Didier Drogba nekifutott és az ellenkező irányba eldőlő Neuer mellett a kapu jobb oldalába gurította a mindent eldöntő tizenegyest. Az első pillanat még a féktelen örömé, de a csatár és a szurkolók alighanem hamar felfogták: a mozdulat nemcsak a Bajnokok Ligája idei szezonját zárta le, hanem az elefántcsontparti játékos nyolcéves chelsea-s pályafutását is.
Drogba 1978-ban látta meg a napvilágot hazája fővárosában, Abidjanban. A „Tito” becenévre hallgató játékos (a nevet édesanyja adta neki, aki nagy tisztelője volt az egykori jugoszláv vezetőnek) fiatalon Franciaországba került, ahol a szintén profi futballista nagybátyja vette szárnyai alá. Tinédzserkorában Párizs egyik elővárosában, Levallois-ban játszott. Négy évet töltött a negyedosztályú klubnál, amelynek stadionja 2010 óta az ő nevét viseli. Tizenkilenc évesen a Le Mans következett, majd a Guingamp színeiben bemutatkozott az első osztályban. A pazar 2002/03-as idény után lecsapott rá a Marseille, ahol a szurkolók kedvence, és ha nem lenne paradox egyévnyi játék után ezt állítani, valóságos klublegenda lett.
Kis híján a Marseille-től is a csúcson köszönt el, ám a többek között Fabien Barthez nevével fémjelzett csapat elvesztette az UEFA-kupa döntőjét a Valencia ellen. A nemzetközi porondon szerzett 11 gólja elég volt ahhoz a Chelsea-nek, hogy 2004 júliusában akkor rekordnak számító 30 millió eurót fizessenek érte. Azóta már tudjuk, talán ezek voltak Roman Abramovics legjobban elköltött milliói. Drogba a nyolc idény alatt a Premier League-ben is egyedülállót alkotott, egyetlen afrikai játékosként márciusban a Stoke City ellen elérte a 100 gólos álomhatárt. A Kékekkel három bajnoki címet szerzett (2005, 2006 és 2010), de igazán a kupafinálékban volt elemében, kilenc döntőjéből ugyanis nyolcon betalált(!). Ezek után érthető, hogy Ron Gourlay, a klub ügyvezető igazgatója miért nevezte a búcsúzó Drogbát a „fontos meccsek emberének”.
A legfontosabb persze az idei BL-döntő 88. percében fejelt egyenlítő gól és a büntetőpárbajban értékesített utolsó tizenegyes volt. Mindez rá is fért Drogbára, pályafutása első BL-döntőjéről ugyanis nem őriz túlzottan jó emlékeket. A 2008-as Manchester United elleni finálé 116. percében Lubos Michel játékvezető kiállította, miután megütötte Nemanja Vidicet.
Ezzel Drogba egy olyan címet is birtokol, amelyről szívesen lemondott volna: ő az egyetlen mezőnyjátékos, aki BL-döntőben piros lapot kapott, rajta kívül ugyanis csak az Arsenal kapusa, Jens Lehmann jutott hasonló sorsra.
Drogbának talán csak a válogatott szerepléssel kapcsolatban lehet hiányérzete. Az utóbbi években az „elefántok” valamennyi Afrikai Nemzetek Kupájára toronymagas esélyesként érkeztek, ám csak kétszer jutottak döntőbe, mindkétszer veszítettek. Az együttes a vb-ken sem tudott maradandót alkotni, a csatárt ennek ellenére félistenként tisztelik hazájában. Ha elindulna az elnökválasztáson, valószínűleg nyerne, ám mint mondja, nem akarja, hogy a hangját csak a fél ország hallja meg. Miután 2009 márciusában a helyszínen nézi végig, ahogy a bejutni igyekvő szurkolók összetapossák egymást az abidjani stadionban, majd a késlekedő és hiányos orvosi ellátás miatt 19-en életüket vesztik, a korábbinál is elkötelezettebben támogatja hazáját. Még abban az évben 3 millió fontot adományoz egy fővárosi kórház felépítésére, alapítványa pedig azóta is igyekszik „vándorkórházakat” létrehozni a polgárháború sújtotta országban.
A Chelsea-nél már keresik az utódot. „Eljött az ideje, hogy Fernando vezérré emelkedjen” – mondta Drogba távozása bejelentésekor a másfél éve 50 millió euróért szerződtetett, de eddig kevésszer bizonyító Torresre utalva.
Drogba klubszinten egy hete a csúcsra jutott, most pedig az a kérdés, marad-e az európai futball körforgásában vagy sok sztárhoz hasonlóan a térképet elhagyva vezet le. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a kínai Shanghai Shenhuanba igazol.
Igaz, a Juventus bejelentkezett a héten az olimpiai lánggal is futó csatárért. Az olasz bajnokkal jövőre újra szerencsét próbálhatna a BL-ben, és nem mellesleg a felejthetetlen tavasz után egy sikeres őszi szerepléssel – feltéve, hogy a közelgő Európa-bajnokságon senki nem nyújt maradandót – talán ringbe szállhatna az Aranylabdáért.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!