Ezekből nem sok akad.

Közéjük sorolható az 1930-as évek squadra azzurrája, amely – a legendás itáliai mester, Vittorio Pozzo irányításával – kétszer nyert vbaranyérmet, és 1934-ben, majd 1938-ban egyaránt hat játékost delegált a vb All Star-csapatába (előbb Monzeglio, Monti, Ferraris, Guaita, Meazza, Orsi, aztán Foni, Rava, Andreolo, Locatelli, Piola, Colaussi került be a torna álomtizenegyébe; az más kérdés, hogy Monti, Guaita, Orsi és Andreolo Dél-Amerikából honosított olasz volt).
A labdarúgás klasszikusai közé tartozott – kell-e mondani? – az 1954-ben „csak” ezüstérmes Aranycsapat, Sebes Gusztáv dirigálásával, és Grosics, Bozsik, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, valamint Czibor főszereplésével. Noha a berni vb-döntőt az NSZK válogatottja nyerte 3-2-re, hat magyar sorakozott a „svájci” Dream Teamben, míg a győztes együttest csak Rahn és Fritz Walter képviselte. (Utóbbi úgy, hogy fedezetnek tették be, mert a magyar trió mellett – aranyérem ide vagy oda – esélye sem volt beférnie a csatársor belső hármasába. Akkoriban még 3–2–5-ös formációban jelenítették meg az összeállítást, bár honfitársaink már 4–2–4-et játszottak, a védelem közepén Lóránttal és Zakariással, míg a középpályán Bozsikkal és a „hátravont centernek” nevezett Hidegkutival.)

Jöttek a brazilok… A labdarúgás történetével foglalkozók egyöntetűen állítják: a dél-amerikai „futballnemzet” 1970-es válogatottja volt minden idők legkiválóbb csapata, ám – azt hiszem – figyelembe kell venni, hogy Brazília 1958-ban nyert először világbajnoki címet, ráadásul úgy, hogy az elődöntőt és a döntőt egyaránt 5-2-re nyerte. A svédországi tornán Djalma Santos, Bellini, Nilton Santos, Garrincha, Didi és az akkor csupán tizenhét esztendős Pelé kapott helyet az All Starban, míg tizenkét évvel később, Mexikóban Carlos Alberto, Gerson, Rivellino, Jairzinho és megint Pelé került be a legeslegjobbak közé. (A szintén virtuóz Clodoaldót az angol Bobby Charlton „szorította ki” a középpályás hármasból.) A hetvenesek különlegessége: mind a selejtezőkön, mind magán a vb-n százszázalékos teljesítményt produkáltak, s a tornán szövetségi kapitányként is világbajnokká avatták az 1958-ban, majd 1962-ben játékosként aranyérmes, valóban szuper Mariót, Zagallót. Jó idők jártak akkoriban, mert az 1974-es vb-n két együttest is a futballvilág-örökség részévé nyilvánítottak. Miként akkoriban mondták, a hollandok játszották a „totális labdarúgást”, míg az elsőséget a (nyugat)németek hódították el. Az eredmény a pályán 2-1, azon kívül 5-4 volt az NSZK javára, mert „innen” Maiert, Vogtsot, Beckenbauert, Breitnert és Overathot, „onnan” Krolt, Neeskenst, Cruyffot és Rensenbrinket válogatták be a tizenegyek tizenegyébe. (A fennmaradó két helyen a chilei Figueroa és a lengyel Deyna osztozott.)

Rendkívüli hatást tett a világra az 1982-es brazil együttes, amely még a legjobb négy közé sem jutott be, viszont a legtöbb játékost adta az álomcsapatba Luisinhóval, Juniorral, Falcaóval, Zicóval. (Socratest – és Edert – feltehetően azért hagyták ki, hogy ne legyen már öt-hat labdarúgó egy középdöntős társaságból…) Húsz évvel később szintén csak négy brazil – Roberto Carlos, Ronaldinho, Ronaldo, Rivaldo – neve szerepelt a FIFA immár tizenhatos keretében, jóllehet a sárga mezesek mind a hét mérkőzésüket megnyerték a vb-n. Cafu talán azért maradt ki, mert nem R-rel kezdődött a neve; ez persze rossz vicc, már csak azért is, mert a dél-koreai Hong Myung-Bo sem R betűs. (Emlékszik-e még valaki erre a futballistára? Szerintem ma már a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségben sem tudják, miként kerülhetett az ázsiai védő a 142 válogatottságával örökös brazil rekorder Cafu elé…)

Most meg itt a világ- és az Európa-csúcs. Olyan sem fordult még elő, hogy egy csapat Eb-t, vb-t, majd megint Eb-t nyert sorozatban, és az sem történt meg eddig, hogy a Dream Team huszonhármas keretében szinte a teljes kezdő tizenegy helyet kapjon. Márpedig Casillast, Piquét, Sergio Ramost, Jordi Albát, David Silvát, Busquetset, Xavit, Xabi Alonsót, Iniestát és Fabregast „behívták” az Eb-válogatottba, csak Arbeloát „felejtették ki” onnan. Nincs mese, Vicente del Bosque spanyol szakvezetőnek jobb jobb-bekket kell keresnie. Mert az mégsem járja, hogy a Top Eleven helyett meg kell elégedni a Top Tennel…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!