Három ember egy
csónakban – Ezúttal nem Jerome K. Jerome „Három ember egy csónakban” című világhírű regényéről van szó, hanem arról, hogy nemrég, a floridai Sarasotában rendezett evezős vb-n a magyar evezés történetének negyedik aranyérmét szerezte meg a Kolláth Vandával kiegészült Simon Béla–Juhász Adrián duó. A nemzetközi szövetség ebben az évben engedélyezte, hogy a férfiak egységében női kormányos is lehet. Ez a magyar győzelem egyben a normál súlyú kormányos kettes számban az első olyan világbajnoki arany, ahol nő volt a kormányos. Az újdonsült világbajnoknővel beszélgettünk.
– Nem zavarja, hogy a hajóban a férfiak hátat fordítanak önnek?
– Dehogy! Az én helyem a hajó orrában van, menetirányba, onnan irányítom a hajót a kormánybottal.
– Szokott kiabálni?
– Inkább tájékoztatást adok, hogy a táv melyik részén vagyunk, hogy állunk a többiekhez képest, mert ők nem is néznek ki a hajóból. Néha kiabálok is, de ez inkább buzdítás.
– Nem lepődött meg a felkérésen?
– Nem. Az nem titok, hogy Simon Bélával már hosszú évek óta egy pár vagyunk, és a versenyekre mindig elkísérem a fiúkat. Persze nekem is van tapasztalatom, 13 éve evezek, de eddig csak hazai klubszinten versenyeztem. Emellett az testsúlyom is megfelelő.
– Mennyi a megengedett testsúly?
– Ebben a számban egyedül a kormányosnál van súlyhatár, minimum 55 kg. Ennél több is lehet, de nem érdemes a kilókat szaporítani. Kormányosként minden futam előtt mérlegelnem kellett.
– Volt, hogy fogyasztott is?
– Hál’ istennek nem, nekem 165 cm a magasságom, és 55 kg az alapsúlyom, ezért is volt ideális döntés, hogy én üljek a hajóba.
– A vb-n más hajóban is volt női kormányos?
– Nem, csak a mienkben. A többi férfi kicsit zavarban is volt, hogy egy nő van közöttük, de mindenki nagyon kedves volt velem.
– Simon Béla és Juhász Adrián az olimpiai számban, a normál súlyú kormányos nélküli kettesben tavaly Európa-bajnoki címet szerzett. Sajnos a normál súlyú kormányos kettes nem szerepel az olimpia műsorán.
– Az idei, olimpia utáni év egy kötetlenebb időszak, és bár a kormányossal a „súlytöbblet” miatt, mondjuk egy fél perccel lassabb pálya, de a fiúk ezt a számot azért is szerették volna, mert úgy gondolják, majd a tokiói olimpiára való felkészüléshez egy pluszedzésként, megfelelő fizikális alapot tud biztosítani a későbbiekben.
– A vb-n a 2000 méteres táv felénél még a harmadik-negyedik helyen voltak. Ön mikor jelezte, hogy növelni kellene a csapásszámot?
– A csapásszámot Béla diktálta, aki nagyon rutinos vezérevezős. Én kinéztem, röviden szóltam nekik, hogy itt az utolsó 500 méter, az ausztrálok jóval előttünk vannak, és akkor most menjünk! Belülről úgy éreztem, hogy innen kezdtük a hajrát, amely nagyon hosszú és izgalmas volt, tudtunk váltani és folyamatosan fokozódott a sebességünk.
– Az utolsó 50 méteren már az elsők voltak. Végül mennyivel előzték meg az ausztrálokat?
– A cél előtt már nem is láttam őket, én egy fél hajót érzékeltem, ami az evezésben számottevő különbség. Még kinéztem a táblára, mert a szememnek nem is akartam hinni.
– Nagy meglepetés volt a győzelmük?
– Igen is meg nem is. Mindenki tudja, hogy Béla és Adrián nagyon erősek a végén, de az a félelmetes hajrá, amivel sikerült behozni a hátrányt, kivívta az elismerést. Sok magyar is szurkolt nekünk a helyszínen, és mindezt a hajóban átélni fantasztikus élmény volt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!