Szinte mindenkiben meghűlt a vér, amikor a londoni olimpián, az Izland elleni kézilabda-mérkőzésen 14 másodperccel a rendes játékidő lejárta előtt, egygólos szigetországbeli vezetésnél hétmétereshez jutottak az izlandiak.
Veszve van minden, gondolták keserűen a magyar szurkolók. Egyetlen ember őrizte meg a hidegvérét, a 219-szeres válogatott kapus Fazekas Nándor, aki hárított és kipattanóból Lékai kiegyenlített. Ezt követően kétszeri hosszabbítás után drámai küzdelemben egy góllal megvertük régi „mumusunkat” és a legjobb négy közé jutottunk.
„A videofelvételeken megfigyeltem, hogy az izlandiak általában jobbra lövik a labdát – mondta Nándi lapunknak –, szóltam is a fiúknak, hogy erre az oldalra fogok koncentrálni, bár azt is hozzátettem, ha mégis balra megy a labda, akkor nincs mit tenni.”
– Sikeres védéseinek nagy szerepe volt abban, hogy a magyar válogatott ilyen bravúrosan teljesített az ötkarikás játékokon. Azután jött a meglepetés: az olimpiát követően bejelentette, lemondja a válogatottságot és már csak a Veszprém csapatában fog szerepelni. Miért döntött így?
– Tizenegy éves koromtól vagyok igazolt játékos és tavaly betöltöttem a harminchatot. Én mindent alárendeltem a kézilabdának, ezért az elmúlt huszonöt évben nagyon kevés időt tölthettem a családommal. Három fiam van, ezután a családra akarom helyezni a fő hangsúlyt. De ha ne adj isten, végszükségben „be kell ugrani” a válogatottba, akkor természetesen számíthatnak rám.
– Gyermekkorában sportiskolába járt, ahol a foci és kézilabda volt a fő sportág.
– Mindkettőbe belekóstoltam, ám kézzel jobban ment a labdakezelés. Magasságommal már akkor kilógtam a sorból, így testnevelő tanárom átlövőt akart faragni belőlem. Azután jött a „sorsszerű” véletlen, az egyik mérkőzésünkre a tartalék „portás” nem érkezett meg és beállítottak a kapuba. Eleinte bizony igencsak fájdalmas időszakot éltem át, mert nagyot üt a labda. Egy idő után azonban jó reflexeimnek köszönhetően egyre sikeresebb lettem és már az sem zavart, hogy nem én dobom a gólokat. Tizenegy éves koromban lettem igazolt játékos Lajosmizsén. Pár év után Veszprémbe kerültem, ahol viszont nagyon sok kapus volt előttem, ezért kölcsönadtak a Dunaújvárosnak, ahol megismerkedhettem az NB I légkörével.
– A kapusokat bátor embereknek tartják, mondván furcsa alkatok, akik élő céltáblának állnak.
– Ez elég finom megfogalmazás, ennél erősebb kifejezéseket is szoktak használni. Nem véletlenül, mert bizony néha egy-két méterről találnak el minket, úgy 100-120 kilométeres sebességgel jövő labdákkal. De az évek során az ember szervezete hozzászokik ehhez a megterheléshez, és én már úgy vagyok vele, mintha teniszlabdával dobnának meg. Persze azért súlyos sérüléseket is be lehet szerezni.
– Türelmes ember, hiszen éveken keresztül közismert tehetsége ellenére másodhegedűs szerepkörre volt ítélve a Veszprém csapatában.
– Nem mondom, sokszor fájt, hogy csak perceket kaptam, de erős bennem a versenyszellem, talán ennek következtében vettem vándorbotot a kezembe és elmentem Németországba, ahol három csapatnál is megfordultam. Nagyon büszke vagyok, hogy az egyik legnevesebb csapat, a Gummersbach is felfigyelt rám és leigazolt. Öt év után tértem haza és azóta megtaláltam a helyemet a veszprémi együttesnél.
– Furcsa kettősségnek tűnik, hogy a másodhegedűs szerepkör mellett a válogatottnál vitte a prímet.
– Nincs ebben semmi meglepő, a klubomnál a külföldi sztárok mögé szorultam, míg a nemzeti csapatban bebizonyíthattam tudásomat.
– Néhány nap múlva kezdődik Spanyolországban a világbajnokság, de ezen már nem vesz részt. Mit vár az utódoktól?
– Az olimpián is bebizonyítottuk, hogy van bennünk tartás, és bízom abban, hogy minimum a nyolc közé jut a csapatunk.
– A londoni negyedik hely után ez nem túl szerény elvárás?
– Hallatlanul erős a nemzetközi élvonal. Arra gondolok, hogy a selejtező erőssége miatt Londonba olyan válogatottak sem jutottak ki, amelyek akár a dobogót is elérhették volna.
– Kit tart a legnagyobb esélyesnek a mostani világbajnokságon?
– A különböző nemzeti válogatottak összetételét látva úgy ítélem meg, hogy a legkisebb változás az olimpiai bajnok franciáknál van, ők szinte együtt tartották a londoni csapatukat, ezért én rájuk voksolnék.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!