A szerelem hozadéka

Több mint húsz évvel ezelőtt a fiatal magyar versenyző megismerkedett egy angol színésznővel, és mindent feladva a szigetországba költözött, hogy barátnőjének, aki ma már a felesége, ne kelljen szakítania a színpaddal. Noha Németh István rendelkezett öttusaedzői képesítéssel, kezdetben nem volt könnyű élete. Dokk- és építőmunkásként, majd pincérként is dolgozott. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy összetalálkozott egy korábbi angol öttusázóval, aki segített neki a sportág közelébe jutni. Németh István még a római vb előtt nyilatkozott a VH-nak.

– Hála istennek olyan versenyzőkkel akadtam össze, akiknek a sport mindent jelentett. Szép lassan lépkedtünk előre, akkoriban Nagy-Britanniában még gyerekcipőben járt a női öttusa. Ma már azonban Bathben, amely egyetemi város, minden igényt kielégítő öttusacentrum működik, ahol a versenyzők csak a tanulással és a sporttal foglalkoznak.

– Ki volt eddig a leghíresebb versenyzője?

– Stephanie Cook, aki óriási meglepetésre Sydneyben olimpiai aranyérmet nyert. Sajnos ő már abbahagyta az aktív sportot, orvos lett, de jelenleg is vannak olyan versenyzőim, akik ott vannak a legjobbak között.

– Mennyire ismerik a nevét Angliában?

– Amióta olimpiai, világ- vagy Európa-bajnoki címeket szereztek a brit női öttusázók, azóta odafigyelnek rájuk. Mi, edzők mindig a háttérben vagyunk itt, viszont kárpótol az az elismerés, amit Magyarországról kapok.

– Mit hozhat a londoni olimpia?

– Egy biztos indulónk már van, de a világbajnokságon még kiharcolhatjuk a második kvótát is. Nagyon bízom benne, hogy legalább egy érmet sikerül nyernünk.

– Kik az öttusa esélyesei?

– A nőknél többen vannak, akiknek a győzelme nem okozna meglepetést.

– A férfiaknál?

– Szerintem a magyar és az orosz versenyzők közül nyer valaki.

– Mi a véleménye az öttusa- szabályok többszöri megváltoztatásáról?

– Valóban felborult a régi rend. Amikor én 1968 és 1985 között öttusáztam a Honvédban, akkor ötnaposak voltak a versenyek, mára egy napra zsúfolják össze az öt számot. Ehhez már mindenki hozzászokott, de a futás és a lövészet összekapcsolása bizony megkavarhatja a verseny végső kimenetelét. Nem is beszélve arról, hogy nemrég bevezették a légpisztoly helyett a lézerpisztolyt, ami azért kockázatos, mert korábban lehetett látni, hogy a céltáblára hova lőtt a versenyző, a lézerfegyvernél viszont nem.

– Az angol konyha nem az ínyencek kedvence. Miként tudta megszokni?

– Nálunk a családban, mondhatni, nemzetközi konyha van. Ahhoz azonban ragaszkodom, hogy vasárnap reggelenként hagymás-szalonnás rántotta legyen, vagyis azért a hazai ízektől sem vagyok elzárva.

– Túl a hagymás-szalonnás rántottán, milyen a kapcsolata Magyarországgal?

– Minden olyan világversenyen, ahol részt veszünk, sokat beszélgetek a magyar versenyzőkkel és edzőkkel. Aki egyszer magyarnak született, soha sem fogja elfelejteni, honnan jött, hova tartozik, hol vannak a gyökerei. Ez még akkor is igaz, ha én már Angliában maradok, így alakult az életem, hamarosan a 21. házassági évfordulónkat ünnepeljük.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!