Az idei év talán legnagyobb meglepetését egy „kényszerszülte” kenupáros okozta azzal, hogy néhány heti közös edzés után az Európa-bajnokságon 1000 méteren ezüstérmet szereztek, majd két hónappal később megnyerték a világbajnokságot. Ez a siker azért is okozott kellemes meglepetést, mert a kenusok közül egyedül Vajda Attilának sikerült kijutnia a londoni olimpiára.
A sportág kedvelői azóta is ízlelgetik a Vasbányai Henrik, Mike Róbert duó nevét. Igaz, külön-külön már mindketten ismertek voltak az egyéniben és a párosban mutatott teljesítményükkel. Arról, hogy mit jelent a kényszerszülte páros, Mike Róbert beszélt lapunknak. Elmondta, hogy korábban Tóth Mártonnal evezett, aki azonban komoly sérülést szenvedett, és úgy tűnt, az idén nem tudnak együtt versenyezni. Ekkor gondolta edzője, Oláh Tamás, hogy próbálják meg Vasbányaival a páros lapátolást.
A világbajnok Mike Róbertet és Vasbányai Henriket a pályakezdésről, a közös munkáról és egymásról is kérdeztük.
– Hogyan kerültek vízre?
Mike Róbert: Testnevelő tanárom többoldalú tehetségnek tartott, azonban megszállott vizes-evezős családból származott, ezért az UTE kajak-kenu szakosztályához, Fábiánné Rozsnyói Katalinhoz irányított. Ám amikor megérkeztem, először Oláh Tamással, a kenusok edzőjével futottam össze, aki rábeszélt a kenuzásra, mondván, az alkatom megfelelőnek tűnik. Úgy látszik, igaza lett, 1996-ban térdepeltem le először hajóban és 1997-től már a korosztályos hazai és nemzetközi versenyeken is jól szerepeltem, illetve szerepeltünk az akkori párommal. 2006-ban lettem tagja a felnőtt válogatott keretnek, de igazán az idei év a kiemelkedő az eddigi pályafutásomban.
Vasbányai Henrik: Nekem nem volt nehéz a sportágválasztás, de a bátyámmal ellentétben én a kenut választottam. Ami pedig az előmenetelemet illeti, voltam ifjúsági világbajnok, U23-as Európa- bajnokságon ezüstérmes, bár sokan mondták, ha keményebben edzenék és szorgalmasabb lennék, többre is vihetném. Most már igencsak odateszem magamat mind a tréningeken, mind a versenyeken.
– Mióta ismerik egymást?
M. R.: Közelebbről azóta, amióta Henrik az edzéscsoportunkban került.
V. H.: Így van, korábban csak látásból ismertük egymást.
– Gondolták volna, hogy egyszer egy hajóba kerülnek?
M. R.: Nem, mert évekig Tóth Márton volt a párom. Egyébként azt láttam, hogy Henrik tehetséges, a szorgalmával azonban nem voltam elégedett.
V. H.: Meg sem fordult a fejemben, mert én idén is inkább az egyéni számra koncentráltam. Ezért igaz, hogy minket a véletlen hozott össze.
– Milyen volt az első közös edzés?
M. R.: Én rögtön ráéreztem, hogy ez jó döntés volt, meglepően jól ment a hajó.
V. H.: Nagyon rossz vízen próbáltuk ki a lapátolást, de láttam perspektívát a közös versenyzésben.
– Ki a főnök a hajóban?
M. R.: Nálunk demokrácia van, ha valamelyikünknek van egy ötlete, vagy felvetése, megbeszéljük. Egyébként egy kettes hajó nem is igényel olyan főnököt, mint például a négyes.
V. H.: Demokratikus hajlamú vagyok, de Robi az idősebb, és a tapasztaltabb, ezért inkább ő irányít.
– Mit vártak az idei évtől?
M. R.: Miután a hazai versenyeken jól mentünk és megnyertünk egy Világkupát is, bíztam benne, hogy sikeres lesz az idény, az Eb-ezüstérmünk pedig azt mutatta, hogy van esélyünk a vb-n.
V. H.: Arra, amit elértünk, azért nem számítottunk, bár ha az Eb-n a rajt kicsit normálisabban alakul, akár ott is nyerhettünk volna.
– Mennyire ismerték meg egymást, például tudják, hogy mi a másik kedvenc étele vagy, hogy milyen zenét szeret?
M. R.: Henrik a gyorséttermi kajákat szereti a legjobban, de az utóbbi időben változtatni kellett az étrendjén, most mindketten fehér húsokat és rizst eszünk. Zenében a magyar rapet szereti.
V. H.: Robinak a főzelék a kedvence, de ételben és zenében is „mindenevő”.
– Szoros barátság kell ahhoz, hogy jól haladjon a hajó?
M. R.: Nem, ha közös a cél.
V. H.: Szerintem sem feltétlenül szükséges, például a mi mentalitásunk is eltérő, nem is vagyunk egyidősek, Robi 29 éves, én pedig 22 vagyok, de közös vonásunk, hogy győzni akarunk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
