Király Gábor 90. alkalommal védte a magyar labdarúgó-válogatott kapuját az Andorra elleni világbajnoki selejtező mérkőzésen. Jelenleg a válogatottsági örökrangsorban az Aranycsapat legendás tagja, a 101-szeres válogatott Bozsik József, és a 92-szeres válogatott Fazekas László mögött a harmadik helyen áll.
A 90. válogatottságára ugyanolyan büszke, mint az elsőre, mert szerinte egy sportolót annál nagyobb megtiszteltetés nem érhet, mint hogy a hazáját képviselheti a nemzeti csapatban, ez a piramis csúcsa.
A most 37 éves labdarúgó lapunknak elmondta, hogy 5 éves korában kezdett focizni és 17 évesen szerepelt először a Szombathelyi Haladás első csapatában. Az utánpótlás-válogatottban egy nemzetközi tornán, a Svájc elleni meccsen mutatott teljesítményére figyeltek fel a berlini Hertha szakemberei. 1997-ben igazolt a német együtteshez, ahol rövid idő után megkapta az 1-es számú mezt. Csapatával szerepelhetett a Bajnokok Ligájában, az UEFA Kupában, és megválasztották a Bundesliga legjobb kapusának is. Világéletében foglalkoztatta, milyen lehet az angol bajnokságban játszani. Ez a vágya is teljesült, 2004-ben az angol Crystal Palace csapatához került. Arra nagyon büszke, hogy a játékosstatisztikában a Premier Liga második legjobb kapusának tartották, és talán csak azért a másodiknak, mert együttese abban az évben kiesett az első osztályból. Más angol csapatoknál is megfordult, majd 2009-ben visszatért Németországba, ahol a kisebbik müncheni csapathoz, az 1860 Münchenhez igazolt. Jövő nyáron ugyan lejár a szerződése, de a klub már jelezte, hogy szeretne hosszabbítani.
– Minek köszönheti, hogy 37 évesen is számítanak önre?
– A fizikai és a mentális adottságok mellett a kitartó munkának, a jó csapat-, és családi háttérnek köszönhető, hogy még mindig bírom a versenyt.
– A Bundesliga másodosztályában a tabella 11. helyén állnak. A bajnokság megkezdésekor azt hangsúlyozták, szeretnének visszajutni a legmagasabb osztályba.
– A bajnokságnak több mint a fele hátravan, 5-6 pontra vagyunk az élbolytól, ez még behozható.
Arról is érdeklődtünk, van-e valamilyen különös oka annak, hogy általában szürke színű, hosszú melegítő alsóban áll a háló előtt. „Babonás vagyok” – hangzott a válasz. 1996-ban Szombathelyen egyszer a szokásos fekete melegítőjét nem mosták ki, helyette egy szürkét kapott. Ebben védett, és nyolc vagy kilenc mérkőzésen át veretlenek voltak. Azóta ragaszkodik a szerencsét hozó szürke hosszú nadrághoz, amiből évente 8-10 darabot is elnyű.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
