A Forma–1 „óvodájának” tartják a gokartot. A mai F–1-es menők, szinte kivétel nélkül, ebben a miniosztályban aratták első sikereiket. A jelenlegi magyar mezőny egyik legkiválóbb versenyzője a 17 éves, harmadikos gimnazista ifj. Tóth Péter, aki sorozatban nyeri a versenyeket. Idén részt vehetett a Rotax világdöntőn az Egyesült Arab Emirátusokban, ahol 57 ország bajnokai és legjobb versenyzői közül 72-en álltak rajthoz, és ebben a fantasztikusan erős mezőnyben a 18. helyen végzett.
– Miként került a miniautóba?
– Szinte az anyatejjel együtt szívtam magamba a benzingőzt, mert édesapám raliversenyző volt, mindig körülötte lebzseltem. Mégis egy barátunk beszélt rá, mondván, az ő fia is gokartozik. Ennek köszönhetően kerültem a pályára, ahol minden előképzés nélkül beülhettem egy kis gokartba, amelyben megéreztem e sportágnak a szépségét, és néhány edzést követően életem első gyerekversenyét megnyertem. Ekkor 11 éves voltam.
– És a folytatás?
– Szinte versenyről versenyre javultam, és 15 évesen már a felnőttek között indulhattam. Most már felnőtt magyar bajnok vagyok, és idén megnyertem a közép-kelet-európai bajnokságot is.
– Száguldó apróságnak tűnik a gokart. Mit tud elmondani erről a „csöppségről”?
– Először is, hogy igen drága. Az én kategóriám a Rotax DD2-es, kétsebességes, 34 lóerős, és ha az ember odalép a gázpedálra, igencsak elszabadulnak még ezek a csekély lóerők is. Áttételtől és a pályától függően elérhetjük helyenként a 120 kilométeres sebességet is, de egy repülőtéren rendezett versenyen akár 150 kilométerre is felgyorsulhatunk.
– Milyen tervek foglalkoztatják?
– Elsősorban az iskola, mert jövőre jól szeretnék érettségizni, ezért elképzelhető, hogy idén kevesebbet fogok versenyezni, mert tovább szeretnék tanulni. Ami meg a Forma–1-et illeti, az álmok álma, de nem tudok akkorát álmodni, vagyis annyi pénzt összegyűjteni, hogy bármilyen formulaosztályban versenyezzek. Persze soha ne mondd azt, hogy soha…
– Mi kell ehhez a sportághoz?
– Ugyanaz, mint a háborúhoz: pénz, pénz, pénz. Meg bátorság, jó reflexek és persze olyan háttér, amelyet egyelőre még édesapám és a klubom biztosítani tud.
– Térjünk vissza a világdöntőre. Mit kell tudni erről a viadalról?
– Vannak elő- és reményfutamok, időmérő edzés, végül a döntő, amelybe bekerülni óriási dolog. Legfontosabb az egyenlő esélyek biztosítása, mindenki azonos gokarttal indul. Egyébként én voltam a döntőben a legfiatalabb.
– Van „cipőkanala”?
– Ezt mire érti?
– Magasságát látva igencsak nehéz lehet beülni ebbe az apró „szekérbe”.
– Való igaz, nem könnyű, mert 183 centi vagyok.
– A testsúly befolyásolja az esélyeket?
– Meghatároztak egy alsó határt, aki azt nem éri el, annak a gépét ólomsúlyokkal nehezítik. Mivel csak 66 kiló vagyok, némi ólmot én is fuvarozok.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
