Egyesek a kerékpársport Wimbledonjának, mások a biciklisek Mekkájának, a franciák pedig egész egyszerűen A Nagy Huroknak (Le Grand Boucle) nevezik. A közelmúltban szinte csak a doppingbotrányok kapcsán hallhattunk róla, a verseny mégsem veszít semmit a varázsából és népszerűségéből. Szombaton elrajtolt a 100. Tour de France.

A hőskor: így még „kicsit” nehezebb volt feltekerni a hegyekre

- – Kép 1/4

Száztíz évvel ezelőtt egy francia laptulajdonos, Henri Desrange kitalálta, hogy egy többhetes, az egész országot átszelő kerékpárversenynyel népszerűsíti az akkoriban indult L’Auto című újságját. Nem sokkal később egy Párizs külvárosában álló kávéház elől 60 kerékpáros vágott neki, hogy szűk három hét alatt teljesítse a 2428 kilométeres távot. Nem elég, hogy Desrange terve bejött, és a lap példányszáma az egekbe szökött, de időközben sporttörténelem íródott: a Tour de France mára a világ egyik leghíresebb sporteseménye. Sőt, nincs még egy viadal, amit ilyen sokan, mintegy 12-15 millióan, tekintenének meg élőben a helyszínen.

Pedig nézőnek lenni a Touron nem a leghálásabb dolog. „Sík szakaszokon annyi az egész, hogy egyszer csak egy nagy zúgást hallani, aztán 10-15 másodperc alatt elsuhan előttünk 200 biciklis” – meséli Vida Mihály, aki 8 éve járja a versenyt. Éppen ezért, aki csak teheti, a hegyi szakaszokhoz igyekszik, ott ugyanis egész „emberi” sebességgel haladnak a versenyzők, ráadásul a mezőny szétforgácsolódása miatt van lehetőség minden egyes indulót részletesen szemügyre venni, kicsit futni a kedvencek mellett, biztatni őket. Az igazán jó helyek azonban már 4-5 nappal a mezőny érkezése előtt elkelnek, a szurkolók így addig kénytelenek elfoglalni magukat valamivel. Például a csúcsra igyekvő amatőr kerékpárosok buzdításával, amiből jócskán kijutott az évek során Vida Mihálynak is, aki már az összes legendás hegyet meghódította: „Amikor már úgy érzem, mindjárt leszállok, mindig hallom valahonnan, hogy »go-go!«, vagy »allez-allez«, és tudom, hogy nem szabad feladni. Sokan frissítővel is kínálnak, de a baszkok kulacsaival például vigyázni kell, mert azokban többnyire pálinka van” – utalt még egy lehetőségre, amivel könnyebbé lehet tenni a várakozás napjait a hegyen.

Ha csak abból indulnánk ki, milyen összefüggésekben került be az utóbbi hónapokban a Tour a híradásokba, akár azt is hihetnénk, a versenytől már régen elpártoltak a szponzorok, és „a gyógyszergyárak küzdelme” – ahogy néha aposztrofálják – már nem érdekel senkit az utak mentén sem. Franciaországban több csoport kezdeményezte is, hogy a sportágban régóta jelen lévő, állami tulajdonban lévő nemzeti lottótársaság, a Française des Jeux szálljon ki a doppingbotrányoktól hangos kerékpársportból, de a társaság nem engedve a nyomásnak, maradt. Néhány csapat névadó támogatója – például a Discovery Channel vagy a Rabobank – viszont tényleg kiszállt, azonban rögtön többen ugrottak, hogy átvehessék a helyüket és saját együttest indíthassanak a nagy körversenyeken, elsősorban persze a Touron. A viadal szponzorai is kitartanak, a tizedik éve főtámogató Škoda például épp a napokban jelentette ki, töretlen az elkötelezettsége a Tour iránt. A verseny népszerűsége pedig önmagáért beszél: a Tourt 190 országban közvetítik, tavaly a három hét alatt összesen 3,5 milliárd nézője volt – azaz szakaszonként csaknem 200 millió. Franciaországban pedig valóságos társadalmi esemény, elképzelhetetlen, hogy valaki ne menjen el megnézni, ha a városában vagy amellett halad el a mezőny – mindezt úgy, hogy a hazaiaknak több mint 20 éve nincs az összetett győzelemre esélyes versenyzőjük.

Hogy ezt a Tour de France varázsával magyarázzuk, vagy azzal, hogy a negatív reklám is reklám, részletkérdés, a lényeg, hogy a verseny az előzetes szállásfoglalási adatok alapján népszerűbb, mint valaha. Jól jelzi ezt az is, hogy néhány éve Magyarországról is ki lehet jutni szervezetten, utazási irodán keresztül a versenyre, az előzetesen tervezett létszámot pedig idén a nagy érdeklődés miatt ki is kellett bővíteni, így hamarosan egy 20 fős magyar csoport veszi az irányt az Alpok felé. Emellett persze számos honfitársunk indul útnak egyénileg – érdemes lesz tehát a hegyi befutóknál fürkészni a magyar zászlókat.

Ami magát a versenyt illeti, most először látogat a Tour Korzikára, ahol az első három szakaszt rendezik. Napóleon szülőföldjének eddigi kimaradása azért is különös, mert a viadal 110 éves története során 11 környező országot (Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot, Németországot, Svájcot, Olaszországot, Monacót, Andorrát, Spanyolországot, Írországot és az Egyesült Királyságot) is érintett, miközben a Franciaországhoz tartozó szigetet kihagyta.

A legnagyobb favorit a dél-afrikai származású, de brit színekben versenyző Chris Froome, aki szakértők szerint tavaly is nyerhetett volna, ám akkor a Sky csapat akkori első számú versenyzőjét, Bradley Wigginst kellett támogatnia. Wiggins most sérülés miatt nincs, így szabad az út Froome előtt. Legfőbb, és talán egyetlen, kihívója Alberto Contador lehet, aki tavaly nyáron tért vissza doppingvétség miatti eltiltásából, és nagyon fogadkozik, hogy újra megszerzi a harmadik Tour-elsőségét. Hogy miért újra? Nos, a spanyol kerekes a „pályán” háromszor is sárga trikóban ért el a párizsi célba, azonban egy győzelmétől doppingügye miatt megfosztották.

A szervezők úgy döntöttek, megadják a módját a 100. kiírásnak, és az elmúlt évekhez képest nagyobb erőpróba elé állítják a versenyzőket. A kerekesekre összesen öt közepes nehézségű, és hat kőkemény hegyi szakasz vár, amelyek közül négy hegyi befutóval végződik. Az útvonalban több legendás emelkedő is található, igazi kuriózumként pedig a mezőny a 18. szakaszon kétszer is megmássza az Alped’Huez-t, amelyre 21 hajtűkanyar visz fel. Hogy a 198 induló közül hányan vészelik át az Alpok és a Pireneusok emelkedőit, és jutnak el július 21-én a Champs-Élyséesre, az a következő három hétben kiderül. A versenyt idehaza az Eurosporton lehet követni – sajnos idén már a „Tour magyarhangja”, a tavaly elhunyt sportriporter, Sipos János nélkül…

42 ezer kulacs víz fogy a verseny alatt, a frissítő állomásokon pedig 8400 elemózsiás zsák kerül kiosztásra a kerekesek között. Ezekben szendvicsek, kekszek, müzli- és energiaszeletek, sűrítmények vannak. Van is mit pótolni, egy versenyző ugyanis mintegy 125 ezer kalóriát éget el a három hét alatt. A Touron látható versenykerékpárok forintban kifejezve 1,5-2 millióba kerülnek, a súlyuk pedig legalább 6,8 kilogramm kell legyen. Egy verseny alatt a gyakori defektek miatt körülbelül 800 kereket használ el a mezőny, míg láncból átlagosan 3 darab fogy a három hét során.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!