Hajtanak, mint az őrültek

Ábel 8 éves. A közeli jövője még ködös, de abban már egészen biztos, hogy egyszer kiköltözik Amerikába, és NHL-sztár lesz. Minden oka megvan a bizakodásra: néhány hónapja már pingvin nélkül csúszik a jégen és legtöbbször simán megáll bármilyen helyzetben. Nemrég került fel a kezdő csoportból a „nagyok” közé, akik már szinte hokisnak mondhatják magukat. Ábelt két dolog motiválta, amikor a jégkorong mellett döntött: az izgalmas felszerelés és az, hogy az osztálytársai közül szinte mindenki focizik.

„A hoki az valami titokzatos és egészen más dolog volt, mint a foci, és talán az sem utolsó, hogy ha bottal megy a suliba, a nagyok nem merik bántani” – mondja Ábel apukája. Régebben úszni jártak, ami – legalábbis hőmérsékleti szempontból – kényelmesebb volt, de Ábel nem szerette ennyire. Úgyhogy a jövő a hokié.

A fővárosban működő Kanadai–Magyar Hokiklub néhány év óta a magyar jégkorong-utánpótlás egyik fellegvára. Jelenleg több mint kétezer általános iskolás és óvodás gyerekkel foglalkoznak. A Skorpió 11 program a XI. kerületi iskoláknak segít a mindennapi testnevelésben. Kapva kaptak a klub ajánlatán: a gyerekek heti legalább egy alkalommal járhatnak edzésre a Tüske Csarnok melletti óriási sátorba. Sőt: van olyan suli, ahonnan háromszor viszik a srácokat hokizni.

A klub újítása, hogy a legkisebbekkel nemcsak felnőtt edzők foglalkoznak, hanem  a korban hozzájuk közelebb álló fiatal játékosok is. Tavaly óta minden középiskolásnak kötelező legalább 50 óra közhasznú munkát végeznie az érettségihez, hát miért ne számíthatna közhasznú munkának az, ha kisgyerekeket tanítanak korongozni?

Ebből kiindulva hirdette meg a klub a lehetőséget elsősorban saját utánpótlás játékosainak, akik élnek is a lehetőséggel. Noémi 18 éves, többszörös U18-as válogatott, kétszer is megjárta a válogatottal a világbajnokságot. A felnőttek között az EWHL-ben (Elite Women’s Hockey League) játszik, és itt a Tüske Sátorban gyerekekkel foglalkozik.

„A legfurcsább az, hogy néhány éve még én is ekkora voltam, ma meg én vagyok a szigorú edző – mondja Noémi, aki még a kötelező közhasznú munka alatt végezte el az alapfokú edzői tanfolyamot. – A legnehezebb elérni, hogy ne a plafont nézzék, mikor hozzájuk beszélek. Legtöbben már nagyon öntudatosak nyolc évesen is.” Noémi egyelőre élvezi a hokit játékosként és (segéd)edzőként is, de tisztában van vele, hogy ebből nem fog megélni. „Egy nőnek ez ma nem pálya, de nemcsak nálunk, Nyugat-Európában sem az.” A Közszolgálati Egyetemre készül, és ha befejezi a hokit, a titkosszolgálatnál szeretne dolgozni.

A jégen – harmadonként – más színű mezben játszanak a gyerekek. A zöldek a „menők”, ők már legalább egy éve nyomják, ebbe a csoportba kerülnek a legügyesebbek.

A következő szint a piros, a kékek pedig azok, akik – mint Ábel – nemrég még a jégbiztonságot segítő műanyag pingvinnel csúszkáltak, de már képesek önállóan, bottal korizni. Zétény még csak kék, de már saját száma van, a 98-as, és éppen ös?- szecsap egy kollégával, akiből először csak annyit látni, hogy a sisakja alól hosszú lila kendő lobog kifelé. Mint kiderül, ő Szonja, egyike a tucatnyi lánynak, aki ebben a korosztályban még teljesen egyenrangú a fiúkkal. Szonja – igazolva ezt a tételt – ügyesen akasztja a szökni készülő Zétényt az ütőjével. Zétény kicsit csalódottan huppan a jégre, kifelé tekintget, apukáját keresi a palánkon túl. A papa úgy tesz, mint aki nem látta, mi történt.

„Nagyon fontos, hogy a szülők itt nem avatkoznak bele az edzők dolgába, és nem viselkednek vadállat módjára, mint sok más pályán” – magyarázza a 17 éves Marcell, aki Noémihoz hasonlóan kötelező önkéntesként dolgozik. Már régen letelt az 50 órája, de maradt, mert nagyon szereti a gyerekeket. „A legjobb, hogy nincs szükség motivációra. Az én korosztályomban már nem ritka, hogy unottan megyünk fel a jégre, és ez fáj meg az fáj. Ezek meg úgy hajtják végig az edzést, mint az őrültek.”


A szülő, akarata ellenére nem kényszeríti
gyermekét arra, hogy jégkorongozzon. Nem
avatkozik be, nem tesz megjegyzést az edző
tevékenységére sem edzésen, sem mérkőzésen.
Nem ad edzés, mérkőzés közben tanácsokat
neki. Mind edzésen, mind mérkőzésen
tartózkodik a trágár, megbotránkoztató
viselkedéstől, beszédtől. Mindig emlékszik
arra, hogy 90 000 kanadai hokisból egy lesz
NHL-játékos, és Magyarországon összesen
kb. 4000-en vagyunk…
(Részlet a KMHK szülői viselkedési kódexéből)


Abban, hogy egyre többen és egyre fiatalabb korban kezdenek hokizni, nagy szerepe van a válogatott A csoportos szereplésének. „Én a 2009-es hullámmal jöttem föl (az volt a válogatott első éve az A csoportban – a szerk.), és most is érezhetően többen jönnek tavaly óta” – mondja Marcell.

A hoki és a foci között nemcsak a menő felszerelésben van különbség. Egy U8-as edzésen több Ronaldo és Messi rúgja a bőrt, mint ahány Torghelle vagy Ramirez. A hokis gyerekek mások. Lehet, hogy felnőttként az NHL-ben szeretnének majd játszani, de ma még Sofronok és Bartalisok. És büszkék rá.

„Hajrá, Magyarország, hajrá, Magyarország!” – rikkantja Ábel, közben ritmusra veri a jeget a botjával.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!