Kevés emberről neveznek el még életében általános iskolát. Grosics Gyula a kivételek közé tartozott, de aligha akad olyan polgára az országnak, aki elvitatta volna ennek jogosságát. Az Aranycsapat kapusa egy évvel az újbudai névadó után így nyilatkozott erről az Origónak: „Ha volt balsiker a pályafutásom alatt, akkor a gyerekek szeretete ezt feledteti velem.”
Milyen különös, hogy a sportsajtóban csak Fekete Párducként – ő viselt először csak fekete mezt – emlegetett kapus legfájóbb emléke, az 1954-es elveszített berni vb-döntő még az 1953-as londoni 6-3, angolok elleni győzelem boldogságát is elnyomta – miközben nekünk, magyaroknak ez a győzelem jelenti mindazt, amit úgy hívnak: labdarúgás.
Merthogy más, igazán nagy siker, amúgy, azóta sincs. A vereség után hazaárulással vádolták, egy évtizedre vidékre, Tatabányára száműzték. Szeretett volna a Ferencvárosban védeni, de nem engedték, így 1964-ben szögre akasztotta cipőjét. Érdekesség: 2009-ben a Fradi leigazolta.
A 86-szoros válogatott, olimpiai bajnok Grosics Gyula edzőként, vállalkozóként élt, kipróbálta magát politikai pályán is, de idegenül mozgott a terepen. A Nemzet Sportolója a VH-nak a múlt héten még leadta tippjét az idei, brazíliai labdarúgó-világbajnokság győztesére. Nagy kedvenceit, a brazilokat várta az első helyre, nem leírva a spanyolokat. Rossz egészsége, gyönge szíve és tüdeje miatt régóta kezelték, három infarktust is túlélt. A Fekete Párduc 2014. június 12-én ismét kórházba került. A következő napon elhunyt. Nyolcvannyolc évet élt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
