Az egyiknek sikerül... de nem véletlenül

Tizenhat évvel ezelőtt, 1999 márciusában Ausztria 9-0-ra kapott ki Spanyolországban. Nagyjából ugyanekkor történt, hogy a magyar válogatott fölényes, 5-0-s dia dalt aratott Liechtenstein fölött. Itthon természetesen mindenki elkönyvelte, hogy „na, talán megindult valami”. Pedig akkor már nagyjából egyforma lendülettel zuhantunk lefelé a sógorokkal. A 0-9 a riadó hangja volt Ausztriában. Valami véget ért és valami más kezdődött 1999-ben. Alexander Freismuth néhány hónappal később, 2000 januárjában született. Ő az osztrák 16 éven aluli válogatott védekező középpályása és egyik legnagyobb ígérete. Alexander már egy másik osztrák labdarúgást ismert meg, az ő útja már ki van kövezve a német Bundesligába. Otthonából, a Sankt Pölten-i akadémiáról nemrég igazolt a Werder Bremenhez egyik játékostársa, Florian Grillitsch. Abba a bajnokságba, amelybe a legtöbb osztrák labdarúgó szerződik, és amely, akárhogy nézzük, a regnáló világbajnok országának a bajnoksága.

A LAZ – az osztrák út

Akárkivel beszéltem Ausztriában, mindenki a 2000-es évet jelölte meg, mint a változás kezdetét. A valenciai pofont követő hónapokban rájöttek arra, hogy pozitív változás nem idézhető elő utánpótlásreform kidolgozása nélkül. Azt, hogy a rendszer alulról átszabható, Frank Stronach mutatta meg nekik. A Kanadából hazatelepült osztrák vállalkozó olyan akadémiát épített (az általa patronált Austria Wien csapatának) Bécstől ötven kilométerre, Hollabrunnban, hogy annak egész Európában csodájára jártak. Stronach sikerén felbuzdulva az Osztrák Labdarúgószövetség 2000-ben elindította „az osztrák út” nevű programot. A projekt fő újítása a tehetséggondozás és az edzőképzés volt. 2000-ben már megjelentek az akadémiák mellett az első tartományi képzőközpontok (LAZ), amelyekbe egy új módszer alapján, nem egymás elleni meccseken feltűnve, hanem egy tehetségkutató csoport megfigyelései alapján kerültek a 10-13 éves fiatalok, kétévente tizennyolcan. Az országban összesen 29 ilyen központ van. A cél: 40-50 kilométeren belül az összes környékbeli tehetség összegyűjtése. A LAZ-ba járó tehetségek évente 160 edzésen vesznek részt, ahol külön fejlesztik őket, nem kis pénzt ölve ezekbe a játékosokba. Nemcsak pénzt, hanem rengeteg energiát is fektetnek a játékosok személyiségfejlesztésébe. A cél, hogy 18 évesen, amikor befejezi az akadémiát, egészséges, iskolázott személyiségként lépjen ki a felnőtt életbe. Fontos újítás volt, hogy a „kész” labdarúgók játéklehetőséghez jutottak a felnőttbajnokságokban. Hogy az új rendszer sikeres lehet, az a 2002–2003-as szezonban látszott először. Ekkorra Ausztria már megkapta a 2008-as Eb rendezési jogát (közösen Svájccal), és ezzel párhuzamoson az akadémiák kitermelték az első generációt, egy ifjúsági csapatot, amely bronzéremmel zárt a 2003-as U17 Európa-bajnokságon. Onnan csupán a Leicesternél futballozó Christian Fuchs futott be nagy karriert. 2006-ban azonban nagyot fordult a világ az osztrákokkal. Az U19-es csapatuk 3. lett az Európa-bajnokságon, a 2007-ben Kanadában rendezett U20-as világbajnokságon pedig ugyanez a csapat a figyelemre méltó 4. helyen végzett. Egy évvel voltunk a hazai rendezésű Eb előtt, igazi futballeufória tört ki Ausztriában. Abból a csapatból Prödl, Junuzovic, Harnik, Suttner és Okotie ma is a válogatott gerincét alkotják.

A Projekt 12

Willi Ruttensteiner, az osztrák szövetség sportigazgatója az eufóriahullám csúcsán, még 2008ban elindította a Projekt 12 nevű újabb tehetséggondozó programot, amely minden eddiginél sikeresebbnek bizonyult. Ausztria legnépszerűbb sportolója, a Ba yern München védője, David Alaba is ebben az időben tűnt fel. A Projekt 12 lényege, hogy a szövetség kiemeli az osztrák futball csiszolatlan gyémántjait, szám szerint 41 fiatalt 15–21 éves korig, és onnantól kezdve mindegyiküket külön projektként kezeli. A szövetség így egyéni trénert, pszichológust és speciális fejlesztő programot biztosít a kiemelt játékosoknak, a fejlesztésükbe másfél millió eurót, azaz 465 millió forintot fektet. A politika, a sport és a gazdaság főszereplőinek támogatásával a 2000-es években kezdtek ömleni a milliók az osztrák labdarúgás utánpótlásába. Ennek eredményeképpen mára minden osztrák akadémia legalább két füves és egy műfüves edzőpályával rendelkezik, továbbá minden igényt kielégítő uszodával, tornateremmel és edzőteremmel. Az akadémiákon egyéni tréner, sportpszichológus, sportorvosi stáb, sőt még egy sporttudós is a játékosok rendelkezésére áll, utóbbinak minden játékosról egy 2000 óta vezetett adatbázis segít a kutatásban. „Ami egyedülálló az osztrák rendszerben, az az oktatásügyi minisztérium és a sportminisztérium együttműködése” – foglalja össze a lényeget Bohdan Masztaler, a St. Pölten-i akadémia egyik alapítója. „Itt az iskolák alkalmazkodnak a sporthoz és nem fordítva. A politikusok rájöttek, hogy a képzett játékosok eladásából pénzt lehet csinálni, sőt rajtuk keresztül lehet finanszírozni a sokszor állami kézben lévő akadémiákat” – állítja Masztaler, akinek játékosa volt Florian Grillitsch, a ma már brémai osztrák.

A salzburgi impulzus

Ausztria idén 50 év után először kijutott az Európa-bajnokságra, a sikerben nagy szerepe
van a Red Bullnak is. Az osztrák eredetű energiaital-konszern 2005-ben állt a salzburgi futball mögé, elindítva egy olyan ifjúsági edzésprogramot, amelynek segítségével Salzburg vált a futballakadémiák fővárosává és a válogatott utánpótlásának első számú szállítójává. Az osztrák első és másodosztályú kluboknál rengeteg saját nevelésű játékos futballozik, a szövetség öt és fél millió euróval jutalmazza azokat a klubokat, amelyek osztrák fiatalokkal állnak fel. Az eredmények az utóbbi években már folyamatosan jelentkeznek, 2013-ban kijutottak az U17-es vb-re, 2014ben elődöntőt játszottak a magyarországi U19-es Európa-bajnokságon, és idén az új-zélandi U20-as vb-n jutottak el a nyolcaddöntőig. Arra meg az egész világ felkapta a fejét, hogy a nagy válogatott néhány hete úgy jutott ki az Eb-re, hogy mindössze egy meccset adott döntetlenre, további hetet viszont megnyert, egy nehéz csoportban Oroszországgal, Svédországgal és Montenegróval. Ha nekik sikerült, nekem miért ne sikerülne, gondolják magukban Alexander Freismuth és társai. „Freisi” elárulja: ő már egy tartományi képzőközpontban (LAZ) fejlesztette a tudását, úgy érzi, a rendszer remekül támogatja a fejlődését. Hogy hol akar felnőttként futballozni? „Németországban. Ott, ahol annak idején ha megjelent egy osztrák játékos, rögtön szóltak neki: Öreg, otthon felejtetted a sílécedet.” Elmúltak ezek az idők.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!