Már most nagy nemzetközi téma, hogy Barcelonában összeáll a Messi, Suarez, Neymar szupertrió, noha a hármas – a harapós uruguayi labdarúgó eltiltása miatt – csak októberben játszhat először együtt tétmérkőzésen.
Volt olyan lap, amely úgy minősítette a harmadik dél-amerikai csatár szerződtetését, mintha Pelé és Maradona mellé igazoltak volna egy harmadik világklasszist. (A brazil „király” és az „isteni” argentin persze soha nem futballozott egy csapatban, és az egybevetés azért is sántít, mert Peléhez senki nem hasonlítható, ráadásul Messi és Neymar nemhogy háromszor, de egyszer sem volt világbajnok, azaz Maradona is komoly előnyben van a mai kettőssel szemben.)
Helyesebb lenne talán az ötvenes évek végének, a hatvanasok elejének Barcelonáját felidézni, hiszen abban az együttesben szintén játszott egy Luis Suarez. Akkor is volt bőség – a három magyarral, Kubala Lászlóval, Kocsis Sándorral és Czibor Zoltánnal, a paraguayi Eulogio Martinezzel és a brazil Evaristóval –, és hátrafelé hajdanán sem néztek, mert az imént említett támadókészlettel csak-csak meg lehetett nyerni a meccseket...
A védekezéssel ezúttal se nagyon törődnek Katalóniában, jóllehet a „Barca” két kapust is igazolt – a chilei Bravo és a német ter Stegen érkezett a klubhoz –, de a háló őrein kívül csupán a francia Mathieu-vel erősítette(?) eddig védekező szekcióját a vörös-kék klub. Igaz, a brazil Marquinhósért 43 milliós ajánlatot tett a PSG-nek, ám a Parc des Princesben ezt csak „előlegnek” tekintették...
Suarez viszont megvan, és Luis Enrique úgy tervezi, hogy – amint a fogatlan oroszlánnak semmiképpen sem tekinthető új szerzemény pályára léphet – az „uruk” szeme fényét játszatja elől. Hogy ki lesz a másik ék, az kérdés, mert a labdarúgóként a Real Madridban és a Barcelonában is szereplő tréner Messi és Neymar közül az egyiket visszavonná irányítónak. Erre nagy szükség volna Fabregas érthetetlen elengedése és Xavi érthető szabaddá tétele után, akkor is, ha Iniesta még bírja a tempót.
A középpályán amúgy széles a kínálat a horvát Rakitic és a Celta Vigótól visszarendelt brazil Rafinha megjelenésével – utóbbival, úgy látszik, óvatosabban bánnak a barcelonaiak, mint bátyjával, Thiago Alcantarával, akin szintén megfejthetetlenül könnyen túladtak –, de Rakiticből aligha válik a legjobb „Xavi”, és Rafinha fejlődésével is várni kell.
Na, de ha előre kerül a labda...
Ezzel se siessünk annyira, mert – noha Neymar gyógyulásáról szívderítők a hírek – a leghelyesebb megnézni, miként mozog a kolumbiai Zuniga brutális belemenését megszenvedő cselművész. Ha minden rendben, akkor a Barcelona támadójátéka is oké... Függetlenül attól, hogy Hollandia és Katalónia örök ideálja, a mindig roppant kritikus Johan Cruyff most is fanyalog: „Egyénileg mindhárom csatár különleges kvalitású játékos. De egyikük sem csapatember.
A magam részéről sajnálom, hogy a klubvezetés az individualizmus bajnokait preferálja, mert ebből még baj lehet...” Luis Enrique rögtön válaszolt is: „Nem a három labdarúgó primátusáról van szó, hiszen tényleg a csapat a legfontosabb. De ők hárman fantasztikus produkciókra vezérelhetik az együttest.”
Nem mellesleg: valamennyien kiválóak az összjátékban is, látnak a pályán, helyzetbe tudják hozni egymást. (Messi és Neymar különösen jól passzol, nem véletlen, hogy közülük választ dirigenst az új szakvezető.) Már azon túl, hogy képesek befejezni az akciókat: az előző évadban összesen 68 bajnoki gólt értek el. Mindnyájuk összetett tehetségét tükrözi: együttes értékük meghaladja a 250 millió eurót.
Barcelonában nincs mitől tartani: ez a trió tarthatatlannak tetszik...
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
