– Ha nem nyerik meg, forradalom lesz – mondja L.
Mármint a brazilok a világbajnokságot, de ezt hozzá sem kell tennie, mert ugyan mi másról is beszélhetne egy megszállott focirajongó a nyitó meccs napján?
Az viszont újdonság, hogy L.-t nemcsak a mérkőzések érdeklik, hanem a vb társadalmi-gazdasági hatásai is. Ez a brazilok érdeme, azoké, akik évek óta zajosan tiltakoznak a rendezés ellen, mondván, inkább kórházakat, iskolákat és utakat kellene építeni, nem futballstadionokat, a brazil állam 14 milliárd dollárja (átszámítva csaknem 3200 milliárd forint) pocsékba megy.
Pedig amikor 2007 őszén bejelentették, hogy a FIFA Brazíliának ítélte a rendezés jogát, még önkívületben ünnepeltek az emberek – legalábbis így láttuk a tévéhíradókban. Az ötszörös világbajnok, futballmániás Brazília tökéletes választásnak tűnt. Ugyan ki számított heves ellenállásra éppen itt?
Persze nem úgy van, hogy azóta minden brazil utálni kezdte a világbajnokságot. A többség inkább kivárja, mit kap a pénzéért. Ha Brazília világbajnok lesz – mert ez az elvárás –, akkor drága a mulatság, de megéri. Ha nem, akkor megjósolhatatlan, hová vezet a csalódottság – még az sem kizárt, hogy bejön L. tippje.
A Seleção játékosai nyilván érzik ezt a nyomást. Hogy képesek lesznek-e ekkora teherrel a vállukon játszani, méghozzá – mert ez is elvárás – szellemesen és könnyedén? A horvátok elleni kínkeserves 3-1 megmutatta, hogy irdatlan nehéz a dolguk.
De van itt még valami fontos, amiről alig hallani. A dél-amerikai ország, amióta 1985-ben megszabadult a katonai diktatúrától, szédítően fejlődik. Különösen az utóbbi két évtizedben példátlan összegeket költöttek egészségügyre, oktatásra, infrastruktúrára – nagyságrendekkel többet, mint a futballra. Brazília jobban teljesít, és ez nem üres lózung. Nem a hírhedt nyomornegyedek, a favelák népe tüntet. Az elégedetlenség bázisa a középosztály.
Nem a krónikus mélyszegénység szítja a tiltakozást, hiszen a brazilok nagy része még sohasem élt ilyen jól. Csakhogy ezzel együtt a társadalom öntudatra ébredt. Sokan készek kiállni a véleményükért. Akár a hatalommal szemben, vagy ha kell, a rohamrendőrök ellen, az utcán is. A tüntetéshullám annak a jele, hogy a brazilok felnőttek: többé nem alattvalók, hanem polgárok, akik beleszólnak a közügyekbe, például a közpénzek elköltésébe. Nemcsak a focistáikkal szemben vannak elvárásaik, a politikusaikon is számon kérik a komolyan vehető teljesítményt. Nem lehet becsapni őket népbutító látványberuházásokkal, többé nem nyelik le szó nélkül a szociális igazságtalanságokat, a korrupciót, a hatalmon lévők arroganciáját. Nincs az a stadionépítés! Nem tűrik, hogy hülyének nézzék őket.
Szurkolok a braziloknak, mondom. L. pedig csak bólogat, kezében egy üveg Kőbányaival és egy tippmix-szelvénnyel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
