Nehéz megfelelő szavakat találni Sepp Blatterre, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA elnökére. A brit Daily Mail például „önelégült zürichi törpének”, a szintén brit Guardian pedig „az elmúlt évszázad legsikeresebb vértelen diktátorának” nevezte. Ám nem mindenki mer szemtelenkedni a nagyhatalmú futballfővezérrel. Sőt!
A dominikai szövetség elnöke, Osiris Guzman a FIFA legutóbbi közgyűlésén nemes egyszerűséggel Jézus Krisztushoz, Nelson Mandelához és Winston Churchillhez hasonlította imádott főnökét. Csak zárójelben: Guzman volt az, akit a FIFA egy hónapra eltiltott minden, labdarúgással kapcsolatos tevékenységtől, mert 2011-ben benne volt az elhíresült szavazatvásárlási ügyben. Ugyanezen az ülésen a trinidadi szövetség vezetője „a labdarúgás atyjának” titulálta Blattert, míg Issa Hayatou, az afrikai konföderáció elnöke a teljes kontinens támogatásáról biztosította. Pedig – és ezt a FIFA-delegátusok általában elismerik – Blatter 17 éves elnökségét számos botrány és vizsgálat „színesítette”. Köztük az imént már említett 2011-es elnökválasztási kampány, valamint a katari és az oroszországi világbajnokság helyszínének kijelölése körüli vesztegetés. Utóbbival kapcsolatban legalább a delegátusok felét meggyanúsították. Hiába.
A 79 éves Blatter, aki jövő pénteken készül megkezdeni ötödik terminusát a nemzetközi szövetség élén, mégsem alszik nyugtalanul. Egyetlen kihívója maradt, Ali bin Al-Hussein, a jordán király öccse, miután a holland Michael van Praag és a portugál világsztár Luis Figo visszalépett. Ők pontosan tudják, hogy működnek a dolgok a FIFA-nál. Blatter választási kampányára nagyjából annyit költhetett, mint egy amerikai elnökjelölt – azzal az apró különbséggel, hogy Blatter nem a saját vagy támogatói, hanem a FIFA pénzét költötte.
Volt mit. Mert hát adott a világ egyik leggazdagabb és legkevésbé átláthatóan működő nonprofit szervezete, amely több mint 6 milliárd dollárral, vagyis 1660 milliárd forinttal gazdálkodik, miközben a játékok pénzdíjaira „mindössze” 358 milliót költ – írja a Bloomberg, amely nemrég hosszú, elemző cikket közölt a FIFA működésének anomáliáiról. A bevételek nagy része a televíziós jogokból és a szponzoroktól érkezik. Olyan moguloktól, mint a Coca-Cola és az Adidas. 475 fizetett alkalmazottjának egyetlen feladata egy négyévenként megrendezett verseny lebonyolítása. Eközben persze a FIFA szabályalkotó és végrehajtó szervezet, amelynek 209 nemzeti tagszövetsége (ez 16-tal több, mint ahány állam tagja az ENSZ-nek) és hat regionális szövetsége van.
Hogy megértsük, miért fontos a tagok száma, ismernünk kell a FIFA döntéshozatali mechanizmusát. A lényeg: minden tagszövetségnek – az adott ország lélekszámától függetlenül – egy szavazata van. Vagyis az ötezres, történelme során két mérkőzést nyert Montserratnak éppen akkora beleszólása van abba, ki legyen a szervezet elnöke, mint az ötszörös világbajnok, 200 milliós Brazíliának. És itt jön Blatter trükkje: a FIFA második legnagyobb kiadása az évi 1,56 milliárd dolláros „Szolidaritási Program”, amelynek keretében a szegényebb tagországok olyan javakhoz juthatnak hozzá, mint egy felújított futballpálya, néhány öltöző vagy az elnök új irodája. Képzeljünk el egy igen szegény afrikai vagy ázsiai országot, amelynek labdarúgóelnöke hirtelen dollármilliókat költhet saját hatalma bebetonozására, miközben persze csurran-cseppen az utánpótlás-nevelésre is. A labdarúgás aranykönyvének lábjegyzetében sem található Kajmán-szigetek szövetsége például új irodaházat, a válogatott pedig gyönyörű stadiont kapott a FIFAtól, azon egyszerű oknál fogva, hogy a sziget labdarúgó-szövetségének vezetője, Jeffrey Webb a 40 tagot tömörítő Észak- és Középamerikai, Karibi Labdarúgó-szövetségek Konföderációjának is teljhatalmú ura.
A nemzeti szövetségek – Blatter javaslatára – évente 250 ezer dollárt kapnak, és idén még plusz félmilliót a tavalyi vb bevételéből. A tagok ezen felül különféle jogcímeken kérhetnek támogatást a Blatter vezette testülettől. A helyi vezetők előtt pedig ott a fényes FIFA-karrier lehetősége, 300 ezer dolláros éves fizetéssel, plusz 500 dolláros napidíjjal, amennyiben a szervezet ügyeiben járnak el. És ki tudja, milyen reformokat vezetne be egy új elnök?
A Transparency International társalapítója, Michael Hershman két hosszú tanulmányt is szentelt a FIFA belső működésének. Maga az elnök köszönte szépen a munkát, majd jó mélyen elsüllyesztette azt a fiókjába. „Ami engem leginkább lenyűgözött, az a mély meggyőződés volt, hogy ők feddhetetlenek, önállóak és nem érdekli őket, ki mit gondol róluk” – mondta Herschmann, aki figyelmeztette az elnökválasztásra készülő delegátusokat: „Ez a szavazás a legfontosabb lesz a FIFA történetében. Ha Blatterel folytatják, meg is érdemlik, amit kapnak.”
Joseph Blatter
• 1936-ban született a svájci Matterhorn hegycsúcs közelében fekvő Visp városkában, ahol ma egy iskola viseli a nevét. Vegyi üzemben dolgozó édesapja a lehető legjobb nevelést adta mindhárom Blatter gyereknek. Sepp üzleti adminisztrációt és közgazdaságtant tanult, miközben esküvői éneklésből kereste a kenyerét. Amatőr focista is volt, állítása szerint szezononként húsz gólt vágott. Volt sportújságíró, később bekerült az első osztályú Neuchatel Xamax focicsapatának elnökségébe. Így indult sportvezetői karrierje. Részt vett az 1972-es müncheni és az 1976-os montreali olimpia szervezésében, majd a FIFA-hoz került. Először az afrikai ügyekkel foglalkozott, majd kitűnő kapcsolatteremtő képességének és nyelvtudásának köszönhetően (még a FIFA-ban sem beszél mindenki spanyolul, franciául, olaszul, angolul és németül egyszerre) egyre magasabbra emelkedett, míg eljutott a főtitkári, majd az elnöki pozícióig. Működését korrupciós ügyek és magánéleti botrányok kísérték, de Blatter mindent túlélt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!