Vagány, kemény, következetes csaj, általában így jellemzik Poór Brigittát, a Merida Maraton Team-CST és a győri Széchenyi Egyetem SE versenyzőjét, aki nemrég Máltán szenzációs győzelmet aratott az idei első európai tereptriatlon Világkupán.
A 26 éves Brigitta úszással, majd országúti triatlonversenyzéssel kezdte a pályafutását, később azonban áttért az XTERRA tereptriatlonra. 2011- ben Elit U23-as világ- és Európa-bajnoki címet szerzett, és arra is büszke, hogy 2013-ban közönségszavazattal itthon elnyerte az „Év Extrém Sportolója” díjat.
– Mi vonzotta a tereptriatlonhoz?
– Egy idő után a sima, országúton való bringázást és futást kissé egysíkúnak találtam. Jó pár éve, egy barátom invitálására Visegrádon kipróbáltam egy tereptriatlon- versenyt. Akkor közel 6 órát töltöttem kint a pályán, és ott úgy voltam vele, hogy többet ilyet soha. A verseny után azonban napról napra kezdtem fantasztikus élményként gondolni rá, és egyre inkább azt éreztem, hogy ez az, ami kell nekem! A tereptriatlonban 1,5 kilométeres nyílt vízi úszás után változatos terepen, hegyen-völgyön át vezető utakon kerékpározunk és futunk. Általában a biciklivel egy 20 kilométeres, a futásnál egy 5 kilométeres körpályát kell kétszer teljesíteni, de az adott versenyhelyszínen a terepviszonyok miatt módosulhatnak ezek a távok.
– Győri versenyző létére a Kisalföldön nemigen van mód a „hegymászásra”.
– A hétköznapjaimat általában Győrben töltöm, és itt edzek, de ha éppen nem versenyre utazom, akkor minden hétvégén hazajárok Sopronba. Ilyenkor szerencsére ki tudom használni az Alpok közelségét, és a kerékpáros, valamint a futóedzéseimet is nehéz terepeken tudom elvégezni. Naponta átlagosan 4-6 órát tréningezek. Jelenleg nemzetközi szinten én vagyok az egyetlen pro státusú női magyar versenyző, ezért a fiúkkal szoktam edzeni.
– Először lett Világkupa-győztes. Milyen emlékei vannak a máltai versenyről?
– Az úszásnál szokás szerint több százan álltunk rajthoz, nagyon viharos volt a tenger, óriási hullámokkal, de szerencsére elsőként sikerült partot érnem. Ezután kerékpárra pattantam. Az utóbbi időben kezd a legerősebb számommá válni, így növeltem az előnyömet. Olimpiai kvalifikációs Mountain Bike versenyeken vettem részt ez év elején, ezért a futásnál még éreztem a gyorsító edzésmunka hiányát, de mindent beleadtam, és így sikerült győznöm.
– Most mi következik?
– Most már csak az XTERRA futamokra koncentrálok. Ebben az évben 8 Világkupa-verseny lesz, legközelebb májusban állok rajthoz. Ezt követően szeptemberig, hétvégéről hétvégére fogok utazni. Úgy néz ki, támogatók híján az idén sem tudok kijutni a világbajnokságra, amit hagyományosan Hawaiion rendeznek. Így a szeptember végi szardíniai normál tereptriatlon-világbajnoksággal zárom az évet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!