Dicsőséges hazatérés

Már lejárt a rendes játékidő az első félidőben, amikor egy remek támadás végén Rooney a Stoke City hálójába fejelt. Ezzel a góllal győzött hazai pályán az Everton az angol labdarúgó-bajnokság nyitó fordulójában a Goodison Park tomboló közönsége előtt. Rooney májusban még a Manchester United csapatkapitányaként emelte magasba az Európa-liga győztesének járó serleget.

Szép gesztus volt ez José Mourinhótól, a portugál menedzser az utolsó percekre cserélte be a már megnyert döntőben.

Rooney még a karszalagot is megkapta az ünnepléshez. Ennél hosszabb játéklehetőséghez ritkán jutott, és világos volt, hogy az új szezonban is jobbára a padon ülne. Kényelmesen elücsöröghetett volna még két évig, csillagászati fizetésért. Vagy válthatott volna a lejárt szavatosságú angol sztárok ligájába, az amerikai MLS-be. Mesés ajánlatot kapott Kínából is.

Ő azonban nehezebb utat választott. A Premier League-ben maradt, nevelőegyesületéhez, az Evertonhoz igazolt – oda, ahol 9 esztendősen focizni kezdett, és 16 évesen bemutatkozott az élvonalban. Egy erős középcsapathoz, amely legutóbb 7. lett, de már több mint húsz éve nem nyert semmilyen trófeát, 30 éve nem volt bajnok.

Rooney azért döntött mégis a liverpooli kékek mellett, mert innen küzdheti vissza magát a válogatottba, ahonnan szintén tavaly szorult ki. Márpedig jövőre, 32 évesen ott akar lenni a világbajnokságon. Talán mert ő lenne az első angol futballista, aki négy vb-n is szerepelt, talán mert az előző három (2006, 2010, 2014) nem sikerült fényesre.

A sokszoros csúcstartó (lásd keretes írásunkat) már az első evertonos felkészülési mérkőzésén, félórányi játék után bődületes távoli góllal jelezte Gareth Southgate szövetségi kapitánynak, hogy komolyak a szándékai.

Rooney tehát hazatért, de hol van már az a balhés tinédzser, aki 2004-ben Liverpoolból a közeli Manchesterbe indult szerencsét próbálni?

Akkortájt kirobbanó tehetsége mellett leginkább botrányairól híresült el, piálós, legénykedős, kurvázós sztorikkal töltötte meg a bulvársajtót. Sokszor elvesztette a fejét a pályán, hatszor állították ki. Ha nem a legendás menedzser, Sir Alex Ferguson keze alá kerül, talán el is kallódott volna a kikötői kocsmák mélyén. De a mester megzabolázta.

Lehiggadt az évek alatt, vérbeli profivá érett, fegyelmezetten játszik, jótékonysági alapítványa gyerekeket támogat. Fenegyerekből sportemberré érett, akit nyugodt szívvel állíthatnak példaképül a fiatalok elé. Csak egyvalami nem változott: Rooney szemlátomást még mindig nagyon szeret focizni.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!