Ezzel a mondattal utalt Szatmári Andras arra, hogy utoljára 1990-ben volt magyar egyéni világbajnokunk kardvivásban, Nébald György személyében. A sikeres fiatal kardozóval beszélgettunk, aki idén a lipcsei világbajnokságon bravúros teljesítménnyel jutott a dobogó tetejére, majd alig egy hete, az országos bajnokságon sorozatban harmadszor is megvédte a magyar bajnoki címet.
– Édesapja példáját követve lett a Vasas SC kardvívója, és első edzője Gerevich György volt. Mikor kezdett versenyezni?
– Nyolcévesen kaptam először sportorvosi igazolást, és körvívásos rendszerben ugyanúgy vívtunk, mint a nagyok.
– Mikor érezte először, hogy érdemes volt ezt a sportágat választani?
– Ha arra gondol, mikor éreztem úgy, hogy bárki lehet belőlem, ez kadet koromban kezdődött. A nemzetközi versenyeken szép eredményeket értem el, mondogatták, hogy tehetséges vagyok, és én elhittem. Amikor 20 évesen felnőttválogatott lettem, és a hazai vb-n egyéniben bekerültem a legjobb nyolc közé, az megdobta az önbizalmamat és megerősítette a hitemet.
– 2016-ban a riói világbajnokságon a kardcsapattal ezüstérmes lett, de az olimpiára nem sikerült kijutnia.
– Ezt nagyon sajnáltam, mert kevésen múlott, de talán ez is növelte a harci kedvemet és hozzásegített ahhoz, hogy idén világbajnok lettem.
– Milyen reményekkel utazott a lipcsei világbajnokságra?
– Voltak érmes reményeim, bíztam benne, hogy egy jó vívással sikerül az elejére kerülni, de én akkor a tizedik voltam a világranglistán, így igazából már azzal is elégedett lettem volna, ha bekerülök a legjobb nyolc közé.
– Udvarhelyi Gábor szövetségi kapitány szerint szellemes, igazi magyaros kardvívással lett aranyérmes.
– Tényleg jól ment a vívás, azt kell, hogy mondjam, az volt az eddigi legjobb versenynapom.
– Régebben, még Pézsa Tibor idejében egy-egy sikeres találat vagy egy tévesnek tartott bírói döntés után csak úgy röpködtek a sisakok és a kardok.
– Mindezekért ma már büntetés jár, azt sem engedik, hogy örömünkben vagy bánatunkban csapkodjunk egyet a karddal, sajnos ezt a „show-jellegét” elvesztette a vívás.
– A kétszeres olimpiai bajnok Szilágyi Áronnal a Vasasban klubtársak. Szoktak együtt edzeni?
– Majdnem mindig, és az utóbbi időben, amióta én így feljöttem, nagyokat harcolunk. Egy egészséges rivalizálás van közöttünk, olyan hangulatban vívunk, mintha versenyen lennénk.
– Múlt hét végén, az országos bajnokság döntőjében azonban élesben ment kettőjük küzdelme. Hogy sikerült négytusos hátrányból 15:8-ra győzni?
– Össze kellett kapnom magam, hogy fordítsak, és sikerült fejben úgy összeszedni magamat, hogy utána már én tudjam irányítani az asszó menetét. Országos bajnokságon először kerültünk egymással szembe, mert Áron az elmúlt két évben nem indult. Annak azért örülök, hogy most meg tudtam mérettetni magamat és sikerült legyőznöm.
– Ezután mi következik?
– A hét végén Győrben rendezik a Világkupa-fordulót, ahol több mint 200 kardozó, közöttük a világranglista első húsz helyezettje is rajthoz áll.
– Szilágyi Áron az ob-döntő után azt mondta önről, ha máskor is úgy vív, mint akkor, az összes Világkupát megnyeri.
– Így legyen!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!