Nemrég érdekes lelet bukkant elő a Pancho Aréna gyepszőnyegéből. A Felcsút–MTK bajnokin a tizenhatoson belül találtak rá a meredező vaskampóra. Szerencsére senkinek nem esett baja, a játékosok és bírók a karbantartók segítségével kihúzták a pálya méregfogát (jaj…), mehetett tovább a játék.
Mindez csak arról jutott eszembe, hogy a mifocink.hu című internetes portál kiszámolta, nyár óta egyetlen utánpótlás- mérkőzést sem rendeztek a tavasszal átadott stadionban. Elnézve a vaskampót, igazat kell adnom az üzemeltetőknek: nem várható el a srácoktól, hogy vastüskéket kerülgessenek meccsközben a pályán. Igaz, más meccseket rendeztek (bajnokit, magyar–angol parlamenti derbit stb.), de az utánpótlás fellegvárában utánpótlásmeccset nem. Az internetes lap kérdésére, hogy ez miért van így, az akadémia a legszebb, hetvenes éveket idézve az alábbiakat közölte: „A Puskás Akadémia mind szerkezetileg, mind infrastrukturálisan is az utánpótlásért van. Ennek szellemében lép pályára egyre több akadémistánk az NB I-ben és alakítottunk ki egy Európában is pazar feltételrendszert fiataljaink számára. A Panchóban így pályára lépni érdem. Amiért akadémistáinknak meg kell küzdeni… Kiváló pályarendszerünknek köszönhetően, amit akadémistáinknak folyamatosan fejlesztünk, minden korosztályos csapatunk a lehető legjobb körülmények között készülhet és játszhat…”
A Pancho Aréna gyepszőnyege egyébként is különleges. Eső hatására úszómedencévé alakul át. Pedig nem volt olcsó. (Mint ahogy a Fradi-pályáé sem – bizonyára emlékeznek még a Chelsea elleni nyitó meccsre, amikor a játékosok akkurátusan taposták vissza a felgyűrődő gyepdarabokat.)
Az, hogy az utánpótláscsapatokat nem engedik rá a gyepre, nem újdonság. Sok csapatnál, mint a hímes tojásra, úgy vigyáznak a fűre. Néhány helyen a nagycsapatot is inkább a műfűre száműzik, csak hogy a hétvégi bajnokin használható legyen a pálya. A fű drága. És macerás a karbantartása. Nem véletlen, hogy az MLSZ pályaépítési programjában is főként műfüves pályák készülnek.
Egy műfüves kispálya 30, egy nagypálya 145 millióba kerül. A füves pálya ennek akár kétszerese is lehet. Ráadásul utóbbit naponta kell gondozni. A műfüves pályát telepítő egyesületek és önkormányzatok csak az átadás után szembesülnek a ténnyel, hogy a műfű is igényli a karbantartást. Sőt! Egy pályát átlagosan hétévente még akkor is „nagygenerálnak” kell alávetni, ha megfelelően gondozzák. Ez azt jelenti, hogy tizenöt év alatt minimum kétszer ki kell cserélni a műfüvet, 3-4 évente pedig a gumigranulátumot – írta meg néhány évvel ezelőtt a HVG. Ha nem teszik, a pályák inkább fognak kiégett libalegelőhöz hasonlítani, mint focipályához. A „minden falunak legyen saját pályája” mozgalom hőskorában telepített műfüves stadionok többsége ma éppen ilyen. Tudniillik az egyesületeknek és az önkormányzatoknak már nincs pénzük a karbantartásra; egyszer volt, akkor kifizették az önrészt, azután kalap, kabát.
Pedig tudunk mi füves pályát is építeni. Két évvel ezelőtt egy magyar cég telepíthette a lengyelországi Európa-bajnokság két stadionjának gyepszőnyegét is. Wroclawban és Poznanban azóta sem volt panasz a fűre.
Egy neve elhallgatását kérő sportorvos a Vasárnapi Híreknek elmondta: a műfüves pályák terjedésével egyre több labdarúgó fordul hozzá mozgásszervi panaszokkal. A rossz állapotú műfű hosszú távon kártékonyabb, mint a kopogósra száradt füves pálya. Ráadásul egy rosszul sikerült becsúszás vagy egy esés égési sérüléseket okozhat. De hiába mondják. A műfű – úgy tűnik – nagyobb biznisz, mint a rendes gyep, focipályáknak pedig épülniük kell, méghozzá minél többnek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!