„Nem szabad alábecsülni ellenfeleinket” – mondta Georges Leekens, a magyar labdarúgó-válogatott belga szakvezetője a szeptemberben bemutatkozó Nemzetek Ligája lausanne-i csoportbeosztása után.
A szövetségi kapitány mintha nem is a Benelux államok egyikéből érkezett volna… Márpedig onnan jött, s akkor végképp tudnia kellene, hogy honfitársaink a múlt évben kikaptak Luxemburg legjobbjaitól.
Is.
Andorra képviselőitől szintén.
Ezek után becsülnénk le bármely együttest?!
A földön maradást elősegíti a besorolás is.
A magyar válogatott a C divízióba került. A kontinens harmadik vonalába. Az A osztályban egy csoportban szerepel Franciaország, Hollandia, Németország válogatottja. Ehhez képest az észt, finn, görög, magyar kvartett már-már úgy fest, akár a vonósnégyes Szőke Szakáll örökbecsű bohózatában.
Azért a görögök jobb viszonyt ápolnak a labdával annál, ahogyan Bilicsi Tivadar vagy Salamon Béla bánt a hegedűvel…
További kijózanodásra adhat okot a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség legújabb világranglistája.
E lajstromban Irán legjobbjai húsz, Burkina Fasóéi tíz hellyel előzik meg az ötvennegyedikként jegyzett magyar válogatottat, amelyet immár Panama együttese is lehagyott. A széles hazai közvélemény számára negyvenmillió forintos kérdés lenne, hogy „tud-e említeni akár csak egyetlen Burkina Fasó-i vagy panamai labdarúgót?” Ám – magunk közt szólva – alighanem az is minimum telefonos segítséget igényelne: „Mondja fel napjaink bármely NB I-es csapatának leggyakoribb összeállítását!”
Ezzel együtt Leekens figyelmeztető mondatának kétségkívül van alapja, bár a legionárius tréner még nem tudja, hogy intése címzettjeinek egyike legújabb munkaadója. (A legújabbat azért érdemes hangsúlyozni, mert az örökmozgó edző csak az ezredfordulótól számítva tizenhárom alkalommal cserélt állást Algériától Szaúd-Arábiáig.)
Elvégre az MLSZ-ből is származik az a huszadik század végi, huszonegyedik eleji mese, mely szerint igenis, szüntelenül fejlődik a magyar futball.
Nyoma az előrelépésnek még véletlenül sincs, sőt hátrafelé haladás van, hiszen az Andorra, Luxemburg kombóhoz hasonló kettős blamázs még a 2017 előtti legrosszabb esztendőkben sem fordult elő. Pedig hazánk meggyötört közönsége látott már mindent 1979 Egyesült Államokjától 1992 Izlandján át 2006 Máltájáig… A sajátos itthoni körülményekkel – korábbi külföldi sorstársaihoz hasonlóan – a meeuweni mester is szembesül majd.
Jelenleg naivan még azt is hangoztatja: „A szurkolót nem lehet becsapni.”
Leekens úr, hol élt eddig?
Ja, persze, mindenekelőtt Belgiumban.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!