Antonio Conte valamikor a Juventus történetének egyik leginkább meghatározó alakja volt. Hosszú évekig volt a torinói alakulat csapatkapitánya, játékosként minden fontosabb trófeát megnyert klubcsapatával. Az olasz válogatott tagjaként a világ- és az Európa-bajnokságon is ezüstérmet szerzett. Bár még alig egy évtizede edzősködik, máris rengetegszer díjazták: háromszor kapta meg a legjobb olaszországi edzőnek járó trófeát (Panchina d’Oro) és háromszor volt az év edzője az olasz fociszövetség szavazásán. Volt az Év Edzője (Globe Soccer), a közelmúltban pedig két egymást követő hónapban is – 2016. október és november – ő lett a mindössze 5 hónapja zajló angol Premier League-ben a hónap menedzsere.

A legutóbbi elképesztő győzelmi sorozat után a londoni együttes a Premier League első számú bajnokesélyesévé lépett elő, sok drukker már alig törődik azzal, hogy bizony döcögősen indult az olasz tréner angliai szereplése. Három győzelem után döntetlent játszott a kiesőjelöltté előlépett Swansea csapatával, majd pedig két megalázó vereséget gyűjtött be közvetlen riválisaitól (a Liverpool ellen otthon, az Arsenal ellen idegenben).

Próbálkozott ugyan 1-4-1-4-1-gyel és 1-4-2-3-1-gyel is, de egyik hadrend sem vált be, majd pedig a kudarcok láttán és annak tudatában, hogy a Chelsea kerete tele van jobbnál jobb focistákkal, tavaly október elején előállt az 1-3-4-3-as formációval.

Ez aztán olyannyira bevált, hogy Conte csapata legutóbb tavaly szeptember végén szenvedett vereséget, majd a következő három hónapban még csak döntetlent sem engedélyezett ellenfeleinek, és megdöntötte a klub győzelmi rekordját. Ráadásul nemcsak eredményes, hanem látványos is volt a játéka: alig kapott gólt és rengeteg gólt szerzett.

Amúgy az olasz tréner nem varázsolt „nagyot”, hanem mindössze annyit tett, hogy a rendelkezésére álló focistákat azokra a posztokra helyezte, ahol a legjobban tudnak teljesíteni. Észrevette, hogy az óriási teherbírású N’Golo Kante nemcsak a védekező középpályás feladatait tudja ellátni magas szinten, hanem emellett még arra is képes, hogy pontosan és biztonságosan eljuttassa a labdákat a támadókhoz. Közülük idén Eden Hazard viszi a prímet, akinek Antonio Conte megadta azt a szerepkört, ami Messinek jut Barcelonában. Azaz teljesen szabadon és mindenféle kötöttségtől mentesen játszhat, s azt tehet a pályán, amit jónak ítél!

A belga focizseni pedig sikerrel igyekszik meghálálni a bizalmat. Októberben például a hónap legjobb PL-játékosának választották és a Premier League legjobb gólszerzői között is az élmezőnyben van.

Hazard kimagaslóan jó teljesítménye láttán a Chelsea vezetői egyetlen másodpercig sem gondolkoztak a kínai Sanghaj SIPG ajánlatán, azonnal eladták másik támadójukat, Oscart a Távol-Keletre. Pedig az ereje teljében lévő, 48-szoros brazil válogatott futballista – aki bajnoki címet, Liga-kupát és Európa Ligát nyert a londoni együttessel – 2012 óta volt a klub kötelékében, és hosszú távon is jó megoldásnak tűnt. Oscar alapember volt az elmúlt években a Chelsea-nél, ám amikor kiderült, hogy feleslegessé vált a londoniaknál és még így is hatalmas nyereséggel lehet túladni rajta, azonnal „léptek” az illetékesek. Annak idején, 2012-ben 32 millió euróért igazolták le a brazil Internacionaltól, most pedig 70 millióért passzolták tovább a kínaiaknak!

Szintén fontos momentum a jelenlegi Chelsea életében, hogy az öntörvényű középcsatárnak, Diego Costának alaposan bedumálták, innentől kezdve csakis és kizárólag azt kell tennie, amihez a legjobban ért. Azaz gólokat kell szereznie! Minél többet! A brazilnak született spanyol válogatott csatár pedig teszi a dolgát: termeli a gólokat, vezeti az angol élvonal góllövőinek listáját, és novemberben megválasztották a hónap legjobb PL-játékosának.

Antonio Conte pedig jó úton halad afelé, hogy Olaszország után Angliát is meghódítsa!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!