Végkifejlet kezd körvonalazódni a kajak-kenu sportban, mert úgy tűnik, a londoni olimpia legsikeresebb szövetségi kapitányának, Storcz Botondnak inog a széke.
Az „újítók” arra hivatkoznak, hogy a sportágnak nincs szüksége közös vezetőre, vagyis szövetségi kapitányra, úgy gondolják, az lenne a legjobb, ha a női szakágnak, a férfi kajaknak és kenunak külön-külön felelőse lenne, és a jövőben ők döntenék el, hogy kik vehetnek részt a világ- és Európa-bajnokságon, valamint az olimpián. Nem jó belegondolni, hogy milyen feszültség forrás buggyanhat a felszínre a rivális klubok és edzők között. Éppen ezért itt álljunk meg egy szóra. Érdemes visszatekinteni a kajak-kenu sport múltjára: az 50-es évek végétől, általában hosszabb időre, mindig egy olyan szakember töltötte be ezt a posztot, akinek a nevéhez kiváló eredmények fűződtek. Elsőként a legendás Granek István, aki vezető edzőként ugyanazokkal a jogosítványokkal rendelkezett, mint most a szövetségi kapitány. 1970-től Péhl József lett a főnök, őt 1977-ben már szövetségi kapitányként Parti János követte. 1989-ben Vajda Vilmos, majd 1997-től 2009-ig Angyal Zoltán vette át a tisztséget, és a magyar kajak-kenu sport négy ciklusban a legsikeresebb hazai sportágnak bizonyult az ötkarikás játékokon. Angyal után 2008-ban jött Storcz Botond, a háromszoros olimpiai bajnok, aki először csak egyéves próbaidőt kapott, de mivel az általa irányított magyar válogatott kiválóan szerepelt, négy évre lett szövetségi kapitány.
Akik változtatni akarnak, arra hivatkoznak, hogy nem Storcz Botond menesztéséről van szó, hiszen szeptember 30-án egyébként is lejár a szerződése. A feszültség előszele azonban már érződött, hiszen óriási hullámokat vert az olimpiai válogatás és a különböző csapathajók összeállítása. Azt mondják, nem könnyű ember, de az is igaz, hogy döntései jók voltak, mert például a női négyes összeállítása miatt kitört viharnál ragaszkodott az elképzeléséhez, és ennek eredményeként húsz év után ismét olimpiai bajnokok lettek a lányok. Szinte cunamit idézett elő a férfi kvartett kijelölése, amely végül toronymagasan igazolta a kapitány bizalmát, hiszen épp hogy lecsúszva az aranyéremről, ezüstérmesek lettek.
Megkerestük Storcz Botondot, hogy kikérjük a véleményét. „Nagyon rosszul esett, hogy a szabadságom idején a sajtóból kellett értesülnöm a várható változásról, amely ezek szerint az utánpótlással foglalkozó sikeres szövetségi kapitányt, Hüttner Csabát is érintheti, hiszen az ő megbízatása is lejár szeptember 30-án. A konkrétumok ismerete nélkül nem tudok és nem is akarok véleményt mondani, bár önmagukban a szakmai viták általában nem vezetnek átszervezéshez. Novemberben lesz egy rendkívüli közgyűlés, amelyen ha nem is a személyemről, de az elvekről megállapodhatnak, a végső döntést a tavasszal sorra kerülő tisztújító közgyűlés hozhatja meg. Most úgy tudom, hogy márciusig Hüttner Csabának és nekem is meghosszabbítják a szerződésemet. Addig is végzem a feladatomat, bár nem titkolom, szeretném, ha a négy évvel ezelőtt megkezdett munkámnak lenne folytatása.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
