„Utálok ellene játszani. Meccs közben inkább rá se nézek, hogy elfelejtsem, kit készülök éppen megverni.” Az idézet a teniszező Serena Williamstől származik, aki a most zajló US Open harmadik körében 30. alkalommal is megmérkőzött nővérével, Venusszal. Ők ketten talán a sporttörténelem legsikeresebb testvérpárja – bár ahogy összeállításunkból is kiderül, jelentkezőkből azért akad bőven.
Két testvér, két válogatott.
Két testvér, két válogatott
A futballban se szeri, se száma a híres testvérpároknak, a közelmúltnál maradva említhetjük a dán Laudrup, a holland de Boer, az angol Neville vagy épp az elefántcsontparti Touré fivéreket. De nem is kell feltétlenül külföldre mennünk, a legendás Dunai Antalnak például már a bátyja, Dunai I János is kiváló, többek közt olimpiai bronzérmes labdarúgó volt, és olyan is előfordult már, hogy testvérek együtt léptek pályára a magyar válogatottban. A Disztl testvérek, Péter és László például 11 alkalommal is, míg 2005-ben Vincze Ottó és Vincze Gábor voltak egyszerre pályán a nemzeti együttesben.
A Boateng testvérek már vbmeccseken is voltak egyszerre a pályán – csakhogy két különböző csapatban. A Berlinben német édesanya és ghánai édesapa gyerekeként született fivérek közül Jerome a német válogatottat választotta, míg Kevin-Prince a ghánait, így a két együttes 2010-es és 2014-es vb-csoportmeccsein kénytelenek voltak egymás ellen játszani. Hasonlóra került sor a 2016-os Eb-n is, ahol a Svájc–Albánia meccsen Granit Xhaka előbbi, bátyja, Taulant pedig utóbbi csapatban futott ki a gyepre.
Egy kis részük meghal. A két Williams nővér először akkor csapott össze egymással, amikor Serena még csak 8 éves volt. A meccset a 15 hónappal idősebb Venus nyerte, majd átadta a győzelemért járó pici serleget a vereséget nehezen viselő húgának. Az egymás elleni mérkőzéseiken rendre jelen lévő, de ott – érthető módon – semmilyen érzelmet nem mutató édesanyjuk szerint éppen ez a mindenáron győzni akarás az oka annak, hogy felnőttként Serena dominálta a párharcukat. A 30 találkozójukból 18-at ő nyert, az egymás elleni Grand Slam-döntőkben pedig 7-2-re vezet. „Örülök ezeknek a győzelemnek, de közben egy kis részem mégis meghal, mert szomorúnak látom a testvéremet” – mondta Serena ezekről a pillanatokról. Szerencsére a tenisz lehetőséget ad arra is, hogy időnként közösen örüljenek: párosban 14 Grand Slamet és 3 olimpiai aranyat nyertek együtt.
Első a család. „A pályán elsősorban ellenfelek vagyunk” – hallottuk már többektől, akiknek a testvérük ellen kellett küzdeni valamilyen sportban, ám ezt a tételt 2016-ban egy brit triatlonos alaposan megcáfolta. Az úgynevezett World Series-sorozat mexikói állomásán Jonathan Brownlee elsőként fordult a célegyenesbe, ám ekkor a rekkenő hőségben szédelegni kezdett, és már össze is esett volna, ha kevéssel mögötte haladó bátyja, a kétszeres olimpiai bajnok Alistair nem siet oda és saját versenyét feláldozva nem kezdi el támogatni. A két Brownlee az utolsó néhány száz métert így tette meg, és mivel ezalatt csak egy riválisuk húzott el mellettük, mindketten felállhattak a dobogóra. Ráadásul a 2. hely a rossz bőrben lévő Jonathané lett, akit bátyja még a célban is „előreengedett”.
Magyar népmesék, norvég futók. Az egy hónappal ezelőtti berlini atlétikai Európa-bajnokságon a férfi 1500 méteres síkfutás döntőjénél norvég színekben három Ingebrigsten fivér is sorakozott a rajtnál. Aki a magyar népmeséken nőtt fel, alighanem előre tudta, hogy a legifjabbra kell fogadni, mindenki mást azonban némiképp meglepett, hogy a mindössze 17 esztendős Jakob volt közülük a legjobb, olyannyira, hogy az egész finálét megnyerte – Henrik a 4., Filip pedig a 12. lett. A szülők másnap már két dobogós helynek örülhettek, 5000-en ugyanis szintén Jakob ért elsőnek célba, lehajrázva a 2. helyen befutó Henriket. De nem az övék volt az egyetlen nagy „testvérsztori” ezen az Eb-n, a 4x400 méteres váltóban győztes belgáknál ugyanis három Borlée futott.
Ez azt jelenti, hogy 4-ből 3 arany családon belül maradt, aminél jobbat nehéz találni a sporttörténelemben – de nem lehetetlen. Az 1960-as években három egymást követő kerékpáros-világbajnokságot (és egy olimpiai ezüstöt) is nyert Svédország 100 kilométeres csapat-időfutamban, méghozzá úgy, hogy a 4 fős gárdát 4 Pettersson fivér alkotta.
A mama megtiltotta. Az egyikük 1971-ben született a mai Kirgizisztánban, a másikuk öt évvel később a mai Kazahsztánban, ahol apjuk, a szovjet légierő ukrán tábornoka éppen állomásozott. Innen jutottak el a profi ökölvívás csúcsára, oda, ahol előtte évtizedekig csak amerikaiak vagy legfeljebb a brit Lennox Lewis jártak. Mindketten többszörös nehézsúlyú világbajnokok és egyaránt imponáló mérleggel fejezték be karrierjüket: Vitalij 45 győzelemmel (ebből 41 K. O.) és 2 vereséggel, míg öccse, Vlagyimir 64 győzelemmel (53 K. O.) és 5 vereséggel. Talán az ő esetükben a legnehezebb eldönteni, melyikük volt a jobb, már csak azért is, mert hiába a mesés ajánlatok, ők sosem küzdöttek meg egymással – édesanyjuk ugyanis ezt már gyerekként megígértette velük. Vlagyimir még csak egy éve vonult vissza, róla időről időre felröppen, hogy újrakezdi, míg a kesztyűt 2012- ben szögre akasztó bátyja már megtalálta a helyét a civil életben: stílszerűen UDAR („Ütés”) néven pártot alapított, és jelenleg Kijev polgármestere.
Együtt a csúcson
Magyarország első téli olimpiai aranyérme is – részben – egy testvérpárnak köszönhető, Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang ugyanis oszlopos tagja volt az idén februárban Pjongcsangban győztes rövidpályás gyorskorcsolyaváltónak. A nyári olimpiákon a jóval több megszerzett elsőség ellenére sincs sokkal több példa hasonlóra, vagyis, hogy egy magyar testvérpár együtt érjen a csúcsra az ötkarikás játékokon. Vízilabdában háromszor fordult elő ilyesmi, 1932-ben a Keserű, 2004-ben a Steinmetz, 2008-ban pedig a Varga fivérek állhattak fel együtt a dobogó tetejére. És bár nem „klasszikus” olimpia, de nem lehet nem megemlíteni a Polgár nővéreket, Zsuzsát, Zsófiát és Juditot, akik 1988-ban Szalonikiben és két évvel később Újvidéken is az aranyérmes csapat tagjai voltak a sakkolimpián.
Örökös árnyékban. Ha valaki 27-szer állhat dobogóra a Forma–1-ben, ezek közül 6 futamot meg is nyer, nyugodtan mondhatjuk rá, hogy nagyszerű karrierje volt. Kivéve, ha az illetőnek van egy hétszeres világbajnok bátyja, aki miatt örökre rásütik, hogy „nem tudott kilépni a testvére árnyékából”. Pontosan így járt Ralf Schumacher, aki „Michael öccseként” érkezett a száguldó cirkuszba 1997-ben, és tíz évvel később pontosan úgy is távozott. A két Schumacher összesen 157 futamon indult együtt, ebből 16-szor álltak közösen a dobogón. Többször vívtak késhegyre menő csatát a pályán, amelyek során nem tűnt úgy, hogy vigyáznának egymásra. „Ő túl versengő ahhoz, hogy figyeljen rám” – nyilatkozta az egyik ilyen eset kapcsán Ralf. Sajnos azóta tudjuk, Michael Schumacher félelmet nem ismerő mentalitása később tragédiához vezetett: a 2013. decemberi szörnyű síbaleset óta lényegében teljes a hírzárlat róla, így mindenki csak találgathat, milyen állapotban van.
FOTÓ: JENS BUTTNER, AFP, VLADIMIR FEDORENKO, AFP
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
