Elérkezett a rettegett pillanat, amelytől Európa legtöbb futballedzőjének kétévente görcsbe rándul a gyomra: január 21-én, azaz szombaton kezdődik az Afrikai Nemzetek Kupája. A menedzserek számára ugyanis ez azt jelenti, hogy a fekete kontinensről származó kulcsjátékosaikat közel egy hónapig kénytelenek nélkülözni.
Leginkább a francia edzők feje főhet ezekben a hetekben, a Ligue 1 csapatai ugyanis összesen több mint 30 játékost delegálnak a 16 csapatos tornára. Legrosszabbul a Rennes gárdája járt: tőlük öten vették az irányt Egyenlítői-Guinea, illetve Gabon, a két társrendező ország felé. A Marseille-től négyen, míg a szezon meglepetéscsapatától, a második helyen álló Montpellier-től hárman hiányoznak majd február közepéig. A Premier League legerősebb csapatai közül a Manchester City a Touré-testvérektől, a Chelsea Didier Drogbától, Salomon Kaloutól (mindannyian elefántcsontpartiak) és Michael Essientől (Ghána), az Arsenal pedig Gervinhótól (Elefántcsontpart) és Maruan Samaktól (Marokkó) vett búcsút. Még érzékenyebb a veszteség az eddig remekül szereplő Newcastle számára, amelyben Demba Ba (Szenegál) egy ideig biztosan nem szaporítja az eddigi 20 forduló során szerzett 15 gólját.
Európa tehát alaposan megérzi a 28. Afrikai Nemzetek Kupáját, még úgy is, hogy – a klubok legfőbb örömére – a jelentős játékosbázist adó Kamerun, hasonlóan a címvédő és összesen 7 elsőségével rekordernek számító Egyiptomhoz, valamint a legutóbbi vb-házigazda Dél-Afrikához, ezúttal ki sem jutott. Nem véletlen, hogy időről időre felvetődik a torna átszervezésének gondolata. Sokak szerint elég lenne, ha Európához hasonlóan Afrikában is csak négyévente mérkőznének meg a válogatottak. Nos, számukra rossz hír, hogy a közeljövőben nem várható „ritkítás”, sőt, mivel 2013-tól már páratlan években rendezik a tornát, az átállás miatt 12 hónap múlva ismét érkeznek a kikérők. Sepp Blatter FIFA-elnök korábban arra próbálta rávenni az afrikaiakat, hogy január, vagyis a klubszezon közepe helyett inkább nyáron kerüljön sor a tornára, de mivel ez esetben – a hőség, vagy épp az esős évszak miatt – az országok nagy részének esélye sem lett volna a rendezésre, a javaslat végül elbukott.
A mostani torna legfőbb favoritjai Elefántcsontpart és Ghána, akiktől az utóbbi években az igazi áttörést várta a kontinens. A 2010-es világbajnokságon Ghána közel is volt a történelmi négy közé jutáshoz (korábban Kamerun 1990-ben és Szenegál 2002-ben játszott negyeddöntőt), de az egész vb talán legemlékezetesebb és kétségkívül legdrámaibb mérkőzésén Uruguay végül tizenegyesekkel kiejtette. Hiába adott tehát a libériai George Weah révén a kontinens aranylabdást (1995) és hiába ámult a világ Roger Millán, azaz „Milla apón”, aki az 1990-es vb-n 38 évesen vezette nyolc közé Kamerunt, Afrika egyelőre nem tud kilépni Európa és Dél-Amerika árnyékából. Az okok között a szervezetlenséget, az edzőképzés gyakorlatilag teljes hiányát, a hatalmas politikai befolyást és annak irreális elvárásait, valamint a játékosok közti gyakori belső konfliktusokat szokás említeni.
Európában aligha bánnák, ha egyik-másik sztár annyira összekapna társaival, hogy esetleg idő előtt visszautazna.
Magyarok Afrikában
Vezetőedzőként már két magyar is nyert Afrikai Nemzetek Kupáját: az 1938-as vb-döntőn gólt is szerző Titkos Pál 1959-ben az Egyesült Arab Köztársaságot (a mai Egyiptom), 1968-ben Csanádi Ferenc pedig a Kongói Demokratikus Köztársaságot vezette sikerre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
