Több ezer győztes, sok száz halott. A világ tetejének meghódítása a 20. század elejétől foglalkoztatja a kalandvágyókat. A napokban ünnepeljük a hivatalos elsőket, Hillaryt és Norgajt, akik éppen 65 éve értek fel a csúcsra. Nekünk, magyaroknak is van mit ünnepelnünk: ezen a héten, május 25-én volt 16 éve, hogy Erős Zsolt – első magyarként – felért a csúcsra. A múlt héten pedig a második magyar nő, Németh Alexandra is feljutott a Csomolungmára. Vele együtt a magyarok közül öten mondhatják el, hogy ott jártak, ahol csak kevesen. Vagy éppen túl sokan?
„Amikor felértünk, semmiféle eksztázist nem éreztem. Nem ugráltam, nem kaszáltam a karjaimmal, azt kiabálva, hogy sikerült! Halálosan fáradt voltam, és csak arra tudtam gondolni, hogy épségben lejussak onnan.” Így emlékezett arra a nevezetes napra az első ember, aki – a közmegegyezés szerint – éppen 65 évvel ezelőtt, 1953. május 29-én, 11.30-kor lépett fel a Föld legmagasabb csúcsára. Az új-zélandi Edmund Hillary a családi méhészetet hagyta ott a világhírért, serpája, a nepáli Tenzing Norgaj pedig csak tette a dolgát – és világhírű lett.
A lovag és az istenség
Hillary akkor már harmadszor járt a hegyen. ’51-ben és ’52-ben is tagja volt egy-egy expedíciónak, de egyikkel sem kísérelték meg a csúcstámadást. Ami – különös módon – már akkor is csak az egyetlen és elfogadható cél volt a közvélemény szemében. Hillary egy ötven évvel későbbi interjúban elmesélte, hogy az ausztrál újságírók gyakorlatilag faképnél hagyták a sajtótájékoztatón, amikor kiderült, hogy nem a Csomolungmára készül. Két évvel később aztán egy 11 tagú, nemzetközi expedíció vágott neki a hegynek.
Odafent fagy, oxigénhiány és ólmos fáradtság, idelent a világhír várt rájuk. Hillaryt körbehurcolták a világon, egyik interjút a másik után adta. Az angol királynő lovaggá ütötte, arcképe még életében bankjegyre került (az új-zélandi 5 dollárost díszítette), utcákat, iskolákat neveztek el róla. Volt nagykövet, a hírnévből szerzett pénzen pedig iskolákat, hidakat, kórházakat épített Nepálban. Bár életét számos tragédia árnyékolta be – felesége és kislánya egy repülőbalesetben meghalt –, Hillary folytatta a kalandozást is. Ő volt az első, aki eljutott a Föld mindhárom pólusára: a Mount Everest mellett az Északi- és a Déli-sarkra. Fia, Peter a csúcs meghódításának 50. évfordulóján szintén feljutott a hegyre. „Sose voltam olyan technikás mászó, mint Peter” – mesélte később büszkén Sir Edmund, aki, hála a modern technikának, mobilon beszélhetett a fiával, amikor felért a csúcsra. (Peter Hillary egyébként Tenzing Norgaj fiával, Jamlinggal mászta meg a Csomolungmát.)
Tenzing Norgaj sorsa talán még Hillarynél is különösebb volt. Miután leért, Nepál nemzeti hőse lett, az egyszerű nepáliak szemében pedig egy megtestesült istenség, Buddha vagy Síva (kinek-kinek hite szerint) reinkarnációja. A nepáli kommunista kormánynak azonban Norgaj isteni mivoltánál fontosabb volt, hogy kijelenthessék: ő volt az, aki elsőként lépett fel a csúcsra. Ezért közvetlenül a hazaérkezése napján aláírattak vele egy papírt, amelyben elismeri, hogy övé volt az elsőség. Később azt állította, fogalma sem volt róla, mit ír alá, és ez akár igaz is lehet. Végül abban maradtak Hillaryvel, hogy az utókor számára egyetlen érvényes állításuk lesz, mégpedig az, hogy egyszerre érték el a tetőt.
A rejtélyes elsők
Két angol hegymászó, George Mallory és Andrew Irvine 1924-ben indult el, hogy meghódítsa a hegyet. Soha többé nem tértek vissza. Mallory holttestét több mint hetven év múltán találták meg, éppen a cél előtt. Vagy után. Ez sosem derült ki. Mallory teteme 615 méterrel a csúcs alatt feküdt. A hideg és az oxigénhiányos tiszta levegő rendkívül jól mumifikálta a férfit.
A cambridge-i egyetem bölcsésze (történelmet hallgatott) nem kerülhetett volna távolabb eredeti szakmájától. Az 1924-es, tragikusan végződött expedíció előtt már kétszer próbálkozott a csúccsal. Tagja volt az 1921-es, első brit expedíciónak is. Amikor egy újságíró megkérdezte, mi a csudának akar felmenni a hegyre, akkor hangzott el a nevezetes mondat: „Mert ott van.” Ennél pontosabban a mai napig nem tudták megválaszolni a kérdést.
Mallory és a 22 éves, hegymászásban tapasztalatlan, de az oxigénpalackokhoz jól értő Irvine-nal június 8-án, délelőtt indult el a csúcs irányába. Az expedíció egyik tagja egészen 12.50-ig követte távcsővel, majd elnyelte őket egy felhő. Többé nem látták élve egyiküket sem. 1999-ben, egy kutatóexpedíció megtalálta Mallory holttestét 8160 méteres magasságban, az északi gerincen. Megfagyva, arccal lefelé feküdt. Megkerült a fényképezőgépe is, amelyben azonban nem volt film, ami bizonyíthatta volna, hogy járt odafent. Lánya elmondása szerint Mallory egy fényképet vitt magával a feleségéről, melyet a csúcs elérése esetén fennhagyott volna, ezt sem találták meg a holttesténél, de a csúcsot később sikeresen elért hegymászók közül senki sem jelentette, hogy látta volna. A Mallory zsebében talált védőszemüveg viszont arra enged következtetni, hogy Irvine-nal együtt felmásztak a csúcsra és a visszaúton, amikor már sötétedni kezdett, ereszkedés közben érte őket a tragédia. Irvine holtteste azóta sem került elő.
Észak dél ellen
A hegyet hagyományosan két irányból másszák: a Nepál felé eső déli és a Kínából (egészen pontosan Tibetből) induló északi oldalon. Létezik még a szintén Tibetből megközelíthető, legeslegnehezebbnek tartott keleti (vagy Kangshung) fal. Hillaryék az akkor még szinte feltáratlan déli oldalról közelítették meg az Everestet. A nepáli útvonal felkutatására azért volt szükség, mert Kína 1950-ben elfoglalta Tibetet, és attól kezdve a nyugati expedíciók számára megtiltották a beutazást. A tibeti oldalon kínaiak jutottak fel először, 1960-ban.
Az északi utat tartják nehezebbnek. Bár az alaptábor könnyebben megközelíthető, mint délen, viszont innen meglehetősen hosszú gyaloglással érhető csak el a hegy lába, ahol éppen emiatt előretolt alaptábort létesítettek. Innen indulva még három alaptáboron át visz az út a „halálzónáig”, ami voltaképpen magát a csúcstámadást jelenti.
A mai kor legnagyszerűbb hegymászójának tartott osztrák Reinhold Messner (aki az első oxigénpalack nélküli mászóként jutott fel a csúcsra) a ’80-as években talált egy egészen új útvonalat. Az Északi-nyereg magasságában elhagyta a normál útként használt észak-keleti gerincet, és bemászott az északi falon futó Norton-kuloárba (folyosóba). Azóta ezt az útvonal-variánst is használják a mászók. A déli normál út alaptáborát az úgynevezett Khumbu-völgyön keresztül, csak gyalog lehet megközelíteni, nagyjából egy hét alatt. A völgyben autóval járható út nincs.
A két normál útvonalon a mászóidényben elég nagy a forgalom, ezért a profi mászók igyekeznek elkerülni, és alternatív útvonalakon felérni.
Az egyiknek sikerül…
Eddig öt magyarnak, összesen hatszor sikerült megmásznia a csúcsot. Az első magyar expedíciót Nagy Sándor vezette, még 1996- ban. A csúcstámadás akkor nem jött össze, de hat évvel később Erős Zsoltnak igen. Így ő lett az első magyar a világ tetején. Jelinkó Attila 2007-ben, két évvel később pedig, első magyar nőként Ugyan Anita (majd egy évre rá ismét), azután pedig Neszmélyi Emil 2016-ban jutott fel a Csomolungmá- ra. A napokban Németh Alexandra is megmászta a Mount Everestet, így ő a második magyar hegymászónő, aki feljutott a világ legmagasabb hegycsúcsára.
Neszmélyi Emil volt az első magyar, aki észak felől győzte le a hegyet, így azon országok közé kerültünk, amelyeknek van sikeres déli és északi oldali mászója is. A budapesti ügyvéd teljesítményével sok asztmás ember példaképévé vált, hiszen az első asztmás magyarként mászta meg a hegyet.
A csúcstámadás közben Neszmélyi Emil négyszer kapott rohamot, ráadásul a visszaúton 7500 métertől oxigénpalack nélkül volt kénytelen ereszkedni a teljes kimerültsége mellett, mert az utolsó palackja gyártási hibás volt. „Egyrészt örülök, hogy sikerült, mert a hegymászóvilágban az északi oldalon fel nem mászó nemzetek harmadlagosak. Vagy inkább negyedlegesek. Jó volt ebből a körből kitörnünk, de ettől nem leszünk hegymászó nemzet” – mondta a Vasárnapi Híreknek a budapesti jogász, aki magát nem hegymászónak, hanem inkább extrém sportolónak tartja. Tudja, hogy a „szakmában” egy szűkebb körben ma már nem igazán számít, ha valaki oxigénpalackkal felmegy a hegyre, de nem is nekik akarnak megfelelni a palackkal mászók. Az igazi truváj persze a palack nélküli mászás. „A különbség az, mint amennyi egy átlagosnál jobb sofőr és Lewis Hamilton vagy Michael Schumacher között van. Mi, átlagemberek soha nem leszünk képesek úgy vezetni, mint ők, ezért nehéz velük azonosulni, őket csodálni lehet. Velünk, profi hobbimászókkal jobban sikerül széles körben embereket inspirálni, mert olyanok vagyunk, mint bárki más. Mi vagyunk azok, akik sok kitartással, felkészüléssel és szerencsével ma már akár fel is juthatunk a csúcsra.”
Neszmélyi Emil számára a csúcs elérése nem csak extrém sportteljesítmény volt. Így akarta bátorítani a hozzá hasonlóan asztmával küszködő gyerekeket és felnőtteket, hogy igenis van értelme az erőfeszítésnek: egy asztmás is elérhet bármit, akár a világ tetejét is, ha felkészül rá. A palackos mászásokról kevesen tudják, hogy 8000 méter fölött palack nélkül a tengerszinti oxigén 30 százaléka van a levegőben. Palackkal viszont alig 10 százalékkal több áll rendelkezésre. „Ez nem a mélytengeri bú- várok oxigénpalackja, a halálzónát ezzel sem könnyű túlélni, csak nagyobb rá az esély.”
Csomolungma vagy Mount Everest? Mindkettő helyes. Az első a csúcs tibeti elnevezése. Jelentése: „a Föld istenasszonya” vagy „a világ anyja”. Legmagasabb csúcsát az európaiak számára Sir George Everest fedezte fel. A hadmérnök méréseit 1852-ben fejezte be és ekkor derült ki az is, hogy az angolok által Peak XV (A 15-ös számú csúcs) néven ismert Csomolungma a világ legmagasabb csúcsa. Everest munkatársa és utódja nevezte el a hegyet Mount Everestnek. A hegy hivatalos magassága 8848 méter, és a tektonikus mozgások következtében évente nagyjából 4 milliméterrel nő, és 27 milliméterrel mozdul el északkelet felé.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
