– Fradi-drukker?

– Apukám a Fradinak szurkolt, néha engem is kivitt magával, de nem vagyok az a meccsre járós gyerek. Ám ha már magyar csapat, akkor a Fradi.

– De nem a klubhűség „kergette” a kivitelező karjaiba.

– Tavaly májusban Oroszországba indultam egy szobor elkészítésére, amikor felhívtak, volna- e kedvem valamit csinálni az épülő aréna elé. Azt mondták, ötleteljek, milyen szobrot tudnék elképzelni. Hetekig nem voltam itthon, az édesapám is meghalt, vagyis akkor nem foglalkoztam a tervvel. Őszre viszont már pontosan tudtam, mit akarok.

– Az első perctől fogva sasban gondolkodott?

– Voltak más elképzeléseim, de hamar világossá vált, hogy a sas lesz a befutó. A Fradi egyértelmű szimbóluma, és alkotásaim többsége is valamilyen állatot formáz. Ami leginkább megfogott benne, az a sas szimbolikájának komplexitása. Egyszerre szimbolizálja az akaraterőt, a szabadságot és a rendkívüli teljesítményt. Ez a ragadozómadár repül a legmagasabbra és rendelkezik a legélesebb látással.

– Korábban inkább fával dolgozott. Ez viszont rozsdamentes acél. Anyagot váltott?

– Szerettem volna valami örökké tartót létrehozni.

– Sast formázni köztérre mostanában különös jelentéssel bír. Nem tart attól, hogy esetleg félreértelmezik az alkotását, vagy mondjuk a viharos előéletű Szabadság téri emlékművel hasonlítják össze?

– Az én projektjeim nem politizálnak. Remélem, hogy ez a sas sem esik a politika csapdájába. Ez a sas független a többi sastól, ez a Fradiról és a sportról szól. Nem szeretném, ha ahhoz a másikhoz hasonlítanák.

– Amikor a szobrairól beszél, szívesen használja a „projekt” szót. A projekt az több vagy kevesebb, mint a műalkotás?

– Amikor dolgozom, az nem csak arról szól, hogy állok a műteremben és küzdök az anyaggal. Állandó csapatom van, monumentális munkáimnál segítenek az anyag előkészítésében, hegesztésben, gyalulásban és a szobrok lefestésében.
A projektbe beletartozik a környezet is, ahová felállítjuk; az általam megfogalmazott művészi koncepció, a szállítás és a kommunikáció része egy nagy egésznek, ezért nevezem projektnek.
A sas környezetét is én terveztem, a térkőtől a világításig. A sas a Fradi- címerben látható három „E” betű – Erkölcs, Erő, Egyetértés – által kimetszett háromszög közepén áll, középtengelye a stadion középpontja felé mutat.

– Az eddigi alkotásai is hatalmasak. Csak nagyban tud gondolkodni?

– A legtöbb szobrász szeret nagyban gondolkodni. Kiskoromban is imádtam nagy papírra rajzolni, telefesteni a falat, vagy hozzám képest hatalmas installációkat készíteni. Imádom a tömeget, szeretek játszani a plasztikákkal, és berendezni minél nagyobb, minél változatosabb tereket. Számomra fontos, hogy messziről észrevehetők legyenek.

– A Fradi-sas sokak szerint inkább félelmetes, mint monumentális.

– Ha kisebb lenne, elveszne a stadion előtti térben. Ha nagyobb volna, tényleg félelmetesebb lenne. Pont akkora, amekkora ide kell.

– Idáig önt inkább csak a szakma ismerte. Nem bánja, hogy ezután ön lesz az a pasas, aki a Fradi- sast csinálta?

– Tíz éve vannak köztéri szobraim Magyarországon, és külföldön is egyre több felkérést kapok. Nem hiszem, hogy itthon az emberek csak ezt a szobromat ismernék. Sokan éppen ezáltal ismertek meg, és – bárki, bármit mond – egy művésznek fontos a népszerűség. Szakmai szempontból ez egy városképi jelentőségű alkotás, jelenleg erre vagyok a legbüszkébb. A külföldi, ha az Üllői út felől érkezik a reptérről, ez az első szobor, amit lát. Új része lett Budapestnek, új tér, találkozóhely.

– Minden szobrász álma a köztéri szobor: pénzt és elismerést is jelent. Gondolom, a szakma kellően irigykedik önre.

– Mindig inspirált, ha több irigyem van, mint támogatóm. Ez nem rémiszt meg.

– Stadionépítési láz van itthon. Vállalna más felkérést, készítene szobrot Diósgyőrbe vagy akár az MTK-nak?

– Nem valószínű. Mert bár nem vagyok nagy focirajongó, mégis csak a Fradinak szurkolok – ráadásul nem szeretném magamat ismételni sem.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!