„A gól, az nagyon hiányzott a Vidiből” – írta finoman egy internetes hírportál a BATE Boriszov elleni Európa Liga-találkozó után. Kétségtelen, hiányzott a gól is, de sok mindent nélkülözött még a 2-0-s vereséget szenvedő fehérvári csapat és valamennyi szurkoló, aki futballt remélt a hat év után újra EL-csoportkörös – s e jókora szünetet követő ismétléssel a hazai mezőnyből messze kiemelkedő – magyar képviselőtől.
Mondjuk, jó lett volna néhány védekező mozdulat akkor, amikor a születése szerint brazil, ám magyar válogatott Viniciust úgy játszotta át a fehéroroszok finn felfedezettje, Tuominen, mintha hordót kerülgetett volna. Meg akkor is, amikor közelben-távolban nem akadt ember a fejelő Filipenko körül. Ugyancsak elkélt volna némi elgondolás és gyorsaság, mivel a Vidivé rövidült Videotonban aggasztó ínség mutatkozott fantáziából, és a magyar csapat játéka vontatott volt, akár az utazás Székesfehérvártól Budapestig a minden állomáson és megállóhelyen megálló személyen.
Ez az EL-bemutatkozás több szót nem érdemel. Figyelemre méltó viszont az, ami az 1985- ben UEFA Kupa-döntőt játszó Videoton ragyogó európai szériájáról utólag kiderült: hogy tudniillik a Parc des Princes-ben – 4-0-s vezetés után – 4-2-re legyőzött PSG nem is volt különösebben számottevő csapat. Ami azt illeti, tényleg csak nyolc francia válogatott labdarúgót vonultatott fel, igaz, Jeannol csupán egyszer, míg Lemoult kétszer szerepelt a nemzeti együttesben. Ám Fernandez minden idők legjobb francia – és nem francia – középpályás négyeseinek egyikében játszott Tiganával, Giresse-szel, Platinivel, Rocheteau pedig e játékosok előtt futballozott a csatársorban. Nem különösebben rosszul: imént említett társaival 1984-ben – tehát a Videotonmenetelés kezdetének évében – Eb-aranyérmet nyert, míg 1982-ben és 1986-ban a legjobb négy között volt a világbajnokságon. De még nincs vége, mert Rocheteau mellett az a Szafet Szusics játszott elöl, akit a délszláv labdarúgás valaha volt legnagyobbjai között emlegetnek, és a PSG örök legendája a klubban nem csak úgy letudott tíz esztendejével, 287 bajnoki meccsével. A fiatalabbak kedvéért említem: ha a virtuóz Szusics ma lenne, mondjuk, huszonöt éves, akkor Cavani valószínűleg kiszorulna a párizsi csapatból, pedig az uruguayi center sem gyenge, sőt.
Az ilyen állítást persze nem lehet bebizonyítani, az viszont fix: a BATE Boriszov tudása meg sem közelíti a hajdani „halovány” PSG-ét. Mégis: több mint három évtizede háromszor nyert a Videoton a párizsi együttes ellen – a fehérvári visszavágót a köd miatt újra kellett játszani –, most meg a második félidőben már valamirevaló támadást sem vezettek az első szakaszban is botladozó fehérváriak a fehérorosz riválissal szemben. Magam még a Boriszovot sem nevezném gyengének.
Nem feltétlenül azért, mert annyira jó, hanem, mert mit mondhatnék akkor a „Vidiről”?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
