Csendes Don – Világ-, Európa- és spanyol rekorder Del Bosque kapitány

A spanyol szövetségi kapitány edzőként világ-, Európa- és országos rekorder. „Mellesleg” labdarúgónak sem volt akárki a Real Madridban játszott 312 ligamérkőzéssel és az öt bajnoki címmel, továbbá a 18-szoros válogatottsággal, bár a hallgatag középpályás (habitusának megfelelően) a szürke eminenciások közé tartozott a korabeli madridi sztárok, például Pirri, Amancio, Juanito, Santillana, Breitner, Netzer, Stielike mellett.

A pályán nem ő dirigált, mégis legendás játékmester lett belőle. Pedig nem akart főedző lenni. Így jellemezte nagy tréneri karrierről nem is álmodó korábbi önmagát: „A Real Madrid vezető edzőjének első számú szurkolója voltam”. Tizenkét évet töltött nagy nyugalomban a Real Madrid korosztályos csapatainál, illetve a B együttesnél. (Noha Salamancában született, és máig visszajár pihenni oda, kapitányságáig – két-három esztendőtől eltekintve – sehol másutt nem játszott és edzősködött, csakis a „királyi” klubban.) Aztán 1999-ben Lorenzo Sanz, a madridi elnök váratlanul azzal fordult hozzá: vegye át az „egyet”, s az ötlet főnyereménnyel ért fel.

Csak győzzük számba venni, Del Bosque mit ért el eddig.

Ő az első a földkerekségen, aki Bajnokok Ligája-, klubvilágbajnoki, továbbá vb- és Eb-diadalt is aratott trénerként. Szintén az egyetlen, aki szakvezetőként az első tizenhárom mérkőzésen egyaránt győzelemre vezette a válogatottat. Amikor – 2008. augusztus 20-án – bemutatkozott, a spanyol együttes 3-0-ra nyert Koppenhágában a dánok ellen. Aztán már a tizedik meccsén világcsúcsot döntött, mert a debütáló kapitányok addigi rekordját kilenc egymást követő győzelemmel tartotta Joao Saldanha, aki 1969-ben százszázalékos mérleget produkált Brazília válogatottjával. „Hálából” a következő év márciusában leváltották, noha az ő premierje alkalmával kilenc olyan játékos lépett pályára, aki 1970-ben világbajnoki aranyérmet nyert.

Alighanem az övé – és utódáé, Mario Zagallóé –, valamint Del Bosquéé a futball történetének két legragyogóbb válogatottja…

Az ibériai mester – aki magánemberként zárkózott, edzőként viszont annál nyitottabb, azaz hagyja játszani csapatát, ahogyan azt a madridi „fehér balett” nagy koreográfusaitól megtanulta – immár országos rekorder is. Egyelőre holtversenyben, mivel éppen annyi találkozón dirigálta a selecciónt, mint a korábbi csúcstartó, a spanyol válogatottat 68 alkalommal vezénylő Kubala László. A két nagyság egy időben búcsúzott el a nemzeti együttestől: Kubala akkor (1980-ban) volt utoljára spanyol szövetségi kapitány, amikor Del Bosque játékosként elköszönt a címeres meztől. Kapitányként a meccsek számát tekintve – március 22-ig, a spanyol– finn mérkőzésig – egyenlőség van köztük, de a bajuszos tréner már vezet, mert 57 győzelmet, 5 döntetlent és 6 vereséget számlál, míg Kubala statisztikája így festett: 31, 21, 16. És honfitársunk sem vb-, sem Eb-elsőségere nem vezette második hazája legjobbjait…

A spanyolok következő fellépése egy másik magyar szövetségi kapitány pályafutásával kínál összehasonlítást. Sebes Gusztáv 69 találkozón irányította a nemzeti (arany)csapatot, és 50 győzelmet, 12 döntetlent, valamint 7 vereséget jegyzett. Lenyűgöző eredménylista, ám Del Bosquéé ennél is káprázatosabb.

S ott van még, amit a Real Madrid edzőjeként megvalósított. Az igazi királyi gárda hagyományait, a finoman elegáns és fantáziagazdag művészfutballt – mindmáig utoljára – színre vivő gárdával 2000-ben és 2002-ben is BL-t nyert; korántsem véletlen, hogy a szépséges tradícióknak azóta hátat fordító klub az utóbbi tizenegy esztendőben egyszer sem hódította el a legértékesebb európai trófeát. Del Bosque 2003-ban úgy járt, mint Saldanha 1970-ben: távoznia kellett… Ezzel a spanyol válogatott járt a legjobban. Bár a 2008-as Európa-bajnoki címet még Luis Aragones vezényletével hódította el a csapat, az Eb-vb-Eb tripla kétharmadát már Don Vicente irányításával produkálta. A játék örömét szem előtt tartó nagymester egyébként nem elődjére, Aragonesre, hanem Pep Guardiolára támaszkodott. Amikor beiktatták, kijelentette: „Azzal tesszük a legjobbat, ha a tiki-takát játsszuk. S ha ennek adaptálására esetleg nem lennének meg a képességeim, majd megkérem nem barcelonai futballistáimat, hogy tanulmányozzák a katalánok futballját.”

A – korántsem kvalitásaiban – szerény szakvezetőre jellemző ez a felvezetés. S hogy a „kísérlet” milyen jól sikerült, azt tudjuk. Ki ne hagyjunk még egy rekordot: Spanyolország–Olaszország 4-0, Eb-döntőt 2012-ig egyetlen válogatott sem nyert ilyen különbséggel.

Úgy is lehet mondani: maga a csúcs, Senor…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!