Európa-szerte-bajnokság

„Az Európa-bajnokság legyen Európáé!” Ezzel a hangzatos mottóval érvelt Michel Platini, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) elnöke a szervezet napokban meghozott döntése mellett, mely szerint a 2020-as Eb-t már nem egy (vagy két) ország, hanem a kontinens nagyvárosai rendezik majd. A pályázati procedúra jövő márciusban kezdődik, a leendő helyszínekről pedig 2014 tavaszán dönt majd az UEFA végrehajtó bizottsága. Egyelőre ennyi biztos, mint mondják, hamarosan a részleteket is elárulják, hogyan is képzelik a rendezést.

Platini, elsőre még általános meghökkenést kiváltó ötlete az elmúlt hónapokban egyre több támogatóra lelt, a döntés mostani meghozatalakor pedig már csak azok a törökök érveltek ellene, akiknek Platini korábban állítólag „odaígérte” a 2020-as Eb rendezését. Most a legtöbb, amit „vigaszdíjul” kaphatnak, az a két elődöntő és a döntő, azokat ugyanis a tervek szerint már ugyanabban a városban játszanák le, a hírek szerint pedig erre Isztambul a legesélyesebb. Az egész számítást egyébként jövő szeptemberben a NOB húzhatja majd keresztbe, a török város ugyanis versenyben van a 2020-as olimpia rendezéséért is, márpedig ha ott sikerrel jár, az Eb-rendezéstől visszalép.

Természetesen a bejelentés óta záporoznak a pró és kontra érvek – a szurkolók részéről zömmel utóbbiak. Mindenesetre tény, hogy a rendezés sok esetben túlságosan is megterhelő volt a házigazdának, elég csak Portugáliára gondolni, ahol a 2004-es Eb-ről „ottmaradt” minimum 30 ezres stadionokban sokszor 3-4 ezer néző előtt zajlanak a bajnoki mérkőzések, az anyagi terheket pedig a mai napig nyögik. Ugyanígy kérdéses a nyári lengyel–ukrán közös rendezésű torna létesítményeinek további gazdaságos használata. Ráadásul a 2020-as Eb már 24 csapatos lesz (hasonlóan a 2016-oshoz, amelyet Franciaország rendez), vagyis legalább 12 stadionra van szükség a lebonyolításhoz. Mivel ennyi korszerű létesítményt ma Európában csak nagyon kevés ország futballja „bír el”, vélhetően tovább nőtt volna a közös, akár 3-4 országot érintő pályázatok aránya. Persze 3-4 ország még mindig egészen más, mint „szétszórni” a találkozókat egész Európában – mondhatják azok, akik a torna varázsáért, hangulatáért aggódnak. Ráadásul a drukkereknek alighanem többet is kell utazniuk, ha mindenhová el akarják kísérni csapatukat (igaz, nem biztos, hogy többet, mint például nemrég Ukrajnában…). Bár mint Platini elmondta, olyan azért nem lesz, hogy egy válogatott a kontinens 3 különböző szegletében játssza majd a csoportmeccseit. Egyelőre kérdéses az is, hogy azok a válogatottak, amelyek kijutnak az Eb-re, és valamely városuk rendezhet is mérkőzést, játszhatnak- e hazai pályán – illetve ki dönti el, hogy egy német–angol rangadó Berlinben vagy Londonban legyen.

Ami minket illet, tulajdonképpen ezzel a döntéssel javultak Budapest rendezési esélyei. A mértékadó külföldi portálok közül több is az új rendszer lehetséges nyerteseként említi a magyar fővárost például Dublinnal, Koppenhágával, Zágrábbal egyetemben, akik hozzánk hasonlóan önállóan aligha nyernék el egy ekkora torna rendezési jogát, de egy korszerű stadionnal (ami persze Budapesten egyelőre csak makett formájában létezik) előbb-utóbb néhány mérkőzésre már jó eséllyel pályázhatnak. Más kérdés, hogy ebben az új rendszerben a rendezés nem járhat automatikus kvalifikációval (hiszen akkor a 24 hely fele rögtön elkelne), márpedig ha a válogatottunk kiesik a selejtezőben, az „Eb-láz” Magyarországon erősen kérdéses lenne egy idehozott, tetszőleges csoportmeccs alatt.

Amíg tehát azokat a bizonyos részleteket nem ismerjük, nehéz ítéletet mondani a döntésről. Sepp Blatter FIFA-elnöknek például tetszik, olyannyira, hogy már gratulált is Platininek, méghozzá a következőképpen: „Csodálatos ötlet! Néhány évvel ezelőtt valakinek ugyanilyen tervei voltak az Afrikai Nemzetek Kupájával. Úgy hívták, hogy Moammer Kadhafi.” Hogy ez dicséret-e, ki-ki döntse el.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!