Amennyire rózsaszínben láthatták a világot a magyar vízilabda-rajongók két éve, amikor a barcelonai világbajnokságon a férfiak arany-, a nők pedig bronzérmet nyertek, annyira nagy most a csalódottság a hétvégén befejeződő kazanyi vb kapcsán. A női válogatott az elrontott csoportmeccsek és az amerikaiak elleni fájóan sima vereség után csak a 9. helyen végzett, a férfi csapatnál pedig, bár az előző vb-hez hasonlóan ismét Montenegróval játssza utolsó meccsét, a tét szombat délután csupán az 5. hely. A várakozáson aluli szereplést látva, egy évvel a riói olimpia előtt, egyesek már felteszik a kérdést: bajban van a magyar vízilabda?
A felvetésre a férfiak esetén egyszerűbb válaszolni: valószínűleg nem. Mert bár a sportban nem szokás a külső körülményekre fogni a kudarcot, Benedek Tibor együttesének ezúttal adhat némi felmentést, hogy a csoportmeccsek során egyetlen komoly mérkőzést sem kellett játszania (a „legszorosabb” meccsén 9 góllal verte Kazahsztánt), majd szembekerült a hasonló erősségű, de már jócskán játékban és „vb-hangulatban” lévő olaszokkal, aminek a vége egy szoros vereség lett. A csalódás persze ettől még csalódás, az pedig külön bosszantó, hogy az elbukott negyeddöntővel az olimpiai kvalifikációról is lemaradt a gárda – gyorsan tegyük hozzá, egyelőre. Madarasék a jövő januári belgrádi Európa-bajnokságon javíthatnak, ott a legjobb még nem kvótás csapat válthat riói repülőjegyet. Végső esetben pedig marad az áprilisi firenzei világselejtező, bár azt azért jó lenne megúszni, és tavasszal már gőzerővel az olimpiára koncentrálni, ahova a mostaniak dacára éremeséllyel utazna a csapat.
A nőknél pedig, ha arra a nehéz feladatra vállalkozunk, hogy valami pozitívumot keressünk a kazanyi szereplésben, akkor elmondhatjuk, hogy a vb-nek legalább nem volt semmi tétje az ötkarikás játékok szempontjából. Merthogy egyébként a meccseket nézve és a nyilatkozatokat hallgatva még itthonról is egyértelműnek tűnt, hogy valami most nem kerek a válogatott háza táján. Valószínűleg a csapatkapitány Takács Orsolya szavai írják le legjobban a helyzetet: „az alapok megvannak, de rendet kell rakni a fejekben”. Kérdés persze, hogy ez a „rendrakás” kinek a feladata lesz, Merész András szövetségi kapitány ugyanis az utolsó mérkőzés után azonnal felhívta a szövetség elnökét, Kemény Dénest, és felajánlotta lemondását. Sorsáról az elnökségi ülés dönt majd. A legfontosabb, hogy a már említett januári Eb-re minden összeálljon, a női válogatottunk számára ugyanis az a torna kínálja az első olimpiai kvalifikációs lehetőséget: az aranyérmes egyenes ágon ott lehet Rióban, míg további 5 csapat a márciusi, hollandiai világselejtezőn bizonyíthat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!