Tavaly ilyenkor a Fradi veretlenül, majdnem 20 pont előnnyel vezette az NB I-es tabellát, most öt vereséggel, négy ponttal lemaradva, a negyedik. Hogy valami nincs rendben a fejekben, annak számos jele volt az elmúlt hónapokban. Talán a legjellemzőbb eset a Vasas elleni nagy rangadó, amelyen az utolsó utáni percig vezető FTC képtelen volt győzni, ráadásul egy durva és teljesen felesleges szabálytalanság után kiállították Christian Ramírezt, mert hátba rúgta a földön fekvő Vasas-játékost. 39 sárga és 4 piros lap a Fradi eddigi mérlege, és bár néha úgy tűnik, a vezérkar is inkább a külső erőkben keresi a gyengébb szereplés okait („nem jogos, hogy mi kettő, míg az ellenfeleink kilenc tizenegyest kaptak” – mondta Kubatov Gábor elnök, aki korábban kezdeményezte például, hogy Kassai Viktor ne vezethessen meccset a Ferencvárosnak), a menedzsment döntött egy sportlélektannal foglalkozó szakember szerződtetéséről. Kárpáti Róbert pszichiáter feladata gyaníthatóan nem Kubatov Gábor lelkivilágának elemzése lesz, sokkal inkább a játékosok fejében kell rendet raknia.
– Október óta foglalkozik a Fradi-játékosokkal, talán már volt elég ideje feltérképezni a csapatot. Mit gondol, mi lehet az idei gyengébb szereplés oka?
– Megváltozott a csapat szerepe az idei bajnokságban. Tavaly, ha döntetlent játszottak, a játékosok már kudarcként élték meg. Gyakorlatilag az első pillanattól kezdve vezették a táblázatot, januárban például már majdnem húsz ponttal. Áprilisra meglett a bajnoki cím, tavasszal valódi tétmeccset már nem is játszottak. Egészen a Partizan elleni BL-selejtezőig, ahol viszont kudarcot vallottak. Szerintem ez volt az a pont, ahol a csapat „megzuhant”, és ezt a hihetetlen sokkot azóta sem sikerült teljes mértékben kihevernie.
– Egyetlen meccsen elmehet egy egész szezon?
– Egy mentálisan erős csapat nem zuhan össze egyetlen kudarctól. Csakhogy a Fradi – legalábbis fejben – nem volt elég erős ahhoz, hogy átvészelje ezt az időszakot.
– Már bocsánat, de egy csapat, amelyiket százmilliókból vásárolnak össze, vagyis elméletben fantasztikus játékosok alkotnak, nem kéne, hogy elviseljen egy ilyen „csapást”?
– A Fradiban kitűnő játékosok is vannak. Igazi karakterek, sőt ikonok. De az ilyen szituációban olyan típusú játékosokra van szükség, mint amilyen egykor Lipcsei Péter volt. Vagy, hogy a maiak közül említsek neveket, mint egy Torghelle Sanyi az MTK-ban vagy egy Lanzafame a Kispestben. Aki képes leüvölteni a többiek haját, amikor szükséges. Ezek igazán jó gyerekek, de legtöbbjükből hiányzik az a fajta jó értelemben vett brutalitás, ami a krízishelyzeteken átsegíti a többieket. Aki például a Vasas elleni meccsen 2-1-es vezetésnél, a 91. percben a középkörben rákiabál a többiekre, hogy „amerre állsz, arra rúgd!”.
– Vagy aki rászól egy Ramírezre, még mielőtt hátba rúgja a földön fekvő Vaskót, ugyanezen a meccsen?
– Ramíreznek, aki ecuadori válogatott, igenis tudnia kell kontrollálni az indulatait, vagy ha nem tudja, akkor meg kell rá tanítani. De igen, az sem árt, ha van valaki a pályán, aki képes lecsillapítani, még mielőtt a csapat hátrányba kerülne miatta.
– Önnek csak „hozott anyagból” kell dolgoznia, vagyis azokkal, akik már jelenleg is a Fradi játékosai, vagy beleszólhat az igazolásokba is?
– Most kezdődik az átigazolási szezon, és azt beszéltük meg a klub vezetőivel, hogy nekem is lehet szerepem az új játékosok némelyikének kiválasztásában.
– Mit fog vizsgálni az újaknál?
– Hangsúlyozom, nem mindegyiknél, de akinek az esetében a klubvezetés igényli, ott egyrészt át kell esnie egy alapos pszichológiai vizsgálaton, mert tudnunk kell, hogyan viselkedik egy ilyen szigorú rendszer szerint működő közösségben. Másrészt azt is meg kell néznünk, alkalmas-e arra, hogy egy Fradiszintű csapatban játsszon.
– Más pszichológiai karakter kell a Fradiban, és más, mondjuk, Pakson?
– Tulajdonképpen igen. Lehet valaki piszok jó játékos, de azt a nyomást, azt az elvárást, azt a népszerűséget nem egyszerű elviselni, amit a Ferencváros jelent.
– Mikorra kell eredményt produkálnia? Úgy értem: mikorra kell bajnok típusú játékosokat letennie az asztalra?
– Mivel ilyen jellegű munka, amit együtt végzünk, korábban nem folyt a játékosokkal, nem várnak tőlem gyors eredményt. A mentális változás egyébként sem olyasmi, mint amikor valakinek fáj a foga, és a fogorvos kihúzza, hogy elmúljon a fájdalom. Ehhez idő kell. Most tartok ott, hogy szerintem sikerült elfogadtatnom magamat a játékosokkal és az edzői stábbal is. Már nemcsak én kérem, hogy szeretnék foglalkozni X vagy Y játékossal, hanem Thomas (Thomas Doll, a Fradi edzője – a szerk.) is szól, hogy ha gondja van valamelyikkel.
– Azért ma még ritkaság, hogy egy csapat saját pszichológust alkalmazzon, mit gondol, miért esett önre a Fradi választása?
– Valószínűleg Szilágyi Áron második olimpiai aranya elég sokat nyomott a latban. Azt is tudták, hogy nekem nemcsak orvosi, hanem valódi sportmúltam is van, hiszen mielőtt Áronnal elkezdtem foglalkozni, én is vívtam. Emellett elvégeztem az MLSZ edzőképzőjét, van edzői licencem is. A vezetőket talán ez győzte meg. Az edzőket viszont az, amikor egy edzésen bevettek maguk közé cicázni, és kiderült, hogy nem áll tőlem távol az, hogy levegyek egy középmagas labdát.
Dr. Kárpáti Róbert
pszichiáter, neurológus, a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház Pszichiátriai Centrum vezető főorvosa, a Magyar Pszichiátriai Társaság Sportlélektani szekciójának társelnöke. Szilágyi Áron olimpiai bajnok mentális felkészítője volt a 2012-es londoni és a 2016-os riói olimpiára. Számos egyéni sportoló mellett dolgozott a vívóválogatottal, a férfi kézilabda- válogatottal, a női kosárlabda-válogatottal. Korábban versenyszerűen vívott, ma főleg focizik. 51 éves, két lánya és egy fia van. 
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!