Egy hete, a kardozó Szilágyi Áronnak köszönhetően már volt egy „aranyvasárnapja” a magyaroknak a londoni olimpián, most pedig itt van az a nap, amelyre előzetesen úgy tekintettünk, mint amikor a legnagyobb esélyünk van a legfényesebb érem megszerzésére.
Azóta történt egy s más, de a lényeg, hogy Berki Krisztián, Hidvégi Viddel együtt, ott van a lólengés magyar idő szerint hivatalosan 16.41-kor kezdődő döntőjében, Pars Krisztián pedig 21.20-tól dobókörbe lép kalapácsvetésben. Mintegy öt óra leforgása alatt tehát a magyar küldöttség akár meg is duplázhatja a játékokon eddig megszerzett két aranyát, ehhez persze mindkét esélyesünknek alaposan ki kell tennie magáért. Berki például a selejtezőben elkövetett hibája, illetve nagy ellenfele, a brit Louis Smith bomba formája miatt már csak második számú favorit a fogadóirodáknál. Pars azonban az esélyesek egyikéből immár toronymagas esélyessé lépett elő, miután nagyon magabiztosan nyerte a selejtezőt, ráadásul legnagyobb ellenfelét doppingügy miatt visszaléptették. A mezőny két olimpiai bajnokával, a szlovén Kozmusszal és a japán Murofoshival azért mindenképpen számolni kell.
Mikor hónapokkal ezelőtt nyilvánosságra hozták a londoni olimpia programját, rögtön látszott, hogy a mai a mi napunk lehet. A kajak-kenu döntők délelőttjein kívül ugyanis most van reális esély arra, hogy rövid időn belül két számban is magyar aranyérem szülessen: 16.41-től Berki Krisztián a lólengés, 21.20-tól Pars Krisztián pedig a kalapácsvetés fináléjához áll oda esélyesként.
Az olimpia előtt Berki még a komplett magyar csapat legnagyobb favoritja volt. Ez valamikor egy hete változott meg, amikor tőle szokatlan módon hibázott a selejtezőben és csak ötödik helyen került döntőbe. Nagy ellenfele, a hazai közönség előtt
Berki Krisztián sikerében bízik a lólengés kétszeres olimpiai bajnoka, Magyar Zoltán. A Magyar Torna Szövetség elnöke a VH-nak elárulta: meglepődött, hogy az eddig soha sem hibázó Berki Krisztiánnak nem úgy sikerült a selejtező, ahogy gondolták, talán nagy volt a nyomás, az a felelősség, hogy mindenki aranyérmet vár tőle. Mint mondta, azóta az edzéseken Krisztián már többször is hibátlanul hajtotta végre a gyakorlatát. Magyar Zoltán reméli, hogy Hidvégi Vid megismétli a selejtezőben mutatott kiváló teljesítményét. Arra a kérdésre, hogy versenyzőink legnagyobb ellenfele, a brit Louis Smith élvezhet-e bármiféle előnyt hazai pályán, annyit mondott: „Nem valószínű, hogy a pontozók ceruzája »megszalad«, de várható, hogy a nézőtéren ülő és többségében brit szurkolókból álló, közel 20 ezres tomboló tömeg nagy hatással lesz a versenyre.”
Diszkoszvetőink kizárásával a magyar atlétika „ernyőtartójává” lett 30 éves Pars Krisztián éppen ellentétes utat járt be, mint Berki: előzetesen is esélyes volt ugyan, de elsőszámú favorittá csak a pénteki selejtező után vált. Egyrészt addigra kiderült, hogy a fehérorosz Ivan Tyihont, akitől legjobban tartottunk, visszaléptették, mert a 2004-es olimpián és a 2005-ös vb-n levett
Pars Krisztián kalapácsvető lapunknak elmondta, a sajtóból értesült arról, hogy a legfőbb riválisa, a fehérorosz Ivan Tyihon azért nem volt ott a pénteki selejtezőben, mert a 2004-es athéni olimpián és a helsinki világbajnokságon is doppingolt. Bár erről hivatalos értesítést nem kapott, örülne, ha Tyihon athéni és már korábban is ismert pekingi doppingügye miatt módosítanák az olimpiai végeredményeket, ez számára is elégtételt jelentene, de most minden porcikájával a mai döntőre koncentrál. Arra a kérdésünkre, hogy nem volt-e túl magas a selejtező szint, hiszen csak hárman tudták teljesíteni, így válaszolt: „Teljesen mindegy, annak, aki az olimpián jól akar szerepelni, mindent meg kell dobnia. A döntőben a célom a 82 méter, bízom abban, hogy az elég lesz.”
Női vízilabdázóink 15.50-től ugranak medencébe az orosz válogatott elleni negyeddöntőn. A két gárda már négyszer találkozott idén, a mérleg 2-2, de biztató lehet, hogy a fontosabb mérkőzéseket (pl. az Eb bronzmeccsét) Merész András együttese nyerte. Londonban egyelőre a rivális mutat meggyőzőbb formát, de ahogy azt a kapitány is kiemelte, ha végre egyszer nem adunk 2-3 gólost előnyt a mérkőzés elején, nem reménytelen a négy közé jutás.
Mi természetesen a fenti eseményeket várjuk leginkább, a nap „csemegéje” azonban a férfitenisz egyes 15 órakor kezdődő fináléja, vagyis Roger Federer és Andy Murray „wimbledoni visszavágója” lesz. Az összesen hét sportágnak otthont adó ExCel Arénában közben szőnyegre cserélik a tatamit, cselgáncsozóink kiváló szereplését így mától birkózóink próbálhatják lemásolni. Hétfőtől pedig jönnek a Londonba épp tegnap megérkező kajakkenusok, igaz, egyelőre csak előfutamokkal, az első döntőkre szerdán kerül sor. Négy éve ilyenkor egy árva aranyunk sem volt, most viszont, ha minden jól megy, legjobbjaink úgy szállhatnak vízre, hogy már elértük, sőt akár túl is szárnyaltuk a pekingi 3 első helyet.
Leírhatatlan élmények
Újságban használni a „leírhatatlan” kifejezést nem tűnik túl logikusnak, mégis ez a szó fejezi ki számomra leginkább az elmúlt hét eseményeit. Eleve nagy szó itt lenni Londonban az olimpia alatt, de hogy részese is legyek az eseményeknek (még ha csak szurkolóként is), az szóismétléssel élve egyszerűen: leírhatatlan. Azért én mégiscsak megpróbálkozom vele. Eddig két sporteseményre jutottam ki. Az egyik az asztalitenisz, ahol egy pillanatra elfelejtettem, hogy Londonban vagyok, ugyanis a stadion 80%-a kínai szurkolókból állt és mindegyikük azt kiabálta a meccs alatt, hogy „csaj jó”. Később egyértelművé vált, hogy nem a játékvezető csinos asszisztensére üvöltöznek bókokat, hanem kínaiul az valami olyasmit jelent, hogy „mindent bele”. Ennél azért egy fokkal izgalmasabb volt, amikor három úszószám selejtezőit tekintettem meg élőben, ahol 5 magyar is képviseltette magát, és szinte kivétel nélkül elöl végeztek a futamukban. Már akkor nagyon büszke voltam rájuk, pedig csak előfutamokról volt szó. A hangulat a stadionban valami óriási volt. Az előfutamok végéhez közeledve hirtelen hatalmas hangzavar támadt, és mindenki teljes erőből kiabálni és tapsolni kezdett. Az ováció csak egy embernek szólt, az akkor még csak 18 olimpiai éremmel rendelkező Michael Phelpsnek. Élőben úszni látni egy ilyen legendát, hát hogyan is fejezzem ki magam: leírhatatlan. A hangulat amúgy nem csak a stadionokban eszméletlen. Épp egy piacon voltam, ahol a légy zümmögését is hallani lehetett, amikor az emberek lélegzetvisszafojtva nézték a kivetítőn, ahogy Wiggo (a kerékpáros Bradley Wiggins) megszerezte hazája második aranyérmét. Sajnos nem mindig tudom élőben követni magyar sportolóink életét, de azért mindig utánanézek mi a helyzet. Egyik este ezért küldtek ki majdnem egy puccos japán étteremből, mert hirtelen egy hangos IGEN felkiáltással az asztalra csaptam. Nem tehetek róla, épp akkor tudtam meg, hogy Gyurta Dániel világrekorddal olimpiai bajnok!
Kastner Péter
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
