Hegyi Iván: Hatvanas évek - Képes összeállítás a magyar fociról

1954: Magyarország nem tudta elviselni, hogy az 1952-es olimpiai torna Aranycsapatából a vb ezüstegyüttese lett. A (nyugat)németek elleni berni döntő bevonult a történelembe, egy másik – szintén ötvennégyben elszenvedett – 3-2-es vereség pedig bekerült a labdarúgás történetébe. A Wolverhampton (0-2-ről) legyőzte a Honvédot, mire menedzsere, Stan Cullis kijelentette: a Wanderers a kontinens legjobb csapata. Gabriel Hanot, a L’Equipe francia újság főszerkesztője viszont azt írta lapjában: ez csak akkor lenne igaz, ha az angol csapat Budapesten sem kapna ki. Ennek nyomán már a következő év őszén megkezdődött a BEK első évada.

1964: Fél évszázada azt nem sikerült megemészteni, hogy a válogatott Madridban, kétszer 15 perces hosszabbítás után 2-1-re kikapott a spanyol együttestől az Eb elődöntőjében, és csak bronzérmet szerzett. Ugyancsak csalódást keltett az MTK veresége a megismételt KEK-döntőben (3-3 után 0-1 a lisszaboni Sportinggal szemben). Kárpótlást nyújtott az olimpiai aranyérem – a tokiói döntőben hiába jöttek a csehszlovákok (2-1)–, és büszkeség volt, hogy Mészöly Kálmán meg Sándor Károly szerepet kapott a jugoszlávokat Belgrádban 7-2-re legyőző Európa-válogatottban.

1974: A vb-t a magyarok nélkül rendezték, de az Újpest a legjobb négy közé jutott a BEK-ben. (Magyar csapat azóta sem érte meg a tavaszt az első számú európai klubtornán.) Az utánpótlás Eb-t honfitársaink nyerték; igaz, a döntő visszavágójára jó néhány fiatal játékost visszarendeltek az A csapatból az U-ba. Így győztek hazánk fiai Budapesten 4-0-ra, miközben a keletnémetek valóban a korosztályos gárdájukat szerepeltették, mivel A válogatottjuk másnap Lipcsében találkozott Anglia legjobbjaival (1-1).

1984: Ezúttal az ifjúsági válogatott érdemelt ki aranyérmet a kontinenstornán, és voltak egyéb szívderítő fejlemények is. Noha a felnőtt nemzeti együttes (akkor már tizenkét éve) hiányzott az Eb-ről, a „nagyok” Rotterdamban nyertek vb-selejtezőt a Rijkaardot, Gullitot, Van Bastent bevető hollandok ellen, a Videoton pedig úgy verte meg Párizsban a PSG-t 4-2-re, hogy 4-0-ra is vezetett. Utóbb a válogatott – mindmáig utoljára – kijutott a világbajnokságra, míg a Manchester Unitedet is kiejtő fehérvári együttes UEFA Kupa-döntőt vívott a Real Madriddal (0-3 Sóstón és 1-0 a Bernabeu-ban).

1994: Vb-év volt az is, ám a válogatott nemhogy a világtorna közelébe nem került, de minden idők legnyomasztóbb mérlegeinek egyikét produkálta négy döntetlennel és nyolc vereséggel. Hollandia együttese, ha nem is 8-1-gyel, 7-1-gyel intézte el címeres mezes labdarúgóinkat…
Pedig Illés Bélának azt mondta Verebes József szakvezető az eindhoveni meccs előtt: „Itt van ez a vén, öreg Rijkaard. Majd jól megszívatod.”

2004: A vb-selejtezők, mint „rendesen”, borzasztóan kezdődtek (Horvátország 0-3, Svédország 0-3), viszont volt két szép pillanata az évnek, melyet a világranglista 64. helyén zárt a magyar csapat. A brazilok tavaszi vendégjátékát (1-4) megelőző edzésen spontán megtelt a Népstadion alsó karéja – igaz, a magyar tréningre a 28 ezerből néhány száz néző maradt… –, és az 1954-es vbdöntő 50. évfordulóján amilyen meglepő, olyan fényes győzelmet aratott a válogatott Kaiserslauternben (2-0). A meccs duplázó főszereplőjét így emlegették a német lapok: Tor-ghelle.

2014: Immár olyan szerények az igények, hogy a Hertha tizenöt éven aluli csapatától kikölcsönzött Dárdai Pál kapitány a magyar futball aktuális hőse. Ehhez több mint harminc év után szerzett bukaresti pontra (1-1), valamint a feröeriek meg a finnek fölött aratott, egyaránt minimális és szerencsés győzelemre volt szükség…
Habár a két 1-0 is oázis abban a sivatagban, amelyet a futballmentes NB I 2454-es átlagnézőszáma, valamint az jellemez, hogy a magyar kupacsapatok mindegyikét már augusztusra kiselejtezték Európa hátsó udvarából.