Hatalmas visszhangot váltott ki, mikor Dzsudzsák Balázs néhány hete a dagesztáni Anzsi Mahacskalába szerződött. Az ügy kapcsán véleményt nyilvánítók hajlamosak voltak alulértékelni a szélső új klubját, és azzal együtt a komplett orosz élvonalat.
Pedig, ahogy azt András Krisztina, a Budapesti Corvinus Egyetem Sportgazdaságtani Kutató Központjának igazgatója a Vasárnapi Híreknek elmondta, a bajnokság már régen túl van a rendszerváltás okozta sokkon, a csapatok költségvetése pedig felveszi a versenyt a nyugati alakulatokéval.
„A rendszerváltással járó forráshiány nemcsak működtetési nehézségeket, de szakmai visszaesést is hozott a korábban klub- és válogatott szinten is sikeres kelet-európai labdarúgásban. Történt mindez akkor, amikor útjára indult a Bajnokok Ligája” – világított rá az 1989-91-es időszak jelentőségére a közgazdász.
Oroszországban a privatizáció során gyorsan létrejött egy nemzeti tulajdonosi réteg, köszönhetően annak, hogy a nagyvállalatok tulajdonjogát sok esetben az addigi vezetők szerezték meg. Az így hazai kézben maradó cégek szorosan kötődtek az állami vezetéshez, amely támogatta is ezt az újonnan kialakult nagytőkés réteget. A futballban jelentkező aggasztó forráshiány megoldásaként az orosz kormány elrendelte, hogy a nagyvállalatok nyereséges működésükből biztosítsanak forrásokat a kluboknak. Ennek érdekében az állam megfelelő ösztönzőket biztosított. A milliárdos tulajdonosok, legyenek magánszemélyek, vagy az energetikai, illetve pénzügyi szektor valamely nagyvállalatának vezetői, jelentős politikai befolyással bírnak: a Kubany Krasznodar elnöke, Alekszandr Tkacsov Krasznodar, míg Ramzan Kadirov, a Tyerek Groznij vezetője Csecsenföld kormányzója. „Az állam és a magánszféra összefonódásainak következtében tehát az orosz labdarúgás a 90-es években sajátos, vegyes rendszerben kezdett kiépülni, egy politikai akaratot tükröző nagyvállalati tőkével a háta mögött” – foglalta össze András Krisztina. A folyamatok Vlagyimir Putyin 2000-es elnökké választásával gyorsultak fel igazán, az állam ettől kezdve egyre nagyobb befolyást gyakorolt arra, hogyan költsék el pénzüket az óriásvállalatok. Putyin az orosz labdarúgás fellendítésének élére állt. Az Orosz Labdarúgó Szövetség által elkészített stratégia így nemcsak a klubcsapatok és a válogatott elé tűzött ki nagy célokat, de teendőnek jelölte ki a rendszeresen futballozók számának növelését, valamint a nézőszám emelését is. Az orosz kormány a szocialista hagyományokat követve a labdarúgásban a nemzeti állam egyik fontos támaszát látja, amely képes a nemzeti öntudat erősítésére. Eszközül használható a fennálló rend stabilizálására és az új elit hatalmának konzerválásra, ráadásul javíthat az ország nemzetközi elfogadottságán is, segítheti az orosz tőkét a külföldi pénzpiacokon. „Különösen fontos ez olyankor, mikor állandóak az összeütközések egyes európai államokkal, illetve az Európai Unióval” – hangsúlyozta a közgazdász.
A vagyona legalizálásban érdekelt új milliárdos réteg pedig jó üzletet lát a futballklubokba történő befektetésekben. Bár közvetlen módon ezek csak a legritkább esetben térülnek meg, a szerepvállalással médiajelenlét, társadalmi presztízs, valamint kapcsolati tőke jár, amely kedvező hatással lehet a tulajdonos egyéb vállalkozásaira. Hasonló céllal vette meg 2003-ban Roman Abramovics a Chelsea-t, amely azóta minden évet jókora veszteséggel zárt, az orosz milliárdos azonban a klubnak köszönhetően vált elfogadottá az angol üzleti körökben. Az orosz élvonal óriási költségvetéssel működő együttesei is mintegy reklámhordozóként, marketingeszközként szolgálnak.
Ugyan továbbra is a hobbiszerű költések és a politikai szándékokkal átszőtt elvárások a jellemzőek, ha lassan is, de megjelennek a gazdasági teljesítménycélok. Ezek elérésében persze elévülhetetlen szerepe van a hatalmas és egyúttal fizetőképes orosz piacnak. A Szpartak Moszkvának egyes felmérések szerint több mint 15 millió szurkolója van Oroszországban, de a CSZKA is közel 10 milliós táborral rendelkezik. Ennek megfelelően a tulajdonosok, szponzorok magánjellegű költésein túl ma már a televíziós jogdíjak, valamint az egy-egy találkozóhoz kapcsolódó napi bevételek révén is jelentős összegek áramlanak az orosz labdarúgásba. Az eredmények nem is maradnak el: a közelmúltban az orosz csapatok kétszer hódították el a korábbi UEFA Kupát, a CSZKA tavaly BL-negyeddöntőt játszhatott, míg a válogatott 2008-ban bronzérmet szerzett az Európa-bajnokságon. A klubok amellett, hogy egyre nagyobb sikerrel tartják meg a hazai tehetségeket, tetemes összegeket költenek el a globális játékospiacon. Az Anzsinak a hírek szerint Dzsudzsák megvásárlása után a brazil Santost erősítő Neymar 45 millió eurós kivásárlási ára sem jelentene gondot. A Premjer Liga szakmai szempontból már most is közvetlenül a „nagy ötök” (angol, spanyol, német, olasz és francia bajnokság) mögött található, ráadásul újabb áttörést hozhat, hogy az idei szezonnal az orosz élvonalban is áttérnek a hatékonyabbnak tartott őszi-tavaszi rendszerre. „És ne feledjük: Oroszország rendezi a 2018-as világbajnokságot, ami újabb lökést adhat a labdarúgásuknak” – tette hozzá András Krisztina.
Az Ausztriában edzőtáborozó Anzsi csütörtökön a BL-elődöntős Schalkéval játszott gyakorló mérkőzést. A német csapat 1-1-es félidő után 3-1-re nyert. Dzsudzsák Balázst a 2. félidőben lecserélték.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
