpárbajokat, akkor akár évekre visszamenőleg megnézheted, miért történt mindez: rosszul rugaszkodik el? Rosszul ér földet?
Ha megtudod a hibát, ki is javíthatod.
A tévében csak azt látni, hogy egy csapat hányat passzolt, és ebből mennyi volt a pontos. A cégnél négyféle passzt figyelünk: építő, labdatartó, mélységi és kulcspassz. Nem mindegy, hogy ezekből hányat, hol ront el a játékosod. Ha „csak” ötször adja rossz helyre a labdát, arra mondhatnánk, hogy ez semmiség, mert húszat meg jól adott. De ha minden játékos „csak” öt labdát veszít, akkor 55 labdát adtunk az ellenfélnek, ez 55 lehetőség a gólszerzésre. Ez már elemzésre érdemes adat.

– Egy átlagos focidrukkernek evidens, hogy a belgák jobbak, mint mi, és hogy mondjuk Messi jobb labdarúgó, mint Kleinheisler László. De hogyan támasztják ezt alá a számok?

– Gyakran hallani, hogy a magyar játékosok kevesebbet futnak, mint a nyugat-európai bajnokságokban játszók. Ez nem igaz. Tudniillik nem mindig az a fontos, hogy mennyit fut a játékos, hanem hogy ebből mennyi a sprint. Lionel Messi sem fut 8-9 kilométernél többet, viszont háromszor annyit sprintel, mint egy magyar játékos. Futásintenzitásban vagyunk elmaradva. Hiába vagy te kitartó futó, ha nem tudsz sprintelni, véged van. Meg a csapatnak is. Mert a meccsen nem hosszú távú versenyt kell nyerni, hanem 20-30 méteres sprinteket. Ezen kell neked félméteres előnyt szerezned, hogy pozíciót tudjál fogni. 30 méteren 50 centit éppen elég. Ma már a nüanszokon múlnak a dolgok, ezért is fontos, hogy a számokat jól olvassuk. Másik jó aktuális példa, hogy a belgák és a portugálok ellen is többet futottunk összességében, és míg Ronaldóék csak 200 méterrel több sprintet és gyors futást csináltak, addig a belgák már sajnos 1,5 km-rel többet. Ez viszont már óriási szám.

– Nem lehetett egyszerű elfogadtatni a magyar edzőkkel, hogy a számokat figyeljék, és ne az évtizedes ösztöneikre vagy tapasztalatukra hallgassanak.

– Egyre több edző látja be, hogy erre szükség van, és enélkül lemarad a csapata. A mai, fiatalabb generáció sokkal jobban be tudja helyezni az adatok mögé a teljesítményt. Olyanokról beszélek, akik a Football Manager típusú játékokon nőttek fel. Ezekben a játékokban nem aktív játékosokat irányítasz, hanem számokat, adatokat elemzel, és ezek alapján építed fel a csapatodat.

– Erre mondhatta Dárdai Pál, amikor átvette a válogatottat, hogy „leültem a számítógép elé, és összeraktam a csapatot”?

– Igen. Ha te vagy az edző, te tudod, hogy milyen feladataid vannak, és ahhoz keresed a megfelelő játékosokat. Lehet, hogy nem azt fogod választani, aki egy-egy meccsen csinál két látványos cselt, lő egy-két emlékezetes gólt, hanem azt, aki több párharcot nyer meg a középpályán, és nem veszít annyi labdát. Egy zseni persze eldönthet egy-egy meccset, de igazán azok a csapatok erősek, amelyekben nagyjából 11 egyforma képességű, fegyelmezett harcos teszi a dolgát.

– Amikor egy felnőtt játékost mérnek, ott már – gondolom – nincs túl sok mozgástere a szakembereknek. Egy kész játékosnál szerencsés esetben is csak finomhangolást lehet végezni. Hogyan segítenek a számok abban, hogy megtalálják az új Messit vagy Gera Zoltánt?

– Azért az elemzés egy kész játékosnál is sokat segíthet. A francia Griezmann az egyik leglelkesebb ügyfelünk. Minden meccs után bekéri a saját adatait, és hosszasan elemzi őket. De egy profi csapaton is sokat dobhat a folyamatos elemzés. Most, hogy az Eb előtt több mint egy hónapot együtt tölthetett a válogatott keret, alkalom volt mindenkit sokszor megmérni. Az így összeálló adathalmaz segített abban, hogy az adott játékos kijavítsa a hibáit és még jobb legyen. De valóban, hosszú távon az utánpótlás mérése, elemzése a legfontosabb. Egy futballakadémián minden játékosról rendelkezésre áll millió adat. Ha az edző vagy a tulajdonos úgy látja, hogy egy adott játékos három év alatt nem javul bizonyos kulcsszámokban, akkor elgondolkozik azon, érdemes-eújabb éveket (értsd rengeteg pénzt) fektetni a játékosba. A foci kőkemény üzlet.

– Csak adatokat vagy ajánlásokat is adnak a csapatoknak?

– Analitikát is kapnak: mik az erősségei, mik a gyengeségei az ellenfélnek, milyen filozófiával játszottak az előző meccseken. Hol hibáztak. Innentől az edző dolga, hogy mihez kezd ezzel. Ez inkább csak egy visszacsatolás, de arra nagyon jó, hogy észrevegyék a kiugró értékeket. Volt olyan, a fehérorosz bajnokságban feltűnt a vezetőségnek, hogy egy sor játékos mintha nem akarna játszani. Mi megmértük, és kiderült, hogy a kulcsjátékosaik 50 százalékkal kevesebb párharcba mentek bele bizonyos meccseken, mint korábban. Lelepleztünk egy bundát. Volt Magyarországon is hasonló eset. Azzal a különbséggel, hogy itt majdnem minden játékos alulteljesített, csak egy külföldi srác ment, mint a meszes, harmincöt párharcot vívott meg. Ez óriási szám.

– Ez is bunda volt?

– Nem, ez tipikus magyar sztori: valószínűleg edzőt akartak buktatni. Csak a külföldi gyereknek elfelejtettek szólni.

– Ez a rengeteg adat, ami egy-egy meccsen felmerül, nem rettenti el a nézőt? Ma már szinte csak az adatokról szól egy közvetítés.

– Nem hiszem, hogy ez ártana a foci népszerűségének. Olyan ez, mint az autóvásárlás. Mielőtt kocsit veszel, tudni akarod, milyen a gyorsulása, mekkora a féktáv, a teljesítmény, a fogyasztás, de ezek a számok nem írják le a te vezetési élményedet. A sok adattól nem lesz kevésbé érdekes a foci, legfeljebb többet értünk meg belőle. A játék, az játék marad.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!