Gyanítják már egy ideje, hogy a foci árt az agynak. Mármint a profi futballisták agyának, akik erősen lőtt labdákba fejelnek bele. A labda majdnem fél kiló (410–450 gramm a szabálykönyv szerint), de esős időben még ennél is jóval nehezebb lehet. Ha egy civilt találna fejbe, leterítené, talán mentőt is hívnának hozzá. A hivatásos játékos viszont fölkel, és rohan tovább a pályán – elvégre ezért kapja a fizetését. És a mérkőzésnél is veszélyesebb az edzés, amikor a fejelést gyakorolják órákig, mindennap, gyerekkoruktól kezdve, évtizedeken át.
Egy profi labdarúgó pályafutása során számtalan kisebb agyrázkódást szenved el. Az agy pedig érzékeny műszer, és évekkel később a sérülések súlyos következményekkel járhatnak. Sok korábbi játékost kezelnek demenciával. Ez az általában időskorban jelentkező, a köznyelvben elbutulásként emlegetett állapot az orvosi definíció szerint „a gondolkodás, az érzelmek és a társas képességek hanyatlása”, legjellemzőbb tünete az emlékezet zavara, előrehaladott stádiumban a beszéd és a mozgás képességét is korlátozza.
Ezúttal egy volt angol válogatott labdarúgó, Alan Shearer határozta el, hogy utánajár az igazságnak. Az ötlet a Concussion (Rázkódás) című, 2016-os dokumentumfilmből származott, amely az amerikai futball okozta brutális agysérülésekről szól, ez „pendített meg egy húrt” az egykori kitűnő csatárban. Filmet forgatott a BBC-nek A demencia, a futball és én címmel.
Felkereste a 2002-ben elhunyt Jeff Astle lányát – a „kolléga” a demencia következményeképpen halt meg, alig 59 évesen. Ő volt az első áldozat, akinek az esetében a boncolás megállapította, agykárosodása „iparági betegség”. De hiába telt el azóta 15 év, senki sem sietteti a helyzet tisztázását.
A labdarúgás hatalmas biznisz, urai tartanak a várható következményektől, például a kártérítési perektől és attól, hogy ha a játék veszélyessége bebizonyosodik, akkor változtatniuk kell a bevált szabályokon. A profi futball és a demencia közötti közvetlen összefüggést ugyanis még nem tekintik tudományosan igazoltnak, a különböző kutatások eltérő és ellentmondó eredményekre jutottak. Az azért elég beszédes, hogy az 1966-ban világbajnoki címet nyert angol válogatott 9 még élő játékosa közül hárman is demenciában szenvednek.
Shearer, aki 260 góljával máig rekorder a Preimer League-ben, riporterként is alapos munkát végzett, a forgatás egy éve alatt beszélt játékosokkal és edzőkkel, orvosokkal és betegekkel. Érdeklődése érthető, és a lehető legszemélyesebb: kiválóan fejelt, ezért az átlagosnál is több ütés érhette az agyát két évtizedes karrierje közben. Végül a filmben magát is alávetette MRI-vizsgálatnak és más neurológiai teszteknek. Fellélegezhetett – az ő agyában nem találták károsodás nyomát az orvosok. A filmtől azt reméli az egykori kitűnő játékos, hogy a problémát többé ne lehessen a szőnyeg alá söpörni.
46
gólt fejelt Shearer bajnoki karrierje
során.
"A fejelés a játékom fontos része volt. Hogy jobb legyek, csak gyakoroltam, gyakoroltam, gyakoroltam"
– Alan Shearer
Alan Shearer
•47 éves
• Profi pályafutása: 559 mérkőzés/283 gól
• Klubjai: Southampton, Blackburn Rovers, Newcastle United
• Az angol válogatottban: 63 mérkőzés/30 gól
• Visszavonulása óta televíziós szakkommentátor, számos jótékonysági akció támogatója. Dokumentumfilmesként most debütált
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!