Könnyű lemondani az Üvegtigris büfé bevételéről - Ezt már nézni sem lehet

Rögvest elindult a találgatás. A klub hűséges szurkolói egy pillanatig sem vesztették el humorérzéküket, egyikük így kommentálta az esetet egy közösségi oldalon: „Egy komoly névtelen bejelentés érkezett, miszerint ürgebőrbe varrt pingpongütőkkel felfegyverzett nyugdíjasok le akarják rombolni a Salgótarjáni úti pálya fedett lelátóját.”

A Vasárnapi Hírek újságírójának sikerült betekintenie az említett rendőrségi határozatba. Ebben nem esett szó sem ürgékről, sem megvadult nyugdíjasokról (magát a mérkőzést „normál kockázatúnak” nevezi a határozat), de megemlíti, hogy a klub a mérkőzést megelőző napon jelentette be a találkozó tényét, és hogy a Salgótarjáni úti pálya nem alkalmas nézők fogadására.

Minthogy a média sem akkor, sem azóta nem számolt be feldühödött MTK-szimpatizánsok tüntetéséről a Hungária körút (Salgótarjáni út) környékéről, feltételezhető, a kék-fehér drukkerek simán beletörődtek abba, hogy nem láthatják kedvenceiket, amint öldöklő mérkőzésen 2-1-re legyűrik a balmazújvárosi kamillistákat. Joggal merül fel viszont a kérdés: mi is történt valójában?

Az MTK-nak nincs saját pályája, bajnoki mérkőzéseit a Bozsik-stadionban játssza. Bonyolítja a dolgot, hogy a női csapat BL-meccse miatt a klub korábban kérte a pályaválasztói jog felcserélését, amibe a Balmazújváros és az MLSZ is beleegyezett. Az MTK valószínűleg már a kérés pillanatában tisztában volt vele, hogy nem Kispesten fogja lejátszani a Ligakupa-meccset, hanem inkább valahol máshol. Ennek rém egyszerű oka volt: a Salgótarjáni úti pályáért egy fillért nem kellett fizetni, míg az „albérletért” milliós nagyságrendű díjat számol fel a tulajdonos.

Az MLSZ versenykiírásában a következő szerepel: „A kupamérkőzéseket a bajnoki év teljes időtartama alatt az MLSZ Infrastruktúra Szabályzatának megfelelő, a pályaválasztó sportszervezet bajnoki besorolásával megegyező osztályú stadionokban (pályákon) kell lebonyolítani, amely stadionoknak (pályának) az MLSZ hitelesítésével kell rendelkezniük.” Kétséges, hogy a klub számára épp a mérkőzést megelőző nap délutánján vált volna világossá, a Salgótarjáni úti edzőpálya – gyönyörű, ipari környezete ellenére – sem alkalmas a kupamérkőzés lebonyolítására. Sokkal valószínűbb, hogy „megúszásra” játszottak. Mivel pénzt nem akartak fizetni egy olyan meccsért, amelynek bevétele nagyjából megegyezik az Üvegtigris nevű büfé hétköznapi forgalmával, a hatósági tiltás mögé bújtak.

A nagy kérdés, hogy lehet-e kárhoztatni ezért a klubot?

Ha a Ligakupa presztízse felől közelítjük a kérdést, akkor aligha. Képzeljük el a magyar bajnokság presztízsét, osszuk el öttel, és megkapjuk a Magyar Kupáét. Aztán végezzünk újabb műveleteket, melyek végén ott figyel a nulla – és akkor járunk a Ligakupánál. Persze nem mindenhol van ez így. Franciaországban vagy Angliában a Ligakupa rangos sorozat, amelynek győztesét megsüvegelik, a meccseken pedig úgynevezett nézők ülnek a lelátókon.

Általában sokan.

Persze nem annyian, mint egy átlagos bajnokin, de azért mégis. Ami a magyar kupasorozatot illeti: a nézők legtöbbször távollétükkel tüntetnek. A Fradi vadonatúj arénájában például a két utolsó Ligakupa-meccsen alig voltak ötszázan. Máshol még ennél is kevesebben. Mondhatjuk persze, hogy egy átlagos bajnokin sincsenek sokkal többen, de ez nem igaz. A májusban átadott új debreceni stadionban például az első öt bajnokin csaknem 18 ezren voltak. Összesen. Sorrendben pedig: 6053 (Puskás Akadémia), 3930 (Haladás), 2546 (Pécs), 2283 (Kecskemét) és 2600 (Honvéd). A tavalyi bajnokcsapatról beszélünk.

Az MTK-nak ma már legendásan kevés szurkolója van, egy átlagos bajnokin alig kétezren ülnek a lelátókon, a kupameccseken néhány százan. Jó esetben. De hasonló a helyzet egy Honvéd, egy Paks vagy egy Kaposvár esetében is, nem beszélve a miniszterelnök kedvenc csapatáról. Felcsúton a szülőkön és néhány falubelin kívül általában csak vendégszurkolók ülnek a lelátón. Idősebbek talán még emlékeznek a Vidi 1984–85-ös menetelésére az UEFA Kupában. Az akkori csodacsapat szinte mindig telt ház előtt játszott Fehérváron. Idén nagyon megy a Vidinek, egymás után tíz meccset nyert meg.

A csapat honlapján nemrég az alábbi közlemény jelent meg: „A szakadó eső ellenére is átlag feletti nézőszám a Vidi–Újpesten. Az OTP Bank Liga 7. fordulójában, szakadó esőben megrendezett Videoton FC–Újpest FC bajnoki mérkőzésen, a különböző sajtóorgánumokban megjelent és a Sport Televízióban elhangzott adatokkal szemben, a Sóstói Stadionban, a beléptetési információk alapján 4335 volt a hivatalos nézőszám. Köszönjük minden kedves szurkolónknak, akik a zord időjárási körülmények ellenére a helyszínen buzdították a csapatot!” Tegyük fel hát a kérdést: mi végre van profi labdarúgás Magyarországon? Az ugyanis világos, hogy nem a nézőkért. És főleg nem a nézőkből.

Egy, a Figyelő című lapban két évvel ezelőtt megjelent elemzés számai nagyjából ma is érvényesek. E szerint a jegybevétel a klubok költségvetésének alig 3–12 százalékát adják, míg egy jól menő külföldi klub esetében ez az arány több mint 30 százalék. Az erősen túlárazott televíziós bevételek is legfeljebb csak 25 százalékot tesznek ki.

Itthon a költségvetés legalább felét a tulajdonosoknak kell saját forrásaikból vagy kölcsönökből betolniuk, mert elegendő kereskedelmi bevétel és nézőszám híján másként nem lenne működőképes egyesület az élvonalban. Eközben a mérkőzések megrendezése – saját pályán is – több százezer forintba kerül (és ez igaz a jobbára totális érdektelenség mellett zajló Ligakupa küzdelmeire is. Vagyis azt a keveset, amit a magyar pályákon a közönség behoz, jórészt fel is emészti a rendezés – írta a Figyelő. Ehhez mi csak annyit tennénk hozzá: a saját források sokszor közpénzt, adóátirányítást jelentenek; vagyis a magyar profi labdarúgás – és ez ma már közhely – elsősorban államérdek.

Ehhez képest valóban nem nagy ügy, hogy a nézőket be sem engedik a meccsekre.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!