Emlékszem én, milyen diadalmasan jelentette be az MLSZ elnöke 2012 tavaszán egy óbudai étteremben, hogy a szövetség négy évadra 3,54 milliárd forintért értékesítette az NB I-es mérkőzések közvetítési jogait. Azaz nem csupán az első osztály meccseiről volt és van szó, hiszen a csomaghoz tartoznak a Magyar Kupa-fordulók, valamint olyan gyöngyszemek, mint az Amatőr Kupa, a magyar Szuper Kupa(!), valamint a – fájdalom – megszűnés előtt álló Liga Kupa örök élményt nyújtó találkozói. A megállapodás aláírása után külön vívmányként értékelte a takarékos tekintély, hogy a heti nyolc bajnoki mérkőzés közül hét a képernyőre kerül, ám magam már akkor úgy gondoltam: ennél az adássűrűségnél hevesebb és hatásosabb ellenpropagandája nem is lehetne a hazai labdarúgásnak.
Feltételezhetné bárki, hogy erre három esztendő múltán a futballvezérkar is rájött, mert a főnökség újabban azt pedzegeti: helyesebb volna tán kevesebb találkozót sugározni a televízióban. Ez önmagában mélységesen igaz. Ám a labdarúgó-elöljáróság azért ritkítaná a közvetítéseket, mert azok – szerinte – elszívják a közönséget a helyszínekről.
A lényeget megint nem sikerült megragadni.
Az NB I-es meccsek látogatottsága valóban siralmas. Azzal együtt is, hogy az FTC hazai nézőátlaga a 10 000 közelében vagy valamivel a fölött lesz. Sőt ez – paradox módon – még kritikusabb helyzetre utal, hiszen az általános érdeklődés úgy stagnál, hogy az Üllői úton meredek az emelkedés. Az ősszel 2461 volt a nézőátlag, a tavasszal ez 2505-re „nőtt”. Az összesített adatok szerint ma meccsenként 2483 szurkolót vonz az úgynevezett első osztály. Olyan hagyományos rangadók mai kiadásain, mint az MTK–Újpest vagy a Honvéd–FTC, 1120, illetve 1650 néző lézengett, harmincöt találkozón pedig még az ezret sem érte el a nézőszám. Az egyaránt szerény kínálat és kereslet a legutóbbi bajnoki fordulóban így festett: Debrecen–Pápa 4254, Paks–FTC 3284, Diósgyőr–Győr 2529, Szombathely–Nyíregyháza 1945, Felcsút–Kecskemét 1686, Újpest–MTK 1392, Pécs–Dunaújváros 1253, Honvéd–Videoton (a bajnokcsapat) 987. Nyolc sporttelepen mindösszesen 17 330 néző…
S hogy valójában miért nincs publikum? Bár a korifeusoknak ez még nem jutott az eszébe, azért, mert a játék nívója – a jórészt ismeretlen szereplők képességeinek megfelelően – szánalmasan alacsony, s mivel az európai topligák meccseiből szintén dömping van a különböző csatornákon, óhatatlanul a drukkerek szemébe szökik az irdatlan különbség. A futball magyar változata, úgy tetszik, mintha lassított felvételről menne, és hasonló a differencia a kulisszák tekintetében is, hiszen jobb helyeken még véletlenül sem az a stabil alap, hogy egész lelátók árválkodnak teljességgel üresen…
Na, de ha csökken az egyenes közvetítések száma, akkor majd megindul a roham a jegyekért! – vélik az illúziókban gazdag illetékes urak. Ám abból, hogy szünetjeleket írunk a kottába, nem lesz nagyopera, de még kamaradarab sem. Egy kis invenció alighanem segítene.
Az viszont legföljebb annyi van, amennyi néző.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
