A hét szenzációja a címvédő német labdarúgó-válogatott korai búcsúja a világbajnokságtól. Ez hasonlóképpen megmagyarázhatatlan, mint a négy esztendeje a brazilok vendégeként elért 7-1-es diadal.
Sőt az utóbbi – időrendben az előbbi – egyszerűbben megindokolható: a házigazdák futballistáira olyannyira ránehezedett a tét, hogy a mindig mosolygós brazilokból 2014-ben sírós brazilok lettek. (Már az 1-7-es elődöntő előtt is.) Ennek következménye volt az összeomlás, amely most a pszichikailag erősnek hitt német válogatottat is elérte.
A lélektani megingathatatlanság mítosza már a múlté, mert bár a svédek ellen bravúros túlélő – vagy annak látszó – szabadrúgásgólt szerző Toni Kroos és társai nem adták fel, azaz mentek előre még a dél-koreaiak kínos 2-0-s vezetése után is, az utolsó percig, a helyzetek sokaságának elrontása mindenre utalt, csak tiszta fejre nem. A lebőgés legfőbb előidézője azonban nem az idegesség, hanem a kontraforma volt. Ez még akkor is meghökkentett mindenkit, ha sokan tudták: a világbajnokságot megelőző hat mérkőzése közül csak egyet nyert meg a német válogatott – 2-1-re Szaúd-Arábia legjobbjai ellen –, és hármat elveszített. A szerény eredménysor azért nem keltett különösebb feltűnést, mert a németekre rendre azt mondták: „tornacsapat”.
Ezúttal ennek a legendának is befellegzett.
Hogy aztán mitől játszott oly végtelenül gyengén az együttes tagjainak nagy része, az rejtély, ám a Süddeutsche Zeitung joggal nevezte „hálókocsifutballnak” azt, amit a német labdarúgók Oroszországban bemutattak. A teljes zavarodottságról hűen árulkodott, hogy Kazanyban – a németek Belo Horizontéjében – Manuel Neuer a dél-koreai térfélen kószált, a második gól előtt tőle vették el a labdát az ázsiaiak, akik közül Szon Hung Min besétált az árván hagyott európai kapuba. De nem volt jobb Neuernél Sami Khedira, Mesut Özil, Thomas Müller, senki sem…
Az viszont nagyon is jellemző: a „megablamázsról” – ahogyan a csoport utolsó helyével járó döbbenetes szereplést a svájci Blick minősítette – Joachim Löw szövetségi kapitány azonnal kijelentette: övé minden felelősség. Ezzel azonban egyáltalán nem hatotta meg a felhevült kritikusokat, sőt az élcelődés odáig ment, hogy a román ProSport „Térden a Mannschaft” címmel kommentálta a kiesést, míg a holland De Telegraaf németül jelentette: „Alles ist vorbei”, azaz „Mindennek vége”.
E megállapítással azért óvatosabban bánnék. Azt hiszem, ha elhívnánk Magyarországra, hazánk labdarúgóinak néhány válogatott és bajnoki meccsére, valamint úgynevezett akadémiájára a lap szerkesztőit, a külföldi kollégák mindjárt megfontoltabban fogalmaznának a megsemmisülésről…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!