Egy aranylabdás Bolognából - A magyar sportújságírók szavazatai alapján 2016-os teljesítményével a válogatott középpályása, Nagy Ádám nyerte el a Magyar Aranylabdát, amelyet minden évben az év legjobb magyar labdarúgója kap meg. A Bologna légiósával beszélgettünk.
– Elég kacskaringós utat tett meg a válogatottig: Spanyolországon és Portugálián keresztül vezetett az út haza, aztán Olaszországba. Mi hajtotta?
– Mindig is a foci vonzott. A Fradiban kezdtem, de aztán a csapattól akkoriban távozó Bobby Davison hívott az általa vezetett La Manga-i futballakadémiához. Aztán – mert ott a bajnokságban nem tudtunk szerepelni – az iskolánk átköltözött Portugáliába. Nagyon sokat fejlődtem, és azt is megtanultam, hogyan kell beilleszkedni egy másfajta kultúrába. Hazatérésem után 18 évesen a Ferencváros játékosa lettem, végigjártam a ranglétra minden fokát, és 20 évesen bemutatkozhattam a zöld-fehérek első csapatában. 2016 nyarán megint külföldre vettem az irányt, öt évre az olasz élvonalbeli Bolognához szerződtem.
– Amikor telefonon kerestem, éppen Bolognában autózott hazafelé. Ha már a beilleszkedést említette, hamar megszokta az ottani közlekedési stílust?
– Arra gyorsan rájöttem, ha nem erőszakos az ember, akkor soha nem jut el A pontból B pontba, az olaszok az irányjelzőket sem nagyon használják, de azért én próbálom betartani a közlekedési szabályokat.
– Hogyan fogadták a csapatban?
– Az első hónap volt a legnehezebb, de igyekeztem a fiúkkal megismertetni magam, és ez szépen lassan sikerült.
– Az olasz sajtó elismerően ír a teljesítményéről, statisztikákat közöltek arról, hogy a klubja eredményesebb, ha ön is a pályán van és nem a kispadon ül.
– Nagyon örülök, hogy így értékelik az eddigi szereplésemet, mindig azon leszek, hogy ez a mutató minél jobban alakuljon. Azt sajnálom, hogy a csapatunk nem annyira sikeres, és most a 14. helyen állunk, de a küzdőszellemünk töretlen.
– Milyen a szurkolótáboruk?
– Valami fantasztikus! Amikor nem megy a szekér, akkor is ott vannak mögöttünk, biztatnak, érezzük, hogy támogatnak. Persze kapunk kritikát is, ami abszolút érthető, hiszen sokkal többet várnak tőlünk, csak úgy, mint mi is saját magunktól, de hétről hétre, főleg a hazai mérkőzéseken nagyon jó hangulatot teremtenek.
– A magyar szövetségi kapitány is felfigyelt önre és meghívást kapott a válogatottba.
– 2015-ben húzhattam fel először a címeres mezt. Arra nagyon büszke vagyok, hogy tavaly ott lehettem az Európa-bajnokságon és a világbajnoki selejtező mérkőzéseken.
– Március 25-én Lisszabonban a magyar válogatott a portugálok ellen játszik világbajnoki selejtezőt. Legutóbb az Európa-bajnokságon találkozott a két csapat, az eredmény 3-3-as döntetlen volt. Hogy emlékszik vissza erre a mérkőzésre?
– Mind hangulatában, hiszen az is a futball része, mind szakmailag egy hihetetlen mérkőzés volt. Még három-háromnál is volt Elek Ákosnak egy kapufája, ebből is látszik, hogy a fociban milyen nüanszokon múlhat az eredmény. A portugáloknak volt olyan periódusuk, mikor kiesésre álltak a csoportból, később mégis megnyerték az Európa-bajnokságot. Most kijelenthetjük, hogy Portugália a csoportunk favoritja, de ez nem azt jelenti, hogy az a magyar játékos, aki Lisszabonban a kezdő tizenegyben vagy cserejátékosként fog pályára lépni, vagy akár a cserepadon ül, ne úgy lenne ott, hogy portugálokat is meg lehet verni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!