Ha az örökkévalóság számít, akkor német futballistáé lesz az idei Aranylabda.
Magam nem is nagyon értem a kérdést, amikor felvetődik: ki kapja az Aranylabdát 2014-ben?
Pardon, abban nem vagyok teljesen biztos, melyik játékos vigye el a pálmát. De hogy a nyertes futballista csakis német lehet, ahhoz – szerény véleményem szerint – nem fér kétség.
Az idén július 8-án olyasmi történt, ami a brazil futball száz éve alatt sohasem: a selecao 7-1-es vereséget szenvedett. Nem vajaskenyér-túrán, nem valamely bulimeccsen. Tétmérkőzésen. Sőt: a világbajnokság elődöntőjében. Sőt, sőt: Brazíliában.
Az ötszörös vb-aranyérmes válogatott legyőzője a német válogatott volt. A jelenkor Wundermannschaftja valóban az évszázad mérkőzését játszotta. Ugyanolyan „brazilnak” tetszett, mint a legbrazilabb brazil csapat. (Nem a július nyolcadikai.) Azután, hogy 1-0-s vezetést szerzett, a 23. és a 29. perc között négy gólt ért el. Még egyszer: hat perc alatt négyet rámolt be a sárga mezes csapatnak. A négyből három úgy esett, hogy az üres kapuba passzolt az akciót lezáró labdarúgó. Így tett Klose, Kroos és Khedira. A legutóbbi brazil vb-diadal kapcsán a három R-ről (Ronaldóról, Rivaldóról, Ronaldinhóról) beszéltek. Ezúttal a három K került a középpontba. De ott volt még H und H (Hummels, Höwedes), továbbá L (Lahm), M (Müller), N (Neuer), a két S (Schweinsteiger, Schürrle)…
Meg mások.
A Bild valamennyi német labdarúgónak 1-es osztályzatot adott. (Németországban ez a legjobb érdemjegy.) A Hamburger Abendblatt szintén 1-essel honorált mindenkit, kivéve Özilt (3). Négyen – Khedira, Kroos, Müller, Schweinsteiger – az összes német orgánumtól a legmagasabb minősítést kapták. Toni Kroost azonban még annál is jobbal tüntette ki a Focus: az újság „csillagos egyest” szavazott meg a középpályásnak.
Helyszíni tudósítóként hajlok rá, hogy Kroos volt a legkiválóbb a legkiválóbbak között. (Legyen tehát az aranylabdás ő! Vagy Thomas Müller.) Jelzem, egyáltalán nem félek halmozni a felsőfokot, mert az, ami a Belo Horizonte-i Mineirao stadionban történt, alighanem az esztendő legnagyobb szenzációja minden tekintetben. (Értsd: nem csak a futballban, nem csupán a sportban.) Azok, akik ennek a páratlan estének a főhőseivé váltak, mindenki másnál megalapozottabban formálhatnak jogot az Aranylabdára. Normális esetben a Tessék választani! kizárólag arra vonatkozna, Joachim Löw szakvezető kolosszális együttesének melyik tagja emelheti fel a Ballon d’Ort. De már nincs normális eset. Újabban megmondják, kikre lehet egyáltalán szavazni. Aztán csak annyi meglepetés érheti a nemzetközi közvéleményt, hogy az első háromból melyik kapja a díjat. Amilyen költséges, olyan olcsó show-műsor lett a díjkiosztóból.
Ezzel együtt vitathatatlan, hogy az esztendő csúcsteljesítményét a német válogatott nyújtotta. Nem mellesleg azért is, mert öt nappal a 7-1 után újabb világra szóló diadalt aratott: elhódította a vb-elsőséget. Tudom, a futball csapatjáték, nem pedig egyéni sport. De az előző négy „világbajnoki” évben megnyugtatóbb volt az egyaránt aranyérmes Zidane (1998), a fenomén Ronaldo (2002) és Cannavaro (2006) elsősége, mint a két spanyol vb-győztest, Iniestát és Xavit megelőző Messié (2010).
Most sokak szerint Cristiano Ronaldo a favorit.
A németek mellett pusztán az örökkévalóságnak bemutatott 7-1 szól…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
