Afrika fekete vébéje

Nem lett, és nagyon hamar eldőlt, most sem lesz. Miért beteg az afrikai futball?

Az 1934-es vb nápolyi mérkőzésén a magyarok Toldi Géza vezérletével 4-2-re legyőzték Egyiptomot. Ez volt Afrika első és egyetlen világbajnoki fellépése négy évtizeden keresztül, a kontinens sokáig nem szerepelt a focitérképen. Az afrikai futball a hetvenes években jött föl, amikor a Szaharától délre fekvő egykori gyarmatok önálló nemzeti csapatokat alakítottak. Azóta a csúcstartó Kamerun 7, Nigéria 6 vébén szerepelt. Ígéretesen alakultak a dolgok, a brazil legendának jó oka volt arra, hogy bízzon a közeli nagy sikerben.

Az afrikai foci új színt hozott a sportágba. Játékosaik bámulatos ügyessége, az ujjatlan mezekkel, táncos gólörömmel és önfeledten cselezgető kapusokkal együtt sok focirajongó szívét rabul ejtette. Komoly ellenfeleik lettek a hagyományos, európai és dél-amerikai nagyoknak. Az európai bajnokságokban egyre több afrikai tehetség bukkant fel. Némelyikük szédítő karriert futott be, hogy mást ne említsünk, az első afrikai aranylabdás, George Weah ma Libéria köztársasági elnöke.

2010-ben „hazai pályán”, a Dél-afrikai Köztársaságban rendezték a tornát – ám a várva várt áttörés megint elmaradt. Most pedig Afrika öt képviselője közül egy sem került a legjobb 16 közé, ami az utóbbi négy évtized legrosszabb szereplése.

Miért beteg az afrikai futball? Amiért a gazdaság is, például az infrastruktúra és a szakemberek hiánya miatt. Nincsenek igazán jó afrikai edzők, a külföldről szerződtetett kapitányok pedig elképesztő szervezetlenséget találnak. Sven-Göran Eriksson korábbi elefántcsontparti szakvezető mesélte, hogy azért nem tudta pályára küldeni az egyik játékosát Svájc ellen, mert a szertáros a szállodában felejtette a cipőjét. A svéd nem boldogult a zűrzavarban, vigasztalásul játékosa, a Chelsea-profi Didier Drogba csak annyit mondott neki: „Sven, ez Afrika, itt így mennek a dolgok.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!